Anime oneshot →ZÁRVA←

Marcel x Reader

depiskocsog5 részére. Jó olvasást.

A mai napig emlékszem arra a "csodálatos" találkozásra, aminek köszönhetően van egy csodálatos férjem és egy gyönyörű lányom.

Az erkély párkányán állva néztem le a mélybe, ahol gyülekeztek a rendőrök, a tűzoltók és a mentősök, láttam ahogy néhány rendőr befut az épület ajtaján amiben jelenleg tartózkodom.
Karomra tekintve néztem ahogy a vérem lefolyik az alkaromon, készen álltam a halálra, hogy véget vessek nyomorult kis életemnek.

Hogy miért is akartam öngyilkos lenni? Ez egyszerű. Nem maradt senkim, mindenki eldobott magától, a szüleim, a barátaim és a szerelmem, mind hátba szúrtak, s hátat fordítottak nekem.
Megbíztam bennük, szerettem őket, de ez nekik semmit sem jelentett. Nem volt már többé szükségük rám.

Mikor újra lenéztem a mélybe, valaki betörte a hotelszobám ajtaját. Hátra pillantva egy barna hajú, aggódó tekintetű férfit vettem észre, aki lassú, kimért léptekkel haladt felém.

-Ne ugorjon le!-

-Menjen innen! Hagyjon békén!- Fordultam hátra kiabálva.

Szavaim nem hatották meg, nem állt meg, csak haladt előre.

-Nyugodjon meg, segíteni akarok!  De ha nem hagyja, úgy nem megy!  Jöjjön le az erkély párkányáról.-

-Nem kell a segítsége! Mindenki eldobott magától, a szüleim, a barátaim és a szerelmem is! Nincs miért élnem, nincs kiért élnem.-

Körülbelül fél méterre megált tőlem és a kezét nyújtotta, én ösztönösen próbáltam hátrébb húzódni, de a lábam lecsúszott én meg megindultam lefelé, az utolsó pillanatban kapta el a csuklóm, így az erkélyről lógtam lefelé.
Óvatosan felhúzott magához és vissza vezetett a szobába, majd leültetett az ágyra, miközben én görcsösen kapaszkodtam az egyenruhája felső részébe.

-M..miért mentett meg? Miért nem hagyott meghalni. Miért nem hagyta, hogy le essek?- mondtam miközben meleg, sós könnyeimet kieresztettem és halk zokogásban törtem ki.

-Ez a munkám, az emberek védelmére esküdtem fel. Meg miért is ne mentenék meg, egy ilyen csodálatos lányt?- megfogta a karom amin  az alvadt vérem díszelgett, ami a három vágásból folyt ki, egy nedves törlőkendő segítségével letörölte a megszáradt, bíbor színű folyadékot. -Ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy miattuk árts  magadnak, hidd el. Biztos vagyok benne, hogy van olyan ember aki teljes szívéből szeret.-

Én csak mellkasának döntöttem a fejem és hallgattam a megnyugtató szívverését.

-Köszönöm uram.-

-A nevem Marcel Galliard. A hölgyben kit tisztelhetek?-

Fejemet felemelve, felnéztem gyönyörű anyanybarna színű íriszeibe, melyekben láttam a megnyugvást felcsillanni.

-A nevem (T/N).-

-Gyönyörű név, egy gyönyörű lánynak.- mondatára egy halovány pír szökött az arcomra.- (N) gyere le velem, a mentősök majd megfelelően ellátják a vágásokat.-

Aprót bólintottam mire felvett erős karjai közé és levitt ahol elátták a sebeimet.

Ezek után egy héttel már Marcellal egy fedél alatt éltem, mert nem akartam a hotelben maradni és nem volt pénzem se, meg Marcel szeretett volna biztonságban tudni.