𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

11.

Kiszállva a kocsiból egy ismerős kilátás fogadott. Ez Minho háza. Hirtelen fordultam vissza Minho felé, de nem volt ez annyira jó ötlet mivel a hirtelen mozdulattól megszédültem így dőlni kezdtem. Ha nem kap el -újra-  akkor most az aszfalton végzem.

- Úgy látom a mai nap nagyon szeretsz a karjaim közé esni. - kacagott szarkasztikusan. Átölelte derekam majd térdem alá nyúlva kapott fel engem majd indult meg belefelé.

- Tudok járni, tegyél le! - kezdtem el kapálózni kezében.

- Esküszöm, ha mégegyszer kapálózni mersz beledoblak a medencébe! - mondta komoran.

Ahogy jobbra néztem megláttam egy óriási medencét és hát ha abba tényleg bele dobna valószínűleg ki se tudnék jutni belőle emiatt mozdulatlanul maradtam és vártam hogy mikor tesz le. Időközben a mentolos illata belekúszott az orromba. Nem volt erős, éppen hogy kellemes volt. Nemsokkal később be is értünk a házba, majd egyenesen vitt a nappaliba és lerakott a kanapéra ahol múltkor néztük a filmet. Vagyis próbáltuk.

- Maradj itt. - parancsolt rám majd el is tűnt a felfelé vezető lépcsők után. Addig míg vártam őt levettem a cipőmet, majd kezemnek támasztottam fejem. Kezdett az is fájni. - Fürödj le, majd gyere vissza . - nyújtott felém egy törölközőtt egy nagy pulcsit és egy mackó nadrágot. Gondolom az övé volt. Ellenkezés nélkül elvettem majd miután elmondta merre is találom elindultam.

Beérve bezártam az ajtót mégis biztonság kedvéért, majd ledobva magamról ruhákat léptem be majd magamra engedtem a vizet. Őszintén jól esett levenni azokat a göncöket miután teljesen eláztam bennük. Nemsokkal később ki is szálltam a kádból, majd magamra kaptam a cuccokat amit még Minho adott. A tükör előtt állva nézegettem magam. A pulcsiba majdnem hogy kétszer belefértem, a mackóról ne is beszéljünk, de ami legjobban zavarta a szemem az a szívásfolt volt még a nyakamon. Hiába volt nagy a pulcsi nem takarta el azt így inkább felvettem a kapucnit ami valamennyire jobban eltakarta. Halkan lépdeltem le a lépcsőn majd igyekeztem a hangok irányába menni. Az utam a konyhában vezetett ahol Minho éppen főzött.

- Tudsz főzni egyáltalán? - hangomra megugrott.

- Ember! A frászt hozod rám! - fogott szívére túljátszva a helyzetet. - És igen, tudok.

- Ugye nem akarsz megmérgezni? - álltam mellé majd néztem mit csinál.

- De, minden vágyam az lenne. - nézett le rám. - Ülj le, mindjárt kész. - biccentett fejével a mögötte lévő asztalhoz így tettem azt amit kért majd onnan néztem tovább, hogy mit csinál. Ha nem ismerném milyen valójában azt mondanám, hogy valószínűleg ő olyan ember aki mindent megtesz szeretteiért. Bár ez lehet így is van, csak velem ossza meg ezt az énjét.

Lerakta elém a tányért benne levessel és a szembe lévő székhez is egyet majd leült oda. Felemeltem rá tekintetem, de ő már rég elkezdte enni így én is így tettem. Nyugodtan és csöndben fogyasztottuk el az általa készített kaját. Egyszer csak éreztem, hogy leesik rólam a kapucni, vagyis inkább mintha valaki lehúzná rólam. Idegesen nyúltam kapucnimért, de a keze megállított, hogy visszarakjam fejemre.

- Lázas vagy. Ne vedd fel még azt is. - engedte el kezemet majd nézett át szememből nyakamra. Gyorsan kaptam a pulcsihoz hogy amennyire lehet feljebb húzzam, hogy ne látszódjon annyira. - Előttem nem kell takargatnod mivel én csináltam. - húzta száját féloldalas mosolyra.

- Egy állat vagy. - motyogtam.

- Kaptam már ettől rosszabbat is. - állt fel a székből majd berakta mosogatóba a tányért, majd fölém állt. - Megetted az ellenére is, hogy azt hitted mérgezett. - vette el előlem a tányért és az övé mellé rakta, én pedig időközben lassan felkeltem helyemről. - Tessék. - nyomott kezembe egy pohár vizet és gyógyszert mire ráemeltem tekintetem. - Csak lázcsillapító. - nézett hihetetlenkedve rám. Sóhajtva tettem amit kért majd a mostmár üres poharat leraktam az asztalra. Amint leraktam Minho kezem után kapott majd maga után kezdett el húzni egészet a kanapéig. - Pihenj le egy picit. 

- Itt? - mutattam körém. - Én itt nem alszom el.

- Akkor a szobámba szeretnél aludni, mellettem? Nekem az is tökéletesen megfelel. - emelte fel egyik szemöldökét.

- Nem úgy értettem.. - motyogtam és inkább lefeküdtem a kanapéra. - De ha bármit mersz velem csinálni! - emeltem fel mutató ujjam. Minho egy jót kacagva leguggolt elém.

- Szerinted ha akartam volna eddig valamit azt nem csináltam volna édesem? - simított végig állam egyik oldalán majd szeme pedig megakadt ajkaimon. - Szó szerint a karjaim között fogtalak nemrégiben. - suttogta közénk szemét el nem szakítva ajkamról. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni ahogyan egyre és egyre közelebb jött, de nem értettem miért is. Lehet a félelemtől.
- Szóval aludj csak. - kelt fel mellőlem én pedig inkább becsuktam a szemem. Nem kellett sok lassan az álom elkezdte átvenni rajtam az irányítást.
- Egyszer talán tudsz majd viszont szeretni? - ez volt amit utoljára hallottam mielőtt elnyomott volna az álom..