Szememfénye

28.

Erik szemszöge

Április 29 Inez számára a legnehezebb nap a földön, amióta Malvin elment. Tudom, mert végignéztem, mennyit szenvedett, mennyire depressziós volt, és tudom, hogy most is az, és hogy mennyit szenved, szenvedett. Azt szerettem volna, ha ezt a napot szebbé tudom tenni számára, hogy többé ne csak a rossz jusson eszébe róla. Ezért mentem utána. És mert persze azt akartam, hogy az enyém legyen végre. Tudtam, hol találom, és hogy most vagy soha, ezért oly nagy örömmel töltött el, mikor arra a kérdésemre, hogy lenne e a szerelmem, igennel válaszolt.

Pici ajkai oly bizonytalanul csókolták enyémet. Tudom, hogy ez a második csókja. Érzem, hogy nem tudja, mit és hogy csináljon, ezért csak erélyesebben csókoltam, Ő pedig hagyta, hogy én vezessem.

Én vezetem be Őt a szerelembe, az első csókjába, az első szeretkezésébe, és mindenbe, ami egy párkapcsolatban megtalálható. És én erre roppant büszke vagyok! Senki nem tud olyan jól bánni vele, mint én. Senki nem tudja olyan boldoggá tenni, mint én. Senki nem tudja megvédni úgy, mint én. És senki nem ismeri úgy minden apró mozzanatát, mint én.

Előttem ült, mellkasomnak dőlve, én pedig szorosan karjaimba zártam, és csak néztük a vizet. Látszott rajta a feszültség, a stressz, ami nem csak Malvin miatt, hanem amitt is volt, hogy mostmár Marcel mit fog szólni.

-Jól vagy?-mondtam halkan füléhez hajolva, és hagytam rajta egy puszit. Csak egy aprót bólintott, amiről tudom, hogy hazugság.

-Mondd el mi bánt, szerelmem.-simogattam kezét, mire halk kis hangját meghallottam.

-Én is csak arra kellek neked?-mondta bátortalanul, mire összeszorult a szívem. Nem bízik bennem.

-Bebizonyítom neked, hogy nem!-fordítottam magam felé apró testét.

-De neked szükséged van rá, nekem még nem fog menni..-hajtotta le fejét szégyenlősen.

-Inez, semmi olyat nem kell csinálnunk, érted? Ne hidd azt, hogy csak szexből áll ki a személyiségem. Egy újjal sem érek hozzád úgy, amíg te nem kérsz rá. Bízz bennem.-fogtam kezeim közé gyönyörű arcát, és egy puszit nyomtam szájára. Elmosolyodott, és átölelte a nyakam.

Kezdett sötétedni, és már hűvös is volt.

-Ideje hazamennünk.-húztam fel a földről, majd a kocsikhoz érve magamhoz rántottam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem tudom, mikor lesz rá újra lehetőségem, ezért hosszú csókot varázsoltam, miközben derekánál fogva szorítottam magamhoz.

-Óvatosan vezess.-mondta, majd beszálltunk, megvártam, amíg elindul, én pedig lassan gurultam utána.

Inez szemszöge

Erik másfelé tért le, hogy hazamenjen, én pedig még egy ideig egyenesen. Leparkoltam a ház előtt, halkan bementem, ugyanis már mindenki aludt. Felmentem a szobámba, aminek magam mögött kulcsra zártam az ajtaját.
Ez a nap az egyik legroszabb, egyben legjobb nap.
A fiú akiért odavagyok, a barátom. Én pedig a barátnője. Annyira jól csókol. Annyira határozott, de mégis annyira figyelmes, megértem, hogy miért vannak érte oda a lányok.

Szorongásomnak ez adja az egyik okát, a másikat Malvin, a harmadikat pedig Marcel, mert mostmár hazudnom kell neki. Hagyom, hogy agyam elboruljon, mint ilyenkor mindig, és fiókomból elővéve a pengét ülök le az ágyam mellé, és karjaimon folytatom az évek alatt összegyült vágasok sorját. Itthon tudnak róla. Arról nem, hogy még mindig csinálom, de arról hogy vannak vágásaim igen. Megkértem apát és Marcot, hogy ne mondják el senkinek, és Ők tartották is a szájukat. Eddig el tudtam rejteni Erik és Ádám előtt, bár jobban belegondolva Erik előtt már nem biztos, hogy menni fog, de takarom amíg csak tudom.
Telefonom pittyegésére abbahagytam önmagam csíkozását, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és megnéztem, ki az. Természetesen a szerelmem.

Kirsch Erik: Álmodj szépeket hercegnőm, nagyon hiányzol!

Igaz még csak nem rég váltunk el, de máris annyira hiányzik, hogy azt szavakba önteni nem lehet.

Inez Nachtwein: Te is hiányzol nekem. Jóéjszakát.

Válaszoltam neki, majd elmentem zuhanyozni, hogy lemossam magamról a vért.

Bebújva az ágyba és jól eső zuhany után, oly gyorsan nyomott el az álom, hogy észre sem vettem, hogy bezárva felejtettem az ajtóm.