𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

7.

"Kicsit" erőszakos rész következik !! ha valaki esetleg nem szereti az ilyen jellegű tartalmat, nyugodtan ugorja át azt a részt !^^ ( az 5. bekezdésnél nyugodtan olvashatjátok tovább mivel már ott befejeződik<3 )

Amint hazaértem tegnap este csak forogni tudtam az ágyban, végig Minho járt a fejemben. Mit miért csinált. Majd a büntetés. Pontosan nem tudom mit akart ezzel, de ahogyan gondolom az neki jó lehet nekem pedig kevésbé. Aztán pedig Wonwon. Kíváncsi vagyok miért hívott el engem és mit akar velem megbeszélni..

A tegnapi alvatlanságomnak köszönhetően reggel nagyon nehezen ébredtem. Nem volt erőm suliba menni, de sajnos ilyet nem csinálhatok. Ahogyan első órámra mentem, hirtelen valaki elkapta karomat majd behúzott egy raktárba és másik kezét szám elé tette. Nem láttam semmit, mivel le volt kapcsolva a villany. Csak egy nagyon erős illatot éreztem. Ezt az erős illatot bárhol felismerném. Minho..

Teste minden porcikáját hozzám nyomta. Kezével ami szorította csuklóm elindult felfelé. Úgy gondoltam most van esélyem menekülni így hirtelen löktem hátra s majd én futni kezdtem az ajtó felé. Majdnem ráraktam már kezem a kilincsre, ha el nem kapta volna újra csuklómat és nem vág a falhoz. Nyekkentem egyet az érzésre.

- Ha ellenszegülsz csak rosszabb lesz. - zárta el kezeivel a menekülő utat. Majd egy hirtelen mozdulattal támadt rá ajkaimra. A váratlan érzés miatt sokk hatása alá kerültem. Ez ő kihasználta mivel kezével kezeimet fejem felé szorította, másikkal derekamnál fogva húzott magához közelebb. Ajkai vadul marták az enyéim. Tehetetlenségem miatt inkább adtam fel minthogy ellenkezzek, így visszacsókoltam. Ajkaimról letévedt nyakamra amit ugyanúgy csókokkal borította be néhány helyen picit megszívva majd visszatért ajkam ostromozásához. Kezét amit a derekamon pihentetett elkezdett felfelé vándorolni be pólom alá. Hirtelen pattantak ki szemeim majd ahogyan csak tudtam elkezdtem össze-vissza mozogni. Itt gördült le egy könnycsepp arcomról. Minho hirtelen állt meg tevékenységében és kezét kivette felsőm alól. Majd az ajkaimtól is eltávolodott néhány centire. Kezével letörölte arcomról könnycseppet.

- Ez csak egy figyelmeztetés volt, hogy többé ne hazudj nekem baba. Hidd el sokkal messzebbre is tudok menni ennél. De legalább mostmár tudni fogják hogy az enyém vagy. - hallottam hangján hogy mosolyog. Majd egyszerűen kisétált engem egyedül hagyva. Mihelyst magamhoz tértem rohanni kezdem a mosdó felé. Amint odaértem bevágtam az ajtót majd a mosdó kagylóra támaszkodtam és csak sírtam és sírtam.

Ahogy hozzám ért, amit csinált velem. Teljesen kiszolgáltatott voltam neki abban a helyzetben. Ha akart volna tovább is mehetett volna, ami ha megtörtént volna valószínűleg soha többet nem tenném be a lábamat ide.  Ha ő és én lennénk az utolsó ember a földön még akkor sem veszíteném el vele. Lassan ahogyan felnéztem a tükörbe, szembe találkoztam egy kisírt szemű lánnyal, de amin jobban megakadt a figyelmem az a nyakam volt. Nem egy jó nagy szívásfolt.

- Így nem mehetek be órára.. - motyogtam magamnak. Bárhogyan is gondolkodtam nem jutott eszembe egy ésszerű megoldás sem csak az hogy felveszem a kapucnit. Reménykedjünk hogy az adott oktató nem szólít fel és veteti le velem. Egy sóhaj kíséretében léptem ki folyosóra ahol véletlen bele is botlottam valakibe.
- Ne haragudj... - néztem fel rá. - Wonwon?

- Hoppá szia, már előttem belém esel mielőtt próbálkoznék? Ez így túl egyszerű lenne. - nevette el magát a végén. - Merre lesz órád?

- A folyosó végén a tízesbe. - mondtam elhadarva.

- Akkor elkísérlek. - indult volna el, ha nem kapom el csuklójánál fogja.

- Ne! ...vagyis nem kell köszönöm, eltalálok egyedül is. - erőltettem magamra egy hamis mosolyt. Az hiányzik hogy Minho meglássa és.. nem, inkább nem akarom tudni mi lenne a következő fázis.

- De, nem fáradság. - mosolygott le rám. - Amúgy is éppen a szembelevő terembe van óránk, szóval ígyi úgyis arra mennék. - fogott kezemre amivel még mindig a kezét fogtam. Olyan gyorsan vettem el a kezem onnan mintha ott se lett volna.

- Értem.. - mosolyogtam keservesen majd elindultunk a termék felé.

- Miért van rajtad egyébként kapucni? Nem láttam volna, hogy eddig hortad.

- Mi? Hát igen. - köszörültem meg torkom. - Csak húzatot kaptam így úgy gondoltam jobb lenne felrakni.. igen. - mentettem ki magamat valamennyire a helyzetből. Mégsem mondhatom neki az igazat. Abból nagy káosz lenne belőle, engem pedig valószínűleg egy nem egy angyalnak tartanának.

- Hm.. - válaszolta. Már majdnem az ajtóhoz értünk így megálltam, hogy még véletlen se legyünk az ajtó előtt ahol mindenki beleértve Minho is láthat.

- Okés, hát akkor majd találkozunk. - intettem és mentem volna el, ha nem ránt vissza. Lehajolt hozzám majd arcomra puszilt. Arcom utána vörös színben pompázott amin őt látva jót szórakozott. - Ne felejtsd el ma a randinkat. Este ötre ott leszek érted. - kacsintott majd kikerülve engem bement a másik terembe.

Én pedig mint mindig lesokkoltan álltam a folyosó közepén. Randi? Az randi meghívás volt? Nem, az biztos hogy nem az volt. Nem lehet. Belépve a terembe láttam ahogyan hirtelen mindenki bámulni kezdett. Tényleg el is felejtettem a tegnapit. Jól kezdődik az évem. Ahogyan mentem helyemre kaptam egy-két lenéző pillantást. Így inkább csak magam elé néztem és a kezemmel játszogattam. Amint leültem helyemre kissé balra csúsztam a székkel, hogy még véletlenül se érjek hozzá Minhohoz, de hát rossz ötlet volt.

- Mit csináltál ennyi ideig? - fogta meg a székem lábát majd közvetlenül a sajátja mellé húzta.

- Mosdóba voltam.. - motyogtam.

- És még? -kérdezett tovább.

- Csak ennyi.. - bújtam bele mégjobban pulcsimba.

- Ennyire tetszett neked az előzőek? - folytatta.

- W-Wonwonnal találkoztam útközben.. d-de csak azért sétáltam vele mivel neki a szomszédba van órája.

- Ennyi?

- Láttál mindent, ugye..? - kérdeztem félénken.

- Igen, szóval hiába próbálsz hazudni.

- N-nem hazudok. Tényleg semmi lényeges nem történt.

- Az nem lényeges hogy megpuszilt téged úgy hogy a barátod vagyok? - csapott asztalra idegességében ami miatt néhányan ránk néztek. Itt helyben el fogom ásni magam..

- Azt n-nem tudom miért adta, meglepődtem én is, de kérlek.. ne kiabálj. - tört meg a végére a hangom.

- Ha nem hazudsz nekem, nem fogok. Ha pedig Wonwon nem érti meg hogy barátod van, akkor mond meg úgy neki hogy kapcsoljon. Vagy akár ezt is megmutathatod neki. - nyúlt a kapucnimhoz hogy levegye, de én azelőtt még lefogtam azt.

- Jó, oké, megértettem. Hiba volt, de kérlek ez hadd maradjon rajtam. - néztem végül rá ő pedig csak bólintott. Kezdem nagyon úgy érezni, hogy nem a barátnőjének tart, hanem egy bábunak akivel bármikor, bárhogyan szórakozhat..