Han és Hyorin a szertárban egymás izzadt testüknek tapadva pihenték ki az előbbi intenzív együtt töltött perceket. A fiú a lány vállára támasztotta fejét, zihálva kapott levegő iránt. A lány kezével kapaszkodott Han nyakába, s szorította magához őt.
- folytatni akarom. - nyögte ki a lány halk, vékony, de rekedtes hangon. Jisung felemelte fejét a válláról, úgy nézett szemeibe.
- itt nem lehet, nem tudom mikor zárják be. - biccentett az ajtó felé, amit már ők is bezártak, csak belülről, és nem kulcsra.
- akkor menjünk hozzám, vagy hozzád. Han, én akarlak. - fogta két kezébe Jisung arcát, s újra szenvedélyes csókba hívta.
- nem lehet!- vált el tőle, ami neki is nehezére vált. Vonzotta őt Hyorin rózsaszín, puha ajkai, nagy szemei, az érintése. Akarta ő is a folytatást, de eszébe jutottál, hogy nektek mára randitok lett volna. - dolgom van. - vált el a szomorkás arcú lánytól, s ruháit kapkodta össze.
- őt is meg fogod kefélni?- kezdett öltözésbe Hyorin is. - őt is csak dugásra fogod tartani, mint a többieket? Mint engem?- mutatott magára. Utolsó kérdése késztette Jisung-ot, hogy megálljon az öltözködésben.
- te akartál lefeküdni velem, nem én erőltettem. - lépett közelebb hozzá. Haragos szemekkel nézett a lányra, mutatóujját rá is emelte.
- mégis futsz egy olyan lány után, aki nem akar téged! Annyian vagyunk, akik megadnánk bármit, hogy veled legyünk, de te komolyan egy olyan csaj után koslatsz?- vettem fel pólóját, utána állta Jisung mérges pillantásait. Szavain viszont elgondolkozott. Azért hajtott téged, mert zavarta, hogy nem adtad be neki a derekadat, és bizonyítani akarta, hogy márpedig neki minden lány behódol.
- mint mondtam, szexszet bárkitől kaphatok. - mutatott végig Hyorin testén, utalva az előbbi tevékenységükre bizonyítékként.
- aha. - vágott kamu megvilágosodott arcot. - tehát tőle nem szexszet akarsz. Azt majd tőlünk kéred, akkor is, ha megkapod azt, amit attól a lánytól szeretnél. - gúnyos mosollyal illette Han-t. Sértésnek vette ezeket a szavakat, és nem csak magára nézve, hanem rád nézve is.
- nem. - állt szigorú tekintettel közelebb a félmeztelen lányhoz. - ha tőle megkapom azt, amit akarok, titeket soha a büdös életben nem foglak felkeresni. - mosolyodott el Jisung is. Itt vált neki fontossá az, hogy tényleg megkapjon téged. Már nem csak azt akarta bizonyítani, hogy mindenkit megkap, hanem azt, hogy meg is tud maradni egy csajnál.
- meg fogod még bánni, Han. - a fiú nem is figyelt oda az óva intésre. Nadrágját és cipőjét rángatta magára.
- ha közbe mersz tenni, - állt fel, miután minden ruhadarab rajta volt. - elintézem, hogy egy életen át szégyeld magad a világ előtt. - vette el saját telefonját az egyik polcról, s meglóbálta a levegőben. Hyorin tekintete követte a mozdulatokat.
- meg ne merd tenni!- sziszegte fogai közt, homlokát még szorosabb ráncra húzta, pedig már így is görcsösen tapadtak össze ráncai.
- akkor ne pattogj. - tette el zsebébe a mobilt, mely olyan képeket rejtett a lányról, amik túlszárnyalnak minden felnőtt tartalmú filmet. - max a farkamon. - vigyorodott el Han, s mintha mi sem történt volna, egy gyors csókot nyomott a mérges lány ajkaira. Egyből visszacsókolta őt. Han kezei levándoroltak Hyorin érzékeny pontjához, párszor végig simított rajta. A lány becsukott szemekkel, elnyílt ajkakkal élvezte a kényeztetést, ami azonban hamar véget ért. - most mennem kell. - húzta el kezeit a lánytól.
- tízre gyere át. - adta parancsba, erre Jisung csak mosolyogva bólintott. A szertár ajtaját kinyitotta, szélsebesen száguldott el a mosdók irányába, ahol kezeire kinyomta az egész flakon folyékony szappant, még alkarjaira is felkente. Kézmosás után tenyereibe engedett egy kis vizet, amit szájába szívott be. Átöblítette száját, azután nyakáról próbálta eltűntetni a rúzs foltokat.
Kicsit vizesen, de felfrissülve lépett ki a mosdóból. Onnan egyenesen rohant a kocsijához, a hátsó ajtót kinyitotta, azon bedobta táskáját, utána már vágódott is be a volán mögé. Telefonján nézte meg az időt, fél nyolc. Ahogy ráadta a gyújtást a kocsira, fel is bőgette a motort, nem várt vele. Csak abban reménykedett, hogy elhiszed a kifogását miért késett majdnem három órát, és boldogan szállsz be az autójába, hogy elvigyen a kilátótoronyhoz.
Betartva a sebességi korlátozásokat száguldozott a városban, az utcátokba, ahol megpillantva a házat nem ismerve a féket taposott bele a gázba. Az a parkolás, amit Kangmin látott a konyha ablakából, a szívbajt hozta rá. Azt hitte, elvitte az egyik szilvafát a ház elől, annyira gyorsan állt be. Tekintete elködösült, ahogy látta Jisung-ot kiszállni a kocsiból. Elhatározta, hogy bunkó lesz vele, kerüljön, amibe kerül.
Han sietve szedte lábait a bejárati ajtóig, amit magának nyitott ki. Rokona most nem köszöntötte szívélyesen. Egyből a konyhába ment, ahol csak a fiút találta.
- T/N?- kérdezte kapkodva a levegőt. A konyhában körbenézett a biztonság kedvéért, hátha téged is megpillant, de csalódnia kellett. Szomorú pillantásait Kangmin-ra emelte. Meghökkent attól a csúnya tekintettől, amely várta őt.
- alszik. - igazából csak mondott valamit. Nem tudta pontosan mit csinálsz, a filmezésedről megfeledkezett. - nem gondolod, hogy egy kicsit elkéstél?- kérte számon, közben leült az asztalhoz, hiszen eddig a hűtőben kutakodott.
- siettem, ahogy csak tudtam!- jelentette ki hangosan, de hangjából hamar visszavett, ahogy emlékeztette őt Kangmin arra, hogy alszol.
- aha, melyik csajt fűzted?- biccentett felé egy nagyot. Jisung égnek emelte szemeit, annyira megforgatta őket, hogy az még neki is fájt.
- honnan veszed, hogy egy csaj miatt késtem egy csajtól?- játszani akarta a kis szentet, de tudta, hogy unokatesója túlságosan ismeri ahhoz, hogy bekamuzzon neki valamit. Már ismeri a szokásait.
- elárulnád, miért kell kibasznod vele? Tudod milyen érzékeny? Hónapokig kapargathatom majd össze a padlóról miattad, mert te elhiteted vele, hogy szereted, aztán meg elhagyod, amint szétteszi neked a lábát!- egy csepp bűntudat sem ébredt fel Jisung-ban, ahogy hallgatta a szövegelést arról, milyen gyenge lelkű lány vagy.
- mi a szarért véded ennyire? - ült le Jisung is az asztalhoz. - bejön? Azért nem akarod, hogy megfektessem? - vonta fel szemöldökeit.
- te úgy vagy hülye, mintha azt előkönyvelték volna!- csattant ki Kangmin. - a barátom, olyan mintha a húgom lenne! Nyílván nem akarom, hogy baja essen, főleg egy olyan szar ember miatt, mint te!- bökte meg a fiú vállát.
- ja, barát, mi? - mosolygott kacéran Han. - lány és fiú közt sosincs barátság. Ezt tanuld meg. - váltott gúnyos mosolyra.
- én nem akarom megkúrni az összes szembejövő nőt az utcáról, szóval nekem vannak lány barátaim!- emelte fel hangját, megfeledkezve arról, lehet, hogy ez fog felébreszteni.
- az összes lány ugyanolyan!- állt fel Jisung, és otthagyta a konyhában rokonát. Szobád előtt levette magáról a cipőjét, tenyerét ráhelyezte a kilincsre, amit halkan nyomott le.
A szobában sötétség fogadta őt, egyedül a laptop fénye világította be a szobádat, amin még nagyban zajlott az egyik film. Bőrkabátját halkan ledobta a földről, óvatosan mászott be melléd a takaró alá. Ahogy átkarolta derekadat furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha olyan nyugodtság talált volna rá, mint még soha egész életében.
Nem tudta mihez hasonlítani ezt a nyugodtságot, még a dogák utáni megkönnyebbülésnél is jobb volt, vagy a kresz vizsga utáni nyugalomnál is erősebb. Ha szavakba kellett volna öntenie, úgy fogalmazott volna, hogy meglelte a békét, hazaért. Nagyot szippantva illatodból bújt hozzád közelebb, kicsalva belőled egy kisebb nyöszörgést, ami elsőnek meglepte őt, de nagy mosollyal az arcán szorított magához.
