He's my troublemaker

|ｆｉｆｔｅｅｎ|

— Nem tudom, milyen csapdáról beszélsz

— Jaj, ne játszd a hülyét — nézett az égre Evie, miközben a fiú meggyújtotta a cigit és beleszívott egyet. Felfelé kifújta a füstöt, majd a lány szemébe nézett.

— Vigyázok rá, nem lesz baja — felelte, mire elpirulva elmosolyodtam, miközben a kabát zsebembe tettem a kezem.

— Úgy, mint Emilyre? — húzta fel a szemöldökét gúnyosan a barátnőm, mire kíváncsian néztem a fiúra. Ki az az Emily?
Darren teste látszólag egy kicsit megremegett, majd idegesen beleszívott a cigibe. Farkasszemet nézett a lánnyal, majd rám emelte tekintetét és biccentett.

— Haza viszlek majd — mondta, és ezzel elsétált. Bólintva néztem utána, majd számonkérően néztem Eviere.

— Ki az az Emily?

— Édesem, nem való neked ez a fiú — rázta a fejét és kihalászta a táskájából az elfbarját.

— Miért? És ki Emily? — zavarodtam össze.

— Emily a volt barátnője

— És mi történt vele?

— Majd elmondja ő, ne tőlem tudd meg, de nagyon kérlek ne dőlj be neki. Nem jó ember.

— Eddig mindig dicsérted, hogy milyen jó fej és ki voltál akadva, hogy nem vagyok vele jóba

— Igen, mint barát, de a ti helyzetetek átment a ló túloldalára. Lousia — fogta meg a vállamat és mélyen a szemembe nézett — neked egy olyan srác kell, aki tényleg szeret nem csak azért, mert jó vagy az ágyban — mondta, mire bólintottam.

— Darren jó hozzám

— Igen?

— Velem kedves és aranyos. Figyelmes és udvarias — soroltam, mire elmosolyodott.

— Eddig nem volt az. Nem akarom, hogy szomorú légy, ez a te életed, de légy óvatos kérlek — felelte.

— Az leszek Evie — mosolyogtam rá, majd bele karoltam a karjába és a suli felé kezdtem lépkedni. — De most mesélj, miért nem jöttél?

A matek órát pont megfelelőnek tartottam, hogy elgondolkodjak Darrennen és amit Evie mondott. Fogalmam se volt, hogy mi történt a volt barátnőjével és, hogy miért kell ennyire vigyáznom magamra mellette, miközben valójában mellette érzem magam biztonságban.

— Mrs. Parker, figyel az órámon, igaz? — zökkentett ki a tanár hangja, mire bólintottam.

— Természetesen

— Csakugyan? Akkor jöjjön ki a táblához és oldja meg a feladatot — nyújtotta felém a krétát, miközben kisétáltam a táblához.
Megoldottam a feladatot és a tanárnak nyújtottam a krétát, ami szigorúan bólintva elvett. Hibátlan volt a feladat, így nem tudott mibe bele kötni. Visszasétáltam a helyemre és láttam, ahogy a mögöttem ülő fiú a padra leborulva alszik. Leültem Eugene mellé, aki megbökte a kezem.

— Logan megy haza — súgta, mire megkönnyebbülten bólintottam. Hál istennek.

Az öltözőben vettem át a pólót, miközben hallgattam, ahogy a lányok mit beszélnek. Tiffany arról magyarázott, hogy mennyire akar végre egy hűséges barátot, nem mintha eddig nem ő verte volna át őket, de mindegy.
Épp a fekete cipőmbe bújtam bele, amikor szóltak.

— Igen? — pillantottam Tiffanyra.

— Igazak a hírek?

— Milyen hírek? — kérdeztem, mire elmosolyodott.

— Hogy kavarsz Darrennel — vigyorodott el, mire megfagyott a vér az ereimben. Ilyen pletykák vannak a suliban?
Eviere néztem, akin láttam, hogy mindgyárt robban és rátámad a lányra, így megelőztem.

— Kitől hallottad?

— Egy fiú mondta — vonta meg a vállát, mire biccentettem, majd szét tártam a karom.

— Nem igazak a pletykák, bocsi — mosolyogtam rá, majd Evievel együtt kimentem az öltözőből.

— Na vajon melyik barom mondta ezt?

— Nem Darren volt  — ráztam meg a fejemet, majd kifelé néztem, ahol egy fiú futott. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy tudjam ki az.

— Mindgyárt megyek én is — feleltem, mire Evie biccentett, én pedig kimentem.
A fiú akkor indította a következő körjét, így megdörzsöltem a kezem. Hideg volt. Nem is értettem, hogy nem fázik egy pólóban és egy rövid nadrágban.
Mikor oda ért hozzám felhúzta szemöldökét és beletúrt izzadt hajába.

— Igen?

— Beszélnünk kell — vágtam rá, mire bólintott és végig mért.

— Miért így jöttél ki?

— Rajtad kevesebb a ruha és le is izzadtál

— Gyere — ragadta meg a kezem és elkezdett húzni az ellenkező irányba. Értetlenül néztem rá, miközben visszapillantottam a terem felé.

— Darren, megy az óra

A fiú nem is figyelt rám, hanem behúzott egy kis terembe, ahol nagy valószínűséggel a bírók termébe, és becsukta az ajtót. Az elektromos radiátorhoz sétált és felkapcsolta max fűtésre, majd rám pillantott.

— Mi ilyen fontos? — húzta fel a szemöldökét érdeklődve, mire zavartan a hajamat a fülem mögé tűrtem.

— Olyan pletykák vannak, hogy kavarunk

— Igen?

— Azt hiszik a diákok, hogy járunk — mondtam el ismét, ő pedig újból bólintott.

— Mi a baj vele?

— Darren — sóhajtottam — nem vagyunk együtt, nincs köztünk semmi

— Inkább velem legyen, mint Masonnel

— Miért utálod ennyire őt? — tártam szét a karom.

— Már elmondtam. Egy barom

— És te nem vagy az? — vontam fel kérdőn a szemöldököm, mire elkomolyodott.

— Úgy tűnik nem ismerjük még eléggé egymást — felelte és ellökte magát a faltól, aminek eddig támaszkodott. Felém jött, így hátra léptem egyet, viszont neki csapódott a hátam a falnak, így zavartan figyeltem szemeit. Sunyi mosolyra húzta az arcát és megállt előttem, miközben két kezével megtámaszkodott a fejem mellett a falba. Közelebb hajolt hozzám és lepillantott az ajkamra, majd mély levegőt véve belenézett a szemembe.

— Nincs semmi féle csapdám, hanem megakarlak ismerni. Tudni akarok rólad mindent és azt akarom, hogy csak velem menj el randizni mással ne — súgta, mire elpirulva nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, amikor kicsapódott az ajtó, így összerezzenve oda kaptam a fejem.