Anime oneshot →ZÁRVA←

Rengoku Kyojuro x Reader

saitorika kérésére, elnézést, hogy eddig tartott a megírása, de a drága wattpad  ennél a könyvnél törölt minden vázlatot így mindent újra kell írnom. 😇   Sajnálom de nem teljesen olyan lett mint amilyet kértél, de remélem tetszeni fog.

Rengokuval még a végsőkiválasztás után ismerkedtünk meg, nem sokkal azután miután ő Hashirává vált.
A rangjához képest sosem volt lenéző velem szemben, mindig kedves volt és barátságos.
Sokszor összefutottunk vadászat közben, így volt, hogy együtt folytattuk azt, de még ha ő ott is volt mellettem, támogatott és segített  néha megsérültem.

Az egyik ilyen alkalom után, mikor a Pillangó rezidencián ültem az egyik orvosi ágyon mikor Ő lépett be egy dobozzal a kezében.

-Rengoku-san!- néztem vidáman a férfi felé akinek az arcán ott volt az a jól megszokott mosoly az arcán, de a szemeiben még így is némi aggodalom csillant meg ahogy a bekötözött homlokam felé pillantott.

-(N), jobban vagy? Fáradtnak tűnsz.- jött oda hozzám majd leült mellém  és az ölembe rakta a Bentós dobozt.

-Csak egy hangyányit vagyok fáradt, de nincs semmi probléma, jól érzem magam, de mégjobban vagyok most, hogy meglátogattál.- néztem fel az arcára, zavart, hogy még ülve is nagyobb nálam, de hamar elkaptam róla a tekintetem és lesütöttem azt. - É..én szörnyen sajnálom, hogy megint  hátráltattalak. Túl gyenge vagyok és meggondolatlan...-  a doboz széleit megszorítottam ahogy  a könnyeim szabad utat engedtek maguknak, ő csak az egyik kezét az enyémre tette, míg a másikkal az arcom maga felé fordította.

-Nem vagy gyenge, nem azért megyek veled mert annak tartanálak. Szerintem egy igenis lenyűgöző és erős nő vagy! Azért megyek veled, hogy biztonságban tudhassalak. Viszont ha szeretnéd segítek neked edzeni.- mosolygott rám és letörölt egy kósza könnycseppet, én csak bólintottam jelezve, hogy hálás lennék a segítségért. -Most pedig egyél, szeretném ha mihamarabb felépülnél és utána  elkezdhetünk  edzeni is, esküszöm neked, hogy egy Hashira szintjéig segítek eljutni neked!-  elvette az ölemből a dobozt majd kinyitva a bálcikákkal  kiemelt egy szelet Shogayaki és a szám elé tartotta, amit én gyorsan kikaptam a pálcák közül és elpirulva elfordítottam a fejem.

-Tudok egyedülis enni...-

Ő csak elnevette magát és már tartotta felém a következő falatot [...]

-(N)-chan! Mára ennyi bőven elégvolt, űljünk be enni valahova. -

-Te és a feneketlen gyomrod... de legyen. Most én fizetek!-

-Na azt majd meglátjuk,  aki előbb odaér az fizet. - ezzel már előre is tört.

Percek elteltével mikor utol értem ő már a ramenező előtt állt.

-Ez nem ér! Sose hagysz győzni!- dobbantottam egyet a poros földre mérgesen.

-Nem illik hölgyeket fizetni hagyni, ha te hívod meg.- néz rám mosolyogva.

-Ha azt  akarod,  hogy ne akarjak én fizetni akkor hívj el végre egy randevúra....- suttogtam magam elé, de nem voltam elég halk így meghallotta.
Hirtelen elkapta a csuklóm és magához húzott, az állam megemelte így kénytelen voltam a szemébe nézni, arca komor volt így bevallom, kishíjján összecsináltam magam, de azt nem tudtam volna eldönteni, hogy ilyedtemben vagy azért mert még így is istentelenül helyes volt.

-Ígérem, ha Hashira leszel, elviszlek egy igazi randevúra.- lágyult meg a tekintete és megsimogatta a fejem majd ő bement leadni kikérni a megszokott ramenjeinket.