Nomen est omen?

6. The Look of Love

Virgíniusz felrezzent, mikor Tas nyomozó egy pohár automatás kávét nyomott a kezébe. Nem aludt, de elmerengett, a kórház padlójának zöld linóleumjában is csak Zolit látta, és az arcán lecsorgó vércsíkot. Mintha ecsettel festették volna.

Tas nyomozó megfogta Virgíniusz kezét, a pohár köré fonta az ujjait, és csak akkor engedte el, mikor meggyőződött róla, hogy Virgíniusz ébren van annyira, hogy a kávé ne ömöljön ki. Akkor letelepedett mellé.

– Mi ez? – kérdezte Virgíniusz fáradtan.

– Cappuccino dupla tejjel, egy cukorral – felelte a nyomozó. A szájába illesztett egy cigarettát, de nem gyújtotta meg, csak rágcsálta a végét. Ő is ideges lehetett már.

Zoli ugyan felébredt, de agyrázkódása volt, nem emlékezett tisztán, mi történt vele. Még nem lehetett kihallgatni, ezért Virgíniusz a folyosón ücsörgött, próbálta összeszedni magát ahhoz, hogy bemenjen. Mi lesz, ha Zoli zavarában megkérdezi tőle, hol van Buzád? Mit mond majd neki?

Virgíniusz a kávéba meredt. Cappuccino dupla tejjel, cukorral...

– Te tudod, mit szoktam inni? – dünnyögte tétován.

– Mindenkiét tudom. – Tas nyomozó a lábát rázogatta, szinte elfeküdt a székben. Még mindig nem ment haza, állítólag rendőri védelmet biztosított éppen, de Virgíniusz ebbe nem látott bele. – Zsolt feketén, Boglárka három cukorral, tej nélkül, Eszterke teázik, Kerekes feketén, dupla eszpresszóval, ha nincs szolgálatban, whiskyt is tölt bele, néha akkor is, amikor szolgálatban van...

Virgíniusz émelygett.

– Azt hiszem, rosszul leszek – lehelte.

– Mert egész nap nem ettél semmit. Marha. – A nyomozó felsóhajtott, zsebre tette a cigarettát. – Igyál egy kortyot.

– Akkor lehánylak.

– Hánytak már le, megszoktam.

– Kik? – kérdezte Virgíniusz, miközben aprót kortyolt a cappucinóból, várta, feljön-e.

A nyomozó új cigarettát illesztett a fogai közé.

– Randalírozó részegek, az unokatesóm, mikor szitteltem, neki a húga, aztán egyszerre ketten, mert valami vírus volt, az ex-barátnőm, anyukám...

– Anyukád?

– Csak a cipőm orrát – sietett mentegetni Tas nyomozó –, éppen útban volt...

– Mikor?

– Kemó után. – Tas nyomozó nem nézett Virgíniuszra, felállt. – Kimegyek, elszívok egy cigit. – Virgíniusz arcát látva elnevette magát. – Ne nézz így rám, itt van a dohányzó az ablak előtt. Innen annyit Hubázhatsz nekem, amennyit csak akarsz.

Virgíniusz bólintott; nem merte megkockáztatni, hogy kinyissa a száját.

– Addig igyad tovább! – intett a nyomozó kifelé menet. – Ellenőrzöm!

Virgíniusz halvány mosolyt erőltetett az arcára, bár most, hogy egyedül maradt, elfogta a bizonytalanság. A világos folyosón hirtelen kísértetiesnek tetszett a hideg fény. Összerezzent, mikor mögötte valaki megkocogtatta az ablakot.

– Iszod? – kiabálta a nyomozó odakint, de csak tompán jött át a szó az üvegen. Virgíniusz megemelte teli poharát.

– Iszom. Jó gyerek vagyok.

A nyomozó feltartotta a hüvelykujját, majd behúzódott a dohányzó kijelölt négyzetébe, eltakarta őt a kinti sötétség, és Virgíniuszt újra elfogta a szorongás. A székre feltérdelve kinyitotta az ablakot.