Chan ölelő karjai, meleg teste, nyugodt szuszogása hamar el tudott altatni. Odakint tombolt a vihar, recsegő hangon dörgött az ég, az eső megállás nélkül szakadt. Szabad szemmel minden homályossá vált, annyira zuhogott. A szél képes lett volna magával ragadni több embert is. Fákat, bokrokat, tujákat tépett meg. Ezek ellenére nyugodtan aludtál Chan ágyában. Ha az ember feje felett lebegne, hány százalékban érzi magát biztonságban, a tiéd száz százalékos lenne.
Hajnalban az egyik kar eltűnt tested közeléből, azután pedig a másik is. A mocorgásra nyöszörögve fordultál másik oldaladra, ám az álomból felkeltél. Álmosan ültél fel az ágyban.
- ne haragudj, amiért felkeltettelek, de ki kell mennem a mosdóba. - motyogta halkan Chan, miközben kimászott az ágyból. Álmosságod közepette nem fogtad fel a szavakat, csak hümmögtél rájuk. - feküdj vissza nyugodtan. - papucsát felvette, s halk léptekkel kiment a szobából.
Pár percig ültél az ágyban, fejedet összevissza forgattad. Lassan jöttél rá, hol vagy, és kinél. Chan ágyából gyorsan másztál vissza a kanapéra. Hiába vagy álmos, a félelmed így is a fejedben van.
Bebújtál a takaró alá, viszont azt érezted, megtudnál fagyni. A takaró és a lepedő rettenetesen hideg volt, hiszen egész este Chan mellett melegítetted a helyet, a neked szánt hely pedig kihűlt.
Mikor Chan visszaért észre sem vette, hogy nem az ágyában fekszel. Akkor vett róla tudomást, mikor befeküdt ágyába, s magához szorított volna. Ijedten pattantak ki szemei, helyedet tapogatni kezdte, ám nem talált téged ott. A kislámpát felkapcsolta, ekkor pillantott meg téged a kanapén. Nyugodt sóhajt engedett ki ajkai közül, a lámpát leoltotta, végül ő is álomra hajtotta fejét.
Másnap reggel barátnőd köszöntésére ébredtél. Mosolyogva fogadtad Hannah-t, aki nem törődve mélyen alvó bátyjával, s a szemedben lévő csipákkal, ébresztett fel.
- T/N! Ébredj! Kitaláltam, mit fogunk ma csinálni! Csak el kéne menni boltba...- húzta el mosolygós ajkait. Kómásan bámultál rá, még az álmodban tartózkodtál.
- aha. - nyögted ki. Szemeidet összeszorítottad, s visszazuhantál a párnák közé. - csak adj pár percet!- nyöszörögted.
- oké, kapsz időt, amíg fő a kávé, de utána öltözöl, és megyünk!- fenyegetett meg, azután kiszaladt a szobából.
- nekem is kell kávé!- ült fel az ágyban Chan.
- azt hittem nem szereted.- fordultál felé. Kócos haja, álmos ábrázata, reggeli rekedtes hangja mosolygásra késztetett. Rég volt már, hogy mosolyogva kezdted a napot.
- van, mikor megiszom, de akkor is sok tejjel, és cukorral.- vont vállat, miközben párnáját magához ölelte. - hajnalban a frászt hoztad rám, úgy eltűntél mellőlem.- pillantott rád. Zavartan hajtottad le a fejed, s gondolkodtál a megfelelő válaszon.
- hirtelen nem tudtam, hol vagyok. - kuncogtál, amit ő is megmosolygott.
- az ágyamban voltál, ahova sokan próbálnak bejutni.- mondatába belepirultál, de bátorságod volt folytatni a beszélgetést.
- akkor a tegnap estét vehetem megtiszteltetésnek?- mosolyogtál rá halványan.
- akár.- kuncogta el magát. Az ajtó kopogás nélkül nyílt ki.
- T/N, öltözz, kész a kávé!- nyitott be Hannah. A kanapéról lemásztál, Hannah-t követve mentél szobájába, hiszen ott voltak a cuccaid. Egy virágos pólót, és kék farmert vettél kezedbe, amit a fürdőben vettél át. Átvetted volna Hannah szobájában is, csak ott még aludtak a kisfiúk. A konyhában helyett foglaltál az asztalnál, Hannah eléd tett egy kávéval teli bögrét.
