Nomen est omen?

8. Somebody To Love

Tas nyomozó hűtője aggasztóan üres volt, csak egy félig romlott avokádó és három tojás árválkodott odabent. A konyhapulton három szelet kőkemény pirítós kenyér feküdt a zacskóban, a szekrényben pedig, a kuka alatt egy csomag krumpli, amely már majdnem kicsírázott. Virgíniusz mély sóhajjal felegyenesedett. Most ebből ő hogyan fog reggelit készíteni?

A nyomozó általában csak nyolc óra tájban szokta az őrsre dugni a fejét, de ha volt egy kis esze, a mai napra szabadnapot vett ki, ahogy Virgíniusz tette. Mindenesetre Virgíniusznak így is maradt félórája, mielőtt a nyomozónak illett felkelnie.

Tas nyomozó az este végére úgy nézett ki, mint aki azt sem tudja, hogy Virgíniusz ott van. Mintha csak egy feltámadó szél tartotta volna állva, mielőtt eltaknyolt volna, ugyanúgy énekelte tovább azt, hogy „ezt egy életen át kell játszani". A hatodik emeleten lakott, és a liftben felfelé ránehezedett Virgíniuszra, megszaglászta a férfi nyakát.

– Olyan illatod van, mint... – Újabb szippantás. – Mint...

– Mint?

– Nem t'om – motyogta a nyomozó. A feje Virgíniusz vállára hanyatlott. – De finom... – somolygott.

Virgíniuszon átfutott a reszketés, ügyetlenül megpaskolta Huba hátát.

– Kösz – mondta rekedten.

Mikor Virgíniusz kinyitotta neki az ajtót, Huba nem is zavartatta magát, lerúgta magáról a cipőjét, nadrágját, ezeket az előszobában hagytaa kabátjával együtt. Virgíniusz követte, de megtorpant az ajtóban, amikor a nyomozó ingben és alsónadrágban végigdőlt az ágyán. Virgíniusz kis tétovázás után letérdelt, hogy lehúzza róla a zokniját.

Huba felmorrant, hátrarúgott, éppen állon találta Virgíniuszt. Akkor Virgíniusz inkább feladta.

Odakint a kanapén megágyazott magának, onnan hallgatta Huba részeg horkolását. Takarónak a nyomozó dzsekijét tekerte maga köré.

Fél hatkor arra ébredt, hogy fázik, úgyhogy felkelt, körbenézett Huba lakásában. Kiszámítható módon az egyik sarokban halomban álltak a lemezek, egy fal mellé állított komód sarkán lemezjátszó egyensúlyozott. A fekete kanapé a szoba közepén állt, szemben a tévével, a sötétítő függönyöket elhúzták. A sarokban egy szerencsétlen növény kornyadozott, Virgíniusz azt is meglocsolta.

Elmosogatta a mosogatóban felhalmozódott koszos edényeket, majd valami reggeli után nézett. Végül két szelet pirítósból bundáskenyeret csinált. Az avokádó még ehető részeit feltrancsírozta, abba jól bele lehetett mártogatni a harmadik pirítóst. Megfőzött egy valamennyire egészséges krumplit is, hogyha a nyomozónak esetleg hányingere lenne, akkor is tudjon mit enni.

A nyomozó ekkor tért magához, Virgíniusz hallotta, ahogy nyögdécsel. Az első útja várható módon a fürdőszobába vezetett, Virgíniusz grimaszolva hallgatta, amíg a nyomozóból kijött, aminek ki kellett jönnie.

Azt remélte, hogyha végzett, Tas nyomozó majd előjön, és észreveszi őt, és ha nem is lesz hálás érte, de legalább örül a reggelinek. Ehelyett a fürdőszobából csobogó víz hangja hallatszott. Tas nyomozó éppen zuhanyozott.

Virgíniusz elszoruló gyomorral lehuppant a konyhaasztal melletti egyik székre. Huba teljesen megfeledkezett róla. Ha kijön, és itt találja Virgíniuszt...

Virgíniusznak sürgősen mennie kellett.

Felpattant, tollat és papírt keresett. Papír még könnyen lett, de mintha a nyomozónak egy szál toll sem lett volna a lakásában. Virgíniusz kétségbeesésében éppen a lemezek között nézett szét, mikor nyílt a fürdőszoba ajtaja.