Az egész történet egy koncerten kezdődött.
Sok könyvet olvastál, hogy az idol kiszemelt a csomó rajongó között. Tudtad, hogy ez csak a könyvekben történik, hisz mekkora az esélye annak, hogy majd pont téged szemel ki valamelyikük ?
Épp az interneten böngésztél, mikor megláttál egy nyeremény játékot. A nyeremény egy teljes hét a Stray Kids tagokkal. Rögtön jelentkeztél is, és csak reménykedni tudtál, hogy téged sorsolnak ki. Emailben fognak tájékoztatni, hogy nyertél, vagy sem.
A jelentkezéshez kellettek az adataid, egy quiz-t kellett kitöltened, és be kellett jelölnöd ki is a biasod.
Hetek teltek el, amióta jelentkeztél a nyeremény játékra. A remény lángja már-már kezdett halványulni benned. Pedig már százszor elképzelted velük a hetet.
Barátnődnek panaszkodtál, hogy elvesztetted ezt a játékot, nehezen, de tartotta benned a reményt. Minden nap átnézted az emaileidet, de semmi.
Lefekvéshez készülődtél, mikor a telefonod jelzett, hogy jött egy üzeneted. Sóhajtva keltél ki az ágyból és mentél a töltőn lévő telefonhoz. Miután feloldottad a telefont akkor láttad meg, hogy egy email érkezett. Szemeid felcsillantak s izgatottan nyitottad meg. Egy sikítás keretében olvastad el, ami a levélben állt. Még pedig te lettél a szerencsés nyertes.
Annyira hiperaktív lettél, hogy a házban kezdtél rohangálni. Pluszban még a fangörcs is rád talált.
Az emailben leírták, hogy majd egy fekete kocsi fog megállni a házad előtt, holnap reggel nyolckor. Bőröndödet húztad elő az ágy alól és pakoltál bele ruhákat és minden fontos dolgot, ami csak kelhet.
Egész éjszaka forgolódtál az ágyadban. Semmire sem tudtál gondolni, csak arra a pillanatra, mikor majd személyesen állnak előtted.
Már hajnalban tömted magadba a reggelidet, miközben a hajadat fésülted. Miután befejezted a reggelit fogadat mosva rohangáltál megnézi, hogy mindent elpakoltál-e. Miután megbizonyosodtál vártad, hogy érkezzen a bizonyos fekete autó.
Az ablakodban ültél és bámultál kifele.
Amint megláttad leparkolni a fekete kocsit rögtön megfogtad bőröndödet, bezártad a lakást és mentél is. Kettő öltönybe bújtatott férfi szállt ki. Az egyik kinyitotta a kocsi ajtaját, így megláthattad a fiúkat életnagyságban. A szíved kihagyott egy ütemet. Chan szállt ki elsőnek, őt követték a többiek. A kocsi pont akkora volt, hogy takarni tudta őket.
- szia, mi vagyunk a Stray Kids ! - köszöntöttek mosolyogva téged.
- T/N. - levakarhatatlan volt a mosoly az arcodról.
- ha minden meg van, akkor mehetünk. - mosolygott tovább Chan. Bólintottál, a fiúk arrébb álltak, téged beengedve a nagy autóba, ami inkább már kisbusz féleség volt.
Miután beült mindenki az autóba elindultatok a dormba. Az úton a fiúk rólad kérdezősködtek. Kérdéseikre szívesen válaszoltál.
Megérkezve a dormba a fiúk körbe vezettek téged.
Valami felkeltette az érdeklődésedet, még pedig az, hogy nincs szoba ahol aludni tudnál.
Elsőnek az futott végig az agyadon, hogy vissznek-hozznak, de ezt a végén abszurdnak tartottad.
- u-um Chan...kérdezhetek valamit ? - szólítottad halkan az előtted sétáló fiút.
- persze. - nézett hátra egy pillanatra, majd visszafordította a fejét.
- nem akarok udvariatlan lenni, de..um...hol tudok majd aludni...?
- nem vagy udvariatlan. - mosolygott kedvesen. - mivel nincs egy szabad szoba sem, ezért Minhoval alszol egy szobában. - magyarázta, miközben bevezetett a konyhába.
