Sherlock Sarolt [Stray Kids]

1.

Külső szemszög:

Nagy volt a nyüzsgés a Boulervard de Clichy utcában, mindenféle nációjú fiatalok igyekeztek különböző bulizó helyekre, sokan az ajtókban tolongtak, akadtak, akik az biztonsági őrökkel vitatkoztak.

A Moulin Rouge a mondénok legnépszerűbb szórakozóhelye, bár nem mindenki engedheti meg a pénztárcájának, hogy átlépje kapuit. Ezért is van tele a hírhedt utca más-más szórakozóhelyekkel.

A Moulin Rouge-val szemben található egy bezárt kávéház, ami már láthatott szebb napokat, legalábbis a mondik ezt így vélik. Pedig az egész csak egy egyszerű álcázó varázslat, ami mögött egy varázslatos hely rejtőzik az árnyvilágiak számára.

Az említett épület előtt szintén áll egy kisebb tömeg, a külsejük nem összeegyeztethető a Moulin Rouge-ba igyekvő előkelő hölgyekkel és urakkal...az egyik ok talán az lehet, hogy ezek az emberek nem mondénok.

Az egyik mellék utcából két alak fordul be, akik ráérősen közelednek a fent említett épülethez. Minél közelebb érnek, egyre inkább kezdenek kibontazokni a sötétség leple alól.

Egyikük egy magas, karcsú nő, bár magas sarkú csizmát visel biztos anélkül sem alacsony. Csinos, testhezálló ruha fedi testét, ami kihangsúlyozza nőies idomait. Vál alá érő barna haja kibontva verdesi hátát miközben kecsesen lépdel az utcán, az emberek utána fordulnak mikor elhalad mellettük, arcán elégedett mosoly ül, tudja, hogy őt nézik, tisztában van a szépségével.

Mellette egy jóval alacsonyam férfi halad, kezeit zsebre dugta farmer nadrágjába, felső testét egy pulóver felette egy kibontott kabát fedi. Kapucnija eltakarja az arcát, de a dús haja kikandikál a takarásból, ami homlokára omlik. Mozgása lazaságot áraszt és átadja azt a tipikus „rossz fiú" külsőt, ha megpillantod. Tény, hogy öltözéke cseppet sem elegáns aurája mégis valami furcsa érzést kelt az emberekben akik megpillantják.

Megérkeznek úti céljukhoz, ami természetesen nem más, mint az a bizonyos épület, ami felett nagy világító piros betűkkel az „Utópia" felirat díszeleg. Kapui nyitva álnak előtte 2 biztonsági őrrel, már csak pár ember ált az ajtóban, feloszlott a tömeg. A nő odalép az egyik őrhöz míg a férfi kezet ráz a másikkal, váltanak pár szót aztán ők ketten és átlépik az Utópia kapuit.

Sarolt szemszöge:

Be kell valljam imádom ezt a helyet. Tökéletes, nem véletlen az Utópia névre hallgat, stílusos azt meg kell hagyni. A legnépszerűbb szórakozóhely az árnyvilágban már több száz évre.
A tágas előtér után asztalok sokasága tölti be a teret, amikén emberek üldögélnek, kisebb nagyobb csoportokban az italuk társaságában. Azt gondolnád, hogyha kicsivel nyitás után érkezel, már mindenhol ülnek és nem lesz szabad hely viszont érdekes módon mindig lesz egy két üres asztal az újonnan érkezőknek. Az asztaloktól nem messze tombol a bevadult tömeg. Minden este élő zene van a színpadon, amit már előre kiplakátoznak, hogy mindenki értesülhessen szeretett előadója koncertjéről. Az Utópia tulajdonképpen egy exkluzív fesztivál helyszínnek is mondható megfizethető áron. Az előadótól függ, hogy hányan ugrálnak, lelkesen a tömegben viszont itt sem kell félned attól, hogy eltaposnak, pont el fogsz férni. Ha viszont nincs, akkora érdeklődés nem tűnik üresnek a nézőtér. Van egy olyan érzésen, hogy ez egy alakváltó épület, ami a körülményekre való tekintettel alakítja magát úgy, hogy minden egyes ember jól érezhesse magát benne. A nagy tömegre való tekintettel két hosszú pult is helyet kapott a bárban az egyik az asztalok környékén, míg a másik a bulizó tömeg oldalában mik mögött több lelkes sötétzöld mellényes alkalmazott szolgálja ki a vendégeket. Az emberek szeretnek itt dolgozni és nem csak úgy tekintenek rá, hogy „az egyetem mellett valamiből fizetni kell az albérletet és a tandíjat is" hanem lelkesen dolgoznak hosszú órákon át, élvezik, amit csinálnak. Legalább is én ezt így vettem észre, ami óta ide járok. Meg is tudom érteni. Bár én sose dolgoznék ilyen helyen, nem az én stílusom, de azért ez mégis csak az Utópia...