Nomen est omen?

2. Good Old Fashioned Loverboy

– Igazad volt! – rontott be a lakásba Virgíniusz. Gyakorlott mozdulattal kikerülte a hengerpárnát, amit Buzád aktuális barátnője ijedtében felé hajított, mikor félmeztelenül leugrott Buzád öléből. – Szervusz, Fanni.

– Ó, hogy Fanni – dünnyögte Buzád a kanapéról, miközben a lány sietősen magára kapta a pólóját.

– Én mondtam, hogy hozzám menjünk!

– Nem maradsz vacsorára? – Virgíniusz megemelte a kezében tartott nejlonzacskót. – Hoztam kínait, jut mindenkinek.

Fanni bizonytalanul Buzádra pillantott. Virgíniusz csak másodjára kapta őket rajta, nem hibáztatta, amiért még nem jött rá, hogy Buzádban nem volt semmi különleges.

Buzád megvonta a vállát, majd feltápászkodott a kanapéról.

– Miben volt igazam?

Miközben megterített, Virgíniusz ismertette a helyzetet.

– Nem hagyhatom, hogy a sorsom uraljon – mondta, miközben egy-egy koppanással az asztalra tette a villákat. – Nekem kell uralnom a sorsomat. Fanni, szereted az édes-savanyú csirkét?

Fanni bizonytalanul bólintott, majd lehuppant Immakuláta helyére. Virgíniusz éppen becsapta a mikróajtót, azzal megpördült.

– Nem leszek többé virgíniusz!

– Megváltoztatod a nevedet? – kérdezte Fanni ártatlanul.

Buzád tele szájjal felhorkantott. Virgíniusz már meg sem lepődött rajta, hogy az öccse egyiküket sem várta meg az evéssel. Zavartan megdörzsölte a tarkóját, majd Fannira mosolygott.

– Jobb. Megváltoztatom a sorsomat.

– Rányomul erre az Eszterre – fordította Buzád. – Virgíniusz imád nagy ügyet csinálni abból, hogy a név kötelez, pedig igazából szart, nem kötelez semmire. Engem sem kötelezett, úgy élek, ahogy szeretnék.

– Ehhez Immakulátának azért lenne egy-két szava...

– Milyen szerencse, hogy némasági fogadalmat tett az előrelátható két évre – vágta rá Buzád.

Virgíniusz megforgatta a szemét. A mikró megpittyent, ő pedig átnyújtotta a tányért Fanninak.

– Tényleg – szólalt meg a lány –, miért így neveztek el titeket? Virgíniusz és Buzád... Még sosem hallottam ilyen neveket. Ez egyáltalán legális?

– Sajnos – sóhajtotta Buzád.

– Édesanyánk hű katolikus volt – magyarázta Virgíniusz. – Az iránta való tiszteletből nem változtattunk még nevet.

– Én megpróbáltam, de visszadobták – jegyezte meg Buzád.

– Mert úgy akartad elnevezni magad, hogy Jay-Z!

– De magyarosítottam!

– Persze, mert a Dzséj-Zí sokkal jobb.

– Vagy Jé-Zé – merengett Buzád. – Dzsé-Zé? Dzséj-Zé?

Fanni megcsóválta a fejét. Talán kezdett neki derengeni, hogy Buzád valahol megrekedt a fejlődésben. Pirított tésztát tekert a villájára, és csak azután kérdezett, miután lenyelte a falatot.

– És mit fogsz tenni? Ezzel az Eszterrel.

– Udvarolok neki, természetesen.

– És ezért hoztad a kínait is, hogy megvesztegess a segítségemért – mondta ki Buzád a nyilvánvalót, miközben zörögve belepillantott a nejlonszatyorba. – Marlenkát nem hoztál? Mert akkor nincs prémium verzió...