Anime oneshot →ZÁRVA←

Erwin x Reader

Remélem tetszeni fog nektek.

*Reader szemszöge*

A nevem (T/N), 23 éves vagyok. A Mária falon belül töltöttem az életem jelentős részét.

*Múlt*

Az ember tömegben állva figyeltem az éppen nyitódó kaput, amelyen lassan lépdelt be a Felderítő egységnek megmaradt tagjai, élükön Levi osztagvezetővel, Henge osztagvezetővel és Erwin parancsnokkal, utóbbira mindig is felnéztem, apámnak köszönhetően nem egyszer volt alkalmam személyesen is találkozni vele mikor eljött hozzánk, hogy beszélhessen édesapámmal.
Látszott az embereken a meggyötörtség, elkeseredettség és a fájdalom amit a sérüléseik és barátaik elvesztése okozott.
Látványosan kevesebben voltak mint amikor útrakelt az egység.

Láttam ahogy egyes szülők és azok gyermekei sírva ölelik magukhoz élve vissza térő szeretteiket, voltak akik sírva rogytak össze a porban azon hír hallatán, hogy a hozzátartozójukat megölte egy titán.
Miután édesapámat nem véltem felfedezni sehol, rögtön futásnak eredtem az éppen lováról leszálló parancsnok irányába, hogy apám felől érdeklődjek. Amint oda értem hozzá nem törörődve azzal, hogy mit teszek, a nálam másfél fejjel nagyobb parancsnokot megragadtam a kabátjánál fogva és magam felé fordítva belenéztem kék színű íriszeibe.

-Uram! Hol van az apám?- őszintén sejtettem, hogy mi lesz a válasza, de ha tényleg nincs többé, azt az ő szájából szeretném hallani.

-Sajnálom (N), de édesapádat felfalták.-

Újjaimmal görcsösen kapaszkodtam Erwin kabátjába, miközben a lábaim feladva a harcot a koszos kikövezett útra ejtettek amikor össze rogytak alattam, testem elkezdett remegni, kezeim elengedték a parancsnok mogyoró barna ruhaneműjét lassan leerszkedtek mellém. A remegést halk sírás váltotta fel, majd egy fájdalmas üvöltés.

-Neeee! N..nem lehet...-

Erwin a kezét a fejem tetejére rakta, majd tovább sétált lovával együtt.

*Time skip*
•2,5 év•

Apám halála még mindig borzasztóan fáj, hisz nem tudtam rendesen elköszönni tőle. Apám egyik álma az volt, hogy meghívja Levi-t, Hange-t és Erwin-t egy ebédre ahol nem politikáról vagy a következő felderítő utakról lesz szó. Igaz egyszer-kétszer már itt maradtak ebédre, de akkor is csak a felderítő utakról volt szó, apám egy olyan közös ebédre vágyott, ahol csak barátilag elbeszélgethetnek.

Mivel apám ezt nem tudta végül teljesíteni, ezért én fogom.
Ezzel az elhatározással elindultam a Felderítő egység bázisához melyet már oly sokszor láttam, mikor ételt hoztam apámnak.

Egy magabiztos arcot erőltettem magamra, hogy ne lássák, hogy esetlegesen félek az őrző-védő, mogorva kertitörpétől.