Nomen est omen?

11. Szerelemről szó sem volt

Mire végre külön sarokba küldték a két fiút, hogy kiduzzogják magukat, Virgíniusz teljesen kimerült. Hetek óta semmit sem aludt, hol a temetés szervezése nyugtalanította, hol valami rejtélyes álmatlanság, hol éjszakai műszakja volt a benzinkúton, ahol akkor dolgozott, máskor pedig Immakuláta riadt rémálmokból, és bár próbálta titkolni, a lakás kicsi volt, a falak vékonyak, és ilyenkor Virgíniusz fent maradt vele, végigmentek a lány matek tankönyvén, amíg Immakuláta újra elálmosodott.

Megszédült vele a szoba, ahogy lerogyott egy székre, meglazította a nyakkendőjét. Mikor kinyitotta a szemét, összerezzent Erika gyengéden fürkésző tekintetétől.

– Szakasztott olyan vagy, mint ő – mormolta. Kinyúlt, és megsimogatta Virgíniusz arcát, de Virgíniusz alig érezte, olyan mélyen a mellkasába fészkelte magát a tompa kimerültség. – Mint az édesanyád. – Erika szemében sötéten ült a gyász. – Nehéz, ugye? Nekem is ilyen volt, amikor a Nagyzoli meghalt, és nem is értettem, miért... – Elharapta a mondatot, kicsit tétovázott. – Miért tette, amit tett – fejezte be végül.

Elkapta Virgíniusz tekintetét, zavartan elmosolyodott.

– Ne haragudj. Nem kell most erről hallanod. – Megszorította Virgíniusz kezét. – Segítek mindenben, amiben tudok. Te pedig pletykálhatsz velem a szülőik alatt, hogy ne aludjak el.

Virgíniusz elnevette magát, a szeme sarkából elkapta, amint Buzád araszról araszra közelebb oson Zolihoz, és Zoli is őhozzá, persze szigorúan csak a fal felé nézve, mintha így nem vették volna őket észre.

Most erre gondolt, ahogy szembenézett Tas nyomozóval.

– Mi köze ennek a családjához?

– Az apja nyilvántartásban van drogterjesztésért.

– Az apja halott.

Tas nyomozó megtorpant, összeszorította a száját, és ahogy közelebb mozdult Virgíniuszhoz, lehalkította a hangját.

– A kérdés csak az, hogyan halt meg.

Virgíniusz összefonta a karjait a mellkasa előtt.

– Öngyilkos lett.

– Vagy pedig a drogbáró haverjai megölték. A halála körül több gyanús körülmény is van, ahogy Zoli szökése körül is – suttogta Tas nyomozó. – Nem gondolkoztál rajta, hogyan úszta meg Zoli ilyen könnyen, amikor elvileg ő húzta a rövidebbet? Az elkövetők nem örültek a jelenlétének, de ennek ellenére elengedték, ahelyett, hogy szimplán lelőtték volna? Ez nem áll össze, hacsak Zolinak nincs személyes kapcsolata az elkövetőkhöz.

Virgíniusz beharapta a szája belsejét, most rajta volt a sor, hogy közelebb lépjen. Az arcán érezte a nyomozó felszusszanó lélegzetét.

– Buzád azért tudott elmenekülni, mert Zoli ott volt. Ő okozta a dulakodást, amivel elterelte az emberrablók figyelmét, Buzádnak enélkül esélye sem lett volna.

Tas nyomozó a homlokát ráncolta.

– És még az ajtót sem zárják be, amikor Buzád után futnak? Tudod, ki veszi ezt be. Nekem az az érzésem, ezek az emberrablók nem gondolták át ezt az akciót, vagy csak figyelemelterelésnek szánták, mert valami sokkal nagyobbra készülnek.

– De miért pont Buzáddal?

Tas nyomozó megemelte a szemöldökét, mintha azt üzente volna, ő világosan megmondta: Zoli miatt.

Virgíniusz elfordult.

– Zolinak ehhez semmi köze.

– Honnan tudod? A családjában visszamenőleg nyomai vannak a bűnözésnek, és...