𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

10.

Reggel kómásan ébredtem. Hiába aludtam el az órák után egyből mikor haza értem, elaludtam. Ahogyan tegnap Minho viselkedett velem egyszerűen nem tudtam nem arra gondolni. Nem tudom hogyan kellene gondoljak rá, mert egyik pillanatban ilyen másik pillanatban olyan. Sóhajtva vettem fel telefonomat majd szemeim kétszeresére nőttek ahogyan megláttam azt a sok nem fogadott hívást.

- Baszki.. Wonwon.. - nyomtam meg egyből a hívás gombot.

- Jó reggelt. - szólalt meg mély reggeli hangján.

- N-ne haragudj. Felébresztettelek? - kezdtem el készülődni.

- Igen, de úgyis kelnem kellett. - nyammogott.

- Tegnap teljesen kidőltem mikor haza értem és mostanáig aludtam. Nem hallottam, hogy csörgött a mobilom. - motyogtam.

- Nem gond. Igazából csak fél órát álltam a házad előtt. - kuncogott.

- Baszki.. tényleg nagyon sajnálom. - ütöttem fejen magam miközben a ruhámat választottam ki.

- Nem baj már mondtam. Majd máskor bepótoljuk. De most megyek, találkozunk az egyetemen.- hallottam hangján, hogy mosolygott majd bontotta a vonalat.

- Szerintem.. nem lenne jó ötlet. - mondtam utána habár már kinyomta. Sóhajtva vettem el fülemtől majd néztem az órára. - Basszus.. - tíz percem van beérni. Felöltözve majd felkapva táskámat belerakva laptopomat igyekeztem ki. A házamtól majdnem 10 perce van az egyetem most pedig van kevesebb mint 5 percem és szerencsétlenségemre éppen esett az eső én pedig rövid ujjúba készültem. Nem volt nálam esernyő, emiatt nem volt más választásom. Futottam.

Az egyetemre érve amennyire tudtam rendbe szedtem magam majd a hátsó ajtón közelítettem meg a termet, hátha a tanár nem vesz engem észre. Lassan és óvatosan nyitottam be az ajtón. Már mindenki bent volt  a tanár éppen magyarázott emiatt a kivetítő felé volt fordulva. Én pedig kihasználtam ezt a pillanatot gyorsan be is ültem leghátulra Minho mellé. Érkezésemre felkapta fejét.

- Úgy nézel ki mint egy ázott kutya. - nézett végig rajtam.

- Most pont nem ez érdekel engem a legjobban. - mondtam két levegővétel között miközben próbáltam légzésemet rendezni. Táskámból kivéve laptopom nyitottam azt ki majd mikor megbizonyosodtam hogy nem esett baja próbáltam jegyzetelni amit magyarázott a tanár. Hirtelen egy fekete pulcsi hullott rá vállaimra. Az a tipikus Minho illat kerített hatalmába.

- Nem akarom hogy lebetegedj, mert az hiányzik hogy majd megfertőzz engem is. - mondta Minho fel nem nézve jegyzetéből.

- Ha lehetne legszívesebben lebetegítenélek. - morogtam orrom alatt majd a pulcsit mégjobban összehúztam magamon.

Az előadás többi részére már próbáltam koncentrálni, hogy mégse maradjak le annyira. Így is majdnem hogy egy 10 percet késtem. Időközben telefonom is megcsörrent. Yunseo üzent nekem. Szegénnyel alig beszéltem az utóbbi napokban mivel eléggé sok minden.. inkább mindenki lefoglalt.

Yunseo-ssi
Eunssi~ Ha végeztél az óráddal át tudod küldeni a jegyzeted?😚

Eun-ssi
persze, csak legyen már vége..

Yunseo-ssi
Annyira rossz csak nem lehet :(

Eun-ssi
rosszabb mint egy rémálom.
megáztam reggelről így csurom víz vagyok.

Yunseo-ssi
Uh, az tényleg nem a legjobb. Kitartást csajszi❤️

Eun-ssi
Kelleni fog<3

Arra eszméltem fel, hogy a mellettem ülő elkezd pakolni. Felkapva fejemet megráztam fejem, hogy visszajöjjek a valóságba majd pakolni kezdtem. Ma már nincs több órám így mehetek haza. Amikor felkeltem hirtelen jött rám egy hőhullám ami miatt picit meg is szédültem, de megtartottam magam.

- Kezdődik.. - sóhajtott fel Minho mikor látta az előbbi mutatványom. Nem érdekelve kerültem őt ki majd indultam meg kifelé. Minden forgott velem. Egyszer csak annyit éreztem, hogy a bal lábam alatt elvesztem az irányítást így nekiestem a mellettem lévőnek aki ha nem fog meg a padlóra terülök. - Olyan felelőtlen vagy. - sziszegte mellettem Minho.

- Csak hagyj békén. - álltam fel újra lábaimra, majd a kapu felé vettem az irányt. Amint kiértem az épületen kívülre valaki megragadott karomnál fogva majd a másik irányba kezdett el húzni.

- Ülj be. - nyitotta ki előttem a kocsit.

- Egyedül is haza találok. - morogtam majd indultam volna el tőle, ha újra nem inogtam volna meg. Minho sóhajtva egyet kapott fel engem menyasszonyi pózba majd beültetett az anyós ülésre. Övemet bekötötte majd becsukva az ajtót, sietett át a volán mögé.- Mondtam, hogy egyedül is haza ta...- folytattam volna, ha a kezét nem rakja a homlokomra.

- Lázasan akarsz te haza sétálni? Két lépést mennél és ott is maradnál. - távolodott el tőlem majd beindította a motrot. - Van otthon gyógyszered? - kérdezte.

- Nem kell az. - hunytam be szemem.

- Hülyébb vagy mint gondoltam.. - mondta majd éreztem, ahogyan elindul a kocsi.

Egy ideig már mentünk, nekem pedig végig csukva volt szemem, de mikor már kezdtem úgy érezni, hogy túl sokáig megyünk, mikor a házam kocsival maximum egy öt perc, kinyitottam a szemem. Az út amerre mentünk kicsit sem volt ismerős, így rémülettel az arcomon fordultam a sofőr felé.

- Minho, én nem is erre lakom! - emeltem fel a hangom.

- Nem mondod.  - forgatta szemét.

- Azt mondtad haza viszel! - kezdtem el idegeskedni egyben félni is.

- Oda vigyelek ahol nem tudod ellátni magad? - kérdezte gúnyosan.

- Minho.. semmi közöd ehhez és amúgy sincs semmi bajom, szóval fordulj meg!

- Csak hunyd le a szemed ahogy előbb csináltad, úgy talán elviselhetőbb vagy.

Egy jó adag levegőt kifújva adtam fel ellene a harcot. Tudom jól hogy nem fordult volna vissza, de azért reménykedtem benne. Éppen ahogy becsuktam a szemem nemsokkal később a motor le is állt. Annyit hallottam, hogy kiszáll mellőlem majd becsukja az autó ajtaját. Nem sokkal később pedig az én oldalamon nyitódott az ajtó.

- Jössz magadtól vagy megint nekem kell cipelnelek..?