Anime oneshot →ZÁRVA←

Aizawa Shouta x Reader

Eniko_0318 részére.

A történet egy része Aizawa diák életében játszódik.(Itt Shirakumo nem fog meghalni) Jó olvasást.

A nevem (N) Shirakumo, csupán fél órával vagyok fiatalabb mint Oboro. A képességem hozzá hasonlóan a felhő, de vele ellentétben én gyermek orvosnak készülök. Rájöttem, hogy ezzel a képességgel gyorsan mosolyt lehet csalni a gyermekek arcára.

Épp az UA felé futottam, hiszen lehetőséget kaptam, hogy Recovery Girl mellett töltsek egy hetet. Nagyon vártam, hogy újra láthassam Oborot, mióta elkezdtük a középiskolát csak hétvégente láttuk egymást, mivel én kolégiumban laktam. Hétvégente sokat mesélt a barátairól, de most először lett alkalmam találkozni is velük.

Az iskola kapuiban már ott állt Oboro, amint elég közel kerültem hozzá a hátára ugrottam.

-Oboro! Hiányoztál, annyira vártam ezt a hetet.-

-(N)! Örülök, hogy itt vagy. Shouta és Yamada is bármelyik pillanatban itt lehetnek.-

Igaza lett, pár perc múlva egy szőke hajú fiú sietett felénk, mögötte egy fekete hajú srác kullogott, látszott az arcán, hogy szívesebben lenne mindenhol csak nem ott ahol most van.

A szőke szoros ölelésbe vont, majd elengedett.

-Te biztos Shirakumo huga vagy, nem hazudott tényleg borzalmasan aranyos vagy.- ezzel a kezei közé vette az arcom és elkezdte nyomogatni mint egy öregaszzany az unokáját.

-Az én nevem Yamada Hizashi! A fekete hajú morcos macska meg Aizawa Shouta.-

-Örülök a találkozásnak Yamada  és Aizawa. Ha Aizawa a morcos macska, akkor bizonyára te vagy a hangos papagáj.- Hizashi először értetlen fejet vágott majd elnevette magát, a mondatom hallatán még Aizawa is halkan felkuncogott.

*Time Skip*

Ahogy teltek a gyakorlati napok egyre több időt töltöttem a fiúkkal, különösen Aizawával, nem tagadom, felkeltette a figyelmem a fiú.

Épp Recovery Girlel beszélgettem a tanulmányaimról, mikor egyik pillanatban  Aizawa belépett  az ajtón, fején egy vastag vércsík húzódott több karcolással együtt. Tekintete zavarodott volt és egyben fájdalmas.

-(N)... Oborot kórházba vitték, ráesett a törmelék.-

Könnyeim  megállíthatatlanul folyni kezdtek és halk sírásba kezdtem, Shouta ezt meghallva mellém lépett, kezét a fejemre tette és a fejemet neki döntötte a mellkasána. Bal kezét  a tarkómon tartotta, míg jobb kezével a hátamat simogatta nyugtatásképpen.

-Nyugodj meg, nem szerzett halálos sérülést, fel fog épülni.- Aizawa közelsége egészgyorsan megnyugtatott, egy darabig még simogatta a hátam, majd egy puszit nyomott a hajamba. -Minden rendben lesz.- halvány pírral és könnyes arcal néztem fel rá. A kezem a homlokához emeltem és eltűrtem a haját.

-Te is megsérültél, gyere.-  oda húztam az asztalhoz és leültettem rá.

Óvarosan lemostam az arcáról a vért, majd lefertőtlenítettem a sérüléseit és ami olyan volt leragasztottam.
Shouta köszönet képpen magához ölelt és egy apró puszit nyomott az ajkaimra.

*pár év múlva*

Shouta és köztem a baleset óta szorosabb lett a kötelék, minden kétségemet megoszthattam vele Oboro műtéteivel kapcsolatban, mindig képes volt teljesen megnyugtatni.

Oboro az évek alatt szinte teljesen felépült, igaz hős nem lehetett belőle, de Shouta és Hizashi mellett dolgozhatott tanárként az UA-ben.
Én sikeresen elvégeztem az orvosit és gyerekek mellett.

~Író szemszöge~

A felkelő nap sugarai világították be a házaspár szobáit.
A fekete hajú férfi már egy idelye figyelte alvó felesége arcát, még mindig képtelen volt elhinni, hogy fiatal kori szerelme a felesége.

A férfi óvatosan felesége kerek pocakjára simította a kezét, majd reggeli rekedtes hangján ébresztegetni kezdte az alvó nőt, miközben simogatta a hasát.

-Jó reggelt hercegnőim, idelye felkelni.-

A (H/Sz) hajú nő lassan kinyitotta a szemeit, majd a férje kezére simította a kezét amely még mindig a kerek hasán pihent.

-Jó reggelt Aizawa.-

A férfi csak egy óvatos csókot lehelt felesége ajkaira.

-Jó reggelt, gyere reggelizzünk meg, lassan Oboro itt lesz Eriért, utána össze pakoljuk arra a néhány napra a ruháid és beviszlek a kórházba.-

-Biztos, hogy jó ötlet Eri-t  és a testvérem őssze ereszteni?-

-Hát....majd kiderül.-

*Time skip*

~Reader szemszöge~

A

közös kislányunkat a kezemben tartva hálát adtam az égnek, hogy a gyermekem apja Aizawa lett.
Könnyes szemekkel figyeltem ahogy apró kezével az ujjamat fogja erőtlenül, figyelemmel kísértem az apró teste minden egyes rezdülését.

Az ajtó egyik pillanatban  kinyílt és  Aizawa, Eri és Oboro lépett be rajta, majd az ágy mellé léptek. Eri felmászott az ágyra és csillogó szemekkel figyelte az újdonsült hugát. Aizawa egy békés mosolyal figyelte a kicsit, míg Oboro már sírt.

-Büszke vagyok rád drágám. Ügyes voltál.- ezzel egy puszit nyomott a homlokomra és megcirógatta a kicsi arcát.

Boldogabb nem is lehettem volna, lett egy boldog családom, van egy szerető férjem és két lányom, noha az egyik nem a vérszerinti, de akkor is szeretem.

Remélem tetszett. Helyesírási hibákért elnézés kérek.