The Price of Love [Jungkook ff.]

4 (Jungkook)

Kibaszottul fájt a fejem amikor felébredtem. De most komolyan! Esküszöm hogy még sosem volt ennyire rossz, miután egy éjszakán át ittunk a srácokkal. Viszont nem én voltam az egyetlen aki fejfájással ébredt. BamBam már ült, és amint észrevett engem elvigyorodott. Ő is a fejét fogta akár csak én. Egymáson kezdtünk röhögni mint két idióta, mire Myung Ho is felült. Mit ne mondjak rohadt megviseltnek tűnt. Yu és Eunwoo mellettem feküdtek az ágyon, és hangosan horkoltak, mire BamBam és én ismét nevetésben törtünk ki. Ekkor már nem csak a fejünket hanem a hasunkat is fogtuk a nevetéstől. Esküszöm ennyi idiótát mint én és a haverjaim nem hordott a hátán a Föld. Az egyetlen józan ember közöttünk, Yoon Oh volt aki ebben a pillanatban lépett be a szobába. 

- Na nézd a jófiú is megtisztel minket jelenlétével. - Myung Ho visszadőlt a padlóra ahol korábban feküdt. - Mond csak jól szórakoztál a részeg haverjaidon. 

- Igen, de nem annyira mint ti.  - vágott vissza. - Készíntettem levest. És az isten szerelmére költsétek fel azt a két marhát mert zeng a lakásom a horkolásuktól! - intett Eunwoo és Yu felé. 

- Jó jó folyamatban van. - mondtam, és seggbe rúgtam a haverjaimat. Yu elkáromkodta magát, és felém fordult. Festett kék haja a szélrózsa minden irányába állt. 

- Azt a kurva Kook nem bírnál néha finomabb lenni amikor költögetsz?! 

- Bocs, a finom költögetést ha nem bánod meghagyom majd a csajomnak! - rúgtam az oldalába ismét, és ezúttal már ő is visszatámadott. A lendülettől lefordultam az ágy széléről és hangos koppanással landoltam a padlón. 

- Mi a fasz?! - Eunwoo fáradtan ült fel. - Földrengés van?! 

- Nem csak JK jól elterült a padlón. - röhögött BamBam, mire az irányába ütöttem a levegőbe. 

- Jól vagy baszd meg? - Myung Ho lassan sétált oda hozzám és felsegített a földről. 

- Jól csak asszem most már a seggem jobban fáj mint a fejem. - támaszkodtam rá. - Menjünk inkább enni! - javasoltam. 

Mind az öten kitántorogtunk a konyhába. Yoon Oh megterített az asztalnál, mire mind helyet foglaltunk. BamBam és Myung Ho most is barmultak az asztalnál mint mindig, de ezt már fel sem vettem. Yoon Oh csak lemondóan ingatta a fejét, miközben ő is leült köreinkbe. Ő volt az egyetlen józan ember ebben a társaságban. Mindig ő hozott haza minket miután jól bebasztunk vagy valami hülyeséget csináltunk. Általában én Eunwoo és Yun el komolytalankodtuk  a dolgokat, BamBam és Myung Ho pedig szépen röhögött rajtunk. Yoon Oh mindig is felelősség teljesebb volt mint mi öten együtt véve. Hátra dőltem a székben és elmosolyodtam a barátaimat látva. Mit ne mondjak nélkülük elvesznék. Mások vagyunk de egy dolog közös bennünk, a felső 10 000-hez tartozás kikészít minket, és csak egymásban bízunk. Gazdag kölyköknek tartanak minket, akiknek mindent apuci intéz el, de valójában az embereknek fogalmuk sincs milyen büntetéseket kapunk miután apu elintézte helyettünk a piszkosmunkát. És ez a legrosszabb. Hogy úgy ítélnek el minket hogy nem is ismernek. De igazából már mind megszoktuk. A lényeg hogy mi itt vagyunk egymásnak.  A gondolataimból Myung Ho hangja szakított ki. 

- Hallod Kook? - felvontam a szemöldököm és kérdő pillantást vetettem rá. - Míg te merengtél azt beszéltük a srácokkal, hogy el kellene menni valahová a városba. Jössz? 

- Nem lehet. - sóhajtottam. - Apám megparancsolta hogy menjek el vele a barátnőjével és Sana-val egy hülye étterembe. 

- Sana? - néztek össze a barátaim. - Az az a csaj? 

- Ja... az a csaj. - mit is mondhatnék? Sana és én már gimi óta ismerjük egymást. Volt egy idő (bele gondolni sem szeretek) amikor tetszett. Aztán elbaszódtak a dolgok, és most gyűlölöm őt. Szóval röviden tömören nem bírom csajt, de el kell viselnem az apám miatt.