𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

9.

Az út további részén sem szólt hozzám ami kezdett ijesztő lenni, de nem mintha azt akartam volna hogy hozzám szóljon de azt legalább jó lett volna tudni hogy hová megyünk. Az autó egyszer csak megállt egy étteremnél majd Minho kiszállt így én is követtem példáját. Megállt a kocsi előtt mire rá néztem.

- Csak éhes voltam.. - mondta majd gyorsan elkapta tekintetét rólam és elindult belefelé. Mögötte sétáltam mikor megállt hirtelen előttem, így hátába ütköztem. Egy asztalnál állt meg ahol az egyik széket kihúzta majd átment a jobb oldalra és leült a másik székre. Furcsán vizslaltam tekintetemmel, de végül leültem vele szembe.

- Jó napot! Mit hozhatok önöknek? - jött oda az egyik pincér lány.

- Mai menü? - adta át nekem az étlapot a velem  szembeülő fiú. Miután, megnéztem azt rábólintottam. - Akkor azt kérnénk. - mosolygott a pincérre aki persze teljesen el is pirult. Hiába hogy olyan bunkó és szemét ez a Minho, helyesnek tényleg helyes. - Mivan tetszem? - emelte fel szemöldökét. Annyira elgondolkoztam az előbb, hogy fel sem tűnt hogy az arcát bámulom, így
zavartam kaptam el róla a szemeim.

Míg nem hozták ki a rendelésüket addig csöndben ültünk egymás előtt. Minho néha-néha ránézett a telefonjára és pedig addig a gondolataimba voltam elmélyülve.

- Nem akarod levenni a kapucnit? - biccentett fel. Nemlegesen rázni kezdtem fejem. - Egy étterembe nem illik így hordani.

- Ez a te hibád! - dörmögtem orrom alatt, de ő még tisztán hallotta. Egy féloldalas mosoly kúszott az arcára majd az egyből le is hervadt mikor mögém nézett.

- Hé Minho! - jött egy hang mögülem. Éppen hátra akartam fordulni ki is lehet az, mikor elkapta kezemet Minho.

- Ülj ide mellém. - mondta komolyan szemembe majd maga mellé húzott egy másik széket és odarántott engem így kénytelen voltam mellette helyet foglalni, de így legalább láthattam azokat akik éppen felénk tartottak. Két srác volt az. Mosolyogva foglaltak le előttünk helyet.

- Rég találkoztunk öcsi. - adtak egymásnak egy ököl pacsit.

- Még milyen régen. - szólalt meg mellettem lévő, hangjában hallottam, hogy nem annyira örül ennek a kettőnek.

- És ő? - biccentett rám.

- Ő a barátnőm. - mondta komoran. Kijelentésére felé fordítottam fejem.

- Mióta vagytok együtt? - szólalt meg a másik aki előttem ült.

- Nemrégóta. - válaszolta egyszerűen én pedig köpni nyelni nem tudtam olyan gyorsan beszélgettek. Mindkettő bólintott.

- Akkor örvendek Minho barátnője, én Taeyong vagyok - nyújtotta felém kezét az előttem ülő amit el is fogadtam így kezet ráztunk. - Ő mellettem pedig Haechan.

- Haeun. - ő vele is kezet ráztunk, de mikor el szerettem volna venni kezem ő nem engedte el. Egy ideig csak a szememet vizslalta hátha ki tud valamit szedni belőlem. Ebből a gondolat menetből Minho torok köszörülése szakított meg mire elkaptam kezemet onnan majd az asztal alá süllyesztettem.

Egy ideig csak beszélgettek, de úgy éreztem ez a kapcsolat nem olyan jóra vezethető vissza. Haechanra bármikor ránéztem szemeink összetalálkoztak és ez már frusztráló volt számomra. Egyszer csak egy kezet éreztem meg kezeimen. Minhoé volt. Összekulcsolta kezeinket majd hüvelykujjával simogatni kezdte bőrömet. A hideg kirázott tőle. Reggel olyan durva volt most pedig olyan lágy. Nem értem ezt az embert..

- Haeun, nem veszed le a kapucnit? - nézett rám kérdőre Taeyong.

- Nekem jobb így. - villantottam egy halvány mosolyt.

- Pedig szívesen megnézném jobban a szép arcod. - szólalt meg Haechan sóhajtva. Ekkor éreztem meg, hogy Minho ujja befejezte a bőröm simogatását és teste megfeszül.

- Ha ő így érzi jól magát, akkor maradjon így. - szólalt meg melettem lévő komoran, szemei pedig szikrákat szórtak. Jól esett ahogyan mellém állt most az egyszer és nem ellenem minthogy ő is erősködött volna, hogy vegyem le.

- Jól van Lee, azért meg ne ölj. - nevette el magát előtte ülő. Minho teste még mindig ugyanúgy meg volt feszülve és egyre jobban kezdte szorítani a kezem ami kezdett fájdalomba átmenni. Így  finoman ráfogtam másik kezemmel kezére. Rám emelte tekintetét majd éreztem, hogy szorításából enged. Akkor ez bejött valamennyire. Majd ebbe a pillanatban hozták ki a megrendelt ételünket.

- Mégsem vagyok éhes. - állt fel az asztaltól kivéve pénztárcáját majd egy kisebb összeget átadott a pincérnek. - Nyugodtan fogyasszátok el. - címezte a két előttünk ülőknek akik boldogan bólinottak majd maguk elé is vették. - Menjünk. - fogta meg újra kezemet majd ezzel kirántva engemet a székből meg sem állt a kocsiig amit amint beült jó erősen be is vágta annak ajtaját, mire én összerezzentem. - Miért pont velük kellett összefutnunk. - hajtotta hátra a fejét én pedig csak néztem őt. Meg sem mertem szólalni. - Add ide a kezed. - nyújtotta felém kezét.

- Mié...-

- Csak add ide! - rántott kezén amit felém nyújtott. Lassan csúsztattam bele kezemet kezébe amit egyből össze is kulcsolt a sajátjával. - Csak az enyém vagy, senki másé.

heyhoo remelem ez a resz is tetszett, masodszor pedig utolag de boldog új évet kívánok minden szeretett olvasomnak!!💌 remelem mindenkinek a leheto legjobban teltek a unnepei !^^
akik meg tehetik pihenjek ki magukat ezen a heten akik meg majd most mennek azoknak pedig kitartast<33
ha tetszett a rész ne felejts el voteolni! ezzel jelzed nekem, hogy érdekel a történetem és érdemes lenne folytatnom.
a véleményeiteket nyugodtan leírhatjátok kommentbe!💌