Álom a halálom

Találkozás a gonosszal

Álom a halálom ~ Találkozás a gonosszal.

  Mikor végre megtudtam győzni anyut arról, hogy nem fognak érte jönni, hazamentünk.

Nem sokkal később újabb rémisztő eset történt.
A szobámból hallottam, hogy ahogyan anyám a konyhában ülve valakivel beszélgetést folytat.

Jobban mondva;
Érthetetlenül suttog.
Kimentem megnézni őt, ugyanis tudomásom szerint kettőnkön kívül más nem tartózkodik más a lakásban. Sejtésem azon nyomban beigazolódott. Egyedül ült kint a konyha asztalnál,  s magaelé bámulva könnyedző, piros szemekkel "sutyorászott" furcsa mimikákkal az arcán. A látvány nem volt túl bizalomgerjesztő, tudtam, hogy valamiféle "képzelt hangokkal" diskurál.

Hol mosolyogva, hol fal fehéren elkomorodva beszélt. Mikor nem bírtam tovább az ajtófélfa mögött nézni mindezt, odamentem minden bátorságomat összeszedve!

Határozott de remegő hanggal megkérdeztem tőle;

- Anyu mit csinálsz?

Kissé kizökkenten, de válaszolt;

- Menj a szobádba Barbika, beszélgetek!

Rögvest válaszoltam mielőtt még újra elmerülne gondolataiban;

- De hát kivel anyu?

Már ingerült hanggal ismételten válaszolt;

- MOST NE ZAVARJ, NEM VAGYOK HÜLYE, NEM BOLONDULTAN MEG!

Felkaptam remegő lábaim, és eliszkoltam a szobámba. Este mikor apám is hazaért mindenről beszámoltam neki.

Mindezekre csak annyit felelt, hogy "Anyu fáradt, hagyd pihenni!"

Magyarán szólva szart az egészre, és nem vette komolyan. Pedig kellett volna.

Aznap este nem szüntek meg a megpróbáltatások, apám csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy "játszak" a farkával, mondván; "Játékos kedvében van."

Anyámmal rég nem aludt együtt, így persze az én szobámban aludt az ördög. (Bár csak aludt volna)

Az ital plusz gátlásoldó volt számára, hogy "igen, molesztáljuk a nevelt lányomat, úgysem vérszerinti, szóval miért is ne!?

Hogy mi történt pontosan ekkor, azt törölte az elmém.

Lelkemre kötötte "apuci," hogy ne legyek hangos, hogy ne idegesítsem fel anyut.

Annyira emlékszem, hogy azt kérte tőlem; Húzogassam a péniszén a bőrt, mert akkor "jó lesz neki."

Másnap reggel azt hiszem hétvégi napra ébredtem, mert aznap nem volt iskola. Apám szokásához híven elment körútjára, anyám pedig bezárkózott a szobájába, ami az enyém mellett volt. Egyszeribe egyre hangosabban hallottam, hogy "kommunikál" a hangokkal. Még mindig hallom ahogyan sír, majd röpke szünet után kuncog.

Bekopogtam hozzá, de senki sem reagált. Benyitottam hozzá bátortalanul, s láttam, hogy rám néz, de nincs ott szellemileg, csak a tekintete, ami abszolút nem észleli az ajtóban álló törékeny kis megszeppent alakom. Rám néz, de teljesen máshogy jár. Zavaros volt az arca, s ijedt. Mint aki szellemet látna. Elvolt a saját maga világában, beburkolózva a fotel sarkába.

Megkérdeztem tőle határtalan kíváncsisággal, hogy mit lát.
Ekkor már észrevett, s nyitottabb volt az irányomba. (Valószínű ekkor elcsöndesedtek a hangok rövid időre)

Elkezdte mesélni, hogy egy nő beszél hozzá, de nem tudja biztosra, mert gyakran eltorzul a hangja, majd újra kitisztul. Később már látja is őket, (igen, itt már többen voltak állítása szerint) ekkor már egy férfi és egy nő jelenik meg előtte vizuálisan.

Arra nem tudott pontos választ adni, hogy mit mondanak.
Kérdeztem tőle, hogy min nevet?!
Arra azt válaszolta, hogy sokszor az vetül le előtte, hogy a férfi kerekesszékes, és gurul lefelé egy dombon, miközben vicces történeteket regél neki.

Ekkor megdöbbentem a hallottaktól, és próbáltam meggyőzni arról, hogy ezek nem történnek meg a valóságban, de ezt követően megint nem figyelt rám. Elveszett.

Nem ismertem a betegségét, de azt tudtam, hogy ez nem normális jelenség. Elkezdtem a kutatómunkát, keresgéltem az interneten.
Ekkor bökkentem rá a lehetséges válaszra;

Skizofrénia.

" Miért nem mondtad el, hogy apád molesztál? "

Talán az emberekben felmerülhet a kérdés, hogy miért nem szóltam senkinek arról, hogy molesztálás áldozata vagyok?!

Anyám mióta az eszemet tudom idegeskedett mindenen.
Hol az miatt, mert romokban a házassága, hol azért, mert vissza kéne mennie dolgozni, mert ha elválnak egyedül nem élne meg.

Rokkant nyugdíjas volt a súlyos fokú cukorbetegsége miatt. A pénz amit havonta kapott nyugdíjként  az semmire sem volt elég. Ez miatt az érdek kapcsolatot folytatott apámmal.
Apám viszont korán elmehetett nyugdíjba a bányász múltja miatt.

Volt köztük olyan nagy veszekedés, hogy anyu olyan szinten felhergelte magát apám távozása után, hogy rövidesen elájult, majd későbbiekben az asztal alatt ébredt. A szerencsével határos módon életben maradt... Ekkor persze senki sem tartózkodott otthon, így nagyon veszélyes élethelyzet volt.

Tehát ha felment a cukra, megesett, hogy komoly veszélybe kerül.
Így mindent magamban tartottam.

Az iskolában nem érdekeltek a korombeliek, senkivel sem tudtam megosztani sötét titkaim. Miután bekerültem a középiskolába, mert kreol bőröm van. - "Mocskos cigánynak" tartottak!

Ha a buszon egy néni mellé ültem le, magához szorította csomagját, ami azelőtt a lába előtt állt széttárt fülekkel. Mindig is fekete báránynak éreztem magam, aki más mint a többi ember, vagy gyermek.

Senki sem sejtette, hogy az alkoholista apám molesztál, az anyám meg péppé ver ha valami nem tetszik neki.

Egyszer viszont olyannyira felgyűlt bennem minden, hogy kitálaltam anyunak azokról amit tesz velem apám. Ekkor villám gyorsasággal odalépett apám, és azt mondta neki, hogy "Barbika csak viccel!"

Anyám mint aki fel se fogta, nem reagált ezekre semmit. Nem volt ideges, sem szomorú, sem számonkérő apám felé. Minden ment tovább, mintha semmit sem mondtam volna.
Sosem volt súlya, vagy következménye annak amit mondok!

Többször próbáltam ezek hatására öngyilkos lenni, sőt... Sokszor megízleltem a halálközeli állapot édes ízét, mégis életben maradtam.

" Magam előtt làtom, ahogyan ráncolódik homloka, alkoholtól piroslik borostás, nyúzott arca, ahogyan merevedik közepes méretű, de vastag szőrös lilás pénisze. Ahogyan kancsalít egyik szeme, ahogyan hüvelyk és mutatóujjaival támasztja állkapcsát, kopaszodó feje csillog a lámpafényben, és imitálja, hogy gondolkozik valamin. Közben kong a feje az ürességtől. Agysejtjei pusztulnak az alkoholtól. Párnás, pirosas-barna tenyerén a megszáradt ondó szaglik, amit csak én érzek. Hisz kezet mosni nem szeretett!"