𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

3.

- Ha én nyerek.. - mondta. Tudtam, hogyha nyerni akarok most kell lőnöm hogy meg ne tudjam, mert valószínűleg akkor nem tudnék koncentrálni és elrontanám. - A barátnőm leszel. - megcsúszott a kezem.

Elbasztam..

Minho diadalmas mosollyal húzta ki magát mellettem, majd én is felegyenesedtem s egyenesen Minho szemébe néztem szúró szemekkel. Mivel ő volt az aki miatt elrontottam az egészet, pedig simán sikerült volna.

- Woah, ez nem volt semmi skacok. Csak egy pont különbség! - férkőzött közénk Beomgyu. - Szóval Minho, Haeunnak mi lesz? - a körülöttünk lévő emberek elhallgattak majd kíváncsian hallgatták, hogy mi is lesz ez.

- Azt már jól tudja. - mondta, de láttam hogy szája sarkában ott lapult a kis mosoly. Mindenki elkezdett újjongani ami miatt mégjobban kínosan éreztem magam, majd eszembe jutott valami.

- Hé Beomgyu, ha nagyon nem szeretném akkor lehet más? - néztem a mellettem álló személyre boci szemekkel.

- Hát. - húzta el ezt az egy szót. - Minho nagyon fontos dolog az a számodra amit feladata jeléül adtál? - nézett az említett személyre.

- Nagyon fontos. - emelte ki a nagyon szót mellette bólogatott.

- Hát akkor sajnálom Haeun, muszáj teljesítened. -mondta picit szomorkásan. Egy nagyot sóhajtottam ezzel letudva hogy nincs már menekülő opció ez elől.

- És meddig kell ezt csinálni? - kérdeztem.

- Két hónap.

- Két hónap?! - emeltem fel a hangom. - Miért nem lehetne egy vagy két nap?- talán egy vagy két napot kibernék azzal, de hogy két hónapot? Az kizárt.

- Ezt mindig is így játszottunk csak mindig más volt a nyeremény, de most elfelejtettük így ez jutott. - vont vállat. - Két hónap múlva lesz Taehyun szülinapja így addig kell csinálnod. De ha esetleg megszakítod e láncot, annak súlyos következményei lennének. - komolyodott el s nézett közbe mélyen a szemembe. Majd mintha egy teljesen másik ember lenne újra el kezdett mosolyogni. - Na jól van folytassuk a bulit! - szökkent el mellőlünk. Yunseo éppen ezt a pillanatot választotta érkezésének.

- Haeun hát itt vagy! Mindehol kerestelek! Wonwon mondta, hogy vele beszélgettél majd egy srác elrángatott onnan. Na kivele ki volt az? - csillogott szemei a kíváncsiságtől.

- Figyelj inkább mesélek majd később, de most inkább haza szeretnék menni. - küldtem felé egy halvány mosolyt majd ott hagytam. Ahogyan a kijárathoz igyekeztem véletlen belebotlottam Wonwonba.

- Hé szia, minden rendben van? -nézett rám aggódóan.

- Áhh persze, csak picit megfájdult a fejem így inkább hazamegyek.

- Haza vigyelek? -simított felkaromra ami a jóleső borzongást váltott ki belőlem, de lefejtettem kezét.

- Nem kell, de azért köszönöm. - mosolyogtam majd kikerülve őt indultam tovább.

Egy ideje már sétáltam, mivel hajnalok hajnalán még a buszok sem járkálnak. Beomgyuéktól egy fél órányira lakom, eddig körülbelül ha 10 percet sétáltam, de már így kifáradtan és nem is éreztem jól magam. Rossz érzésem volt, nagyon rossz. Lassan mellettem, a járda szélén megállt egy fekete autó, majd amint lehúzta az kocsi ablakát megláttam ki az. Hát őszintén szólva bárkihez szívesen beültem már volna ezek után, de pont ő mellé nem.

- Szállj be, haza viszlek. -vágta hozzám.

- Dehogy szállok be idegenek kocsijába. -hadakoztam.

- Én nem vagyok idegen. -nézett el egy másik irányba. - Csak ülj be és maradj csendben. -indította be újra a motrot.

- Mi az istenért akarod, hogy ennyire beszálljak? Nem elég, hogy az estémet elbaszod, de még most sem hagysz békén. - ordibáltam torkom szakadtából.

- Jól van, jól van, nyugodjál már meg! -kapta fel a vizet ő is. - Szállj be, mert egyébként is meg kell beszélnünk néhány dolgot, ha pedig nem szállsz, magam rángatlak be. -jelentette ki kicsit megemelve a hangját. Az elején kicsit hetizáltam, de tudom hogy képes lenne magyarán "elrabolni" így inkább beszálltam mellé. - Na látod nem is volt olyan nehéz. - horkantott fel.

- Mit akarsz?- bámultam ki inkább az ablakon, mert eszem ágában sincs őt bámulni.

- Mi lett volna a kívánságod, ha úgy adódik? -kérdezte halál nyugodtan. Nem értettem miért hozta ezt fel.

- Nem akarod te azt tudni..

- Ha nem akarnám szerinted kérdezném? -igaza volt, de akkor sem értettem miért kíváncsi rá. Egy sóhaj keretében úgy döntöttem elmondom neki, mivel mi gond történhetne..

- Azt kértem volna, hogy békén hagyj. - motyogtam amin majd egy jóízűt nevetett.

- Ez lett volna az a nagy kérés? - nevetett tovább. - Akkor nem sajnálom. Készülj fel, mert mostantól két hónapig a barátnőm kell legyél. - a düh megint elöntötte fejemet, mivel először azt hittem csak viccel és azt akarja, hogy elrontsa az utolsó lövésem.

- Miért lennék én a barátnőd?! Ilyet nem kérhetsz! - rivaltam rá amin csak mosolygott. - És ha barátom van?

- Simán eltüntetném az útból. Akkor. Van valakid? - pillantott rám majd vissza az útra.

- Nincs.. -motyogtam orrom alatt majd kezemmel kezdtem el babrálni. Chh, ki ő hogy azt hiszi valakit ott hagynék érte? Semmi pénzért sem.

- Azzal a Wonwonnal mizu? - kérdezte mire felkaptam a fejem.

- Ismered őt? - kérdeztem kíváncsian.

- Egy egyetemre járunk, persze hogy ismerem. - horkantott fel.

Ezután nem szólt hozzám aminek nagyon örültem majd lassan a házamhoz is értünk. Amilyen gyorsan tudtam csak vágódtam ki a kocsiból. Meg sem vártam, hogy elmenjen egyből bementem a házba majd fel a szobámba. Borzalmas volt ez az éjszaka..