Szememfénye

13.

Ádám egy kis ideig csak meredten bámult rám, amitől a szívem gyorsabban kezdett el verni, és kissé megijedtem.

-Azta, ez most kissé sokkolt, de ne aggódj, megoldjuk. Igazából fogalmam sincs mit mondhatnék. Ez egy nagyon kényes helyzet. Erik? Pici, Erik nem jó ember. Vagyis jó ember, de nem a lányokkal. Te nála sokkal jobbat érdemelsz.-habogott, és láttam rajta, hogy nem igazán tud ebben jó tanácsot adni.

-De velem jó. Megfogta a kezem, magához húzott, megpuszilt.-szipogtam, Ádám pedig felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Hogy mi? Miért nem mondtad el? Jó, tudom hogy miért nem, de Inez. Olyan vagy nekünk mint a kicsike húgunk. A mindenünk, a szemünkfénye. Nem tudom, vagyis nem hiszem, hogy Erik mást látott vagy gondolt ebbe bele.-szavai igazak voltak, de mégsem voltam benne biztos.

-De Ádi, akkor ma miért volt féltékeny? Én sem akartam beleszeretni, de nagyon nehéz, mert veletek nőttem fel, mindig ott volt velem, segít, szeret, mégis hogy tudtam volna nem belé szeretni?-bújtam oda mellkasához Ő pedig átölelt.

-Hé, az előbb még azt mondtad tetszik. Nem ugyanaz a kettő. Pici, még nem volt ilyenben részed, ezért összezavarodtál. Figyelj, megértem. Erik a lányok álma, rosszfiú, de érted meg halna bármikor. Másért nem, szóval ha a helyedben lennék én is szerelmes lennék belé.-nevetett fel, és én is.-Tudom, hogy téged nem bántana. De azt nem tudom, hogy lát e ebbe valamit. Ne éld bele magad, és ne szomorkodj, bármit mondd vagy csinál.-simította meg az arcom.

-Köszönöm Ádi.-töröltem le könnyeim, és csak csendben öleltem hosszú hosszú perceken át.

-Jobb lesz ha hanyagolod most őt egy ideig, a saját lelki egészséged érdekében. Tudom, nehéz lesz, de ha tényleg többet lát, úgyis tesz érte, ha pedig nem, akkor te már belenyugodtál.-minden szava igaz. Hisz én is ugyanerre gondoltam, hogy most jobb lesz eltávolodnom tőle.

-Ezt fogom tenni. Ugye nem mondod el Marcellnak?-néztem fel rá.

-Dehogy mondom. Ez a mi kis titkunk.-puszilta meg a fejem.-Ideje aludnod pici. Pihenned kell, hogy minél hamarabb meggyógyulj.-állt fel.

Elköszöntünk egymástól, de nem kísértem le, nem bírtam volna a lépcsőzést. A fürdőbe mentem, ahol egy nagyjából 5 perces zuhanyt bírtam ki, mert nagyon fáztam. Felvettem a pizsim, és bújtam is be az ágyba.

-Mérjük.meg a lázad hugi.-hozott egy lázmértőt Marc.-Hogy érzed magad? Minden rendben? Miért sírtál? Erik miatt?-záporoztak felém a kérdései.

-Nem, nem miatta. Csak megvisel a betegség és kis hangulatingadozásom van. Nem érzem valami jól magam, nagyon fázom.-húztam jobban magamra a takarót.

-Lázas vagy. 39 fok. Hoztam gyógyszert, vedd be szépen.-adta oda, és miközben az Ádámtól kapott teát szürcsöltem a gyógyszer mellé újból megszólalt.- Tudod, beszéltem Erikkel, vagyis Ő velem. Nagyon rosszul érintette, hogy azt mondtad neki utálod. Beszélj vele, és akármit is csináltok, hagyjátok abba.-tette össze kezeit.-Aludj mostmár. Jóéjt.-puszilta meg homlokomat, és kiment.

Eszem ágában sincsen beszélni vele. Nekem ez sok, sosem bántott, sosem volt velem flegma, most, pedig egyszer oda van értem, egyszer utál. Ádám jól mondta, nem tudom milyen a szerelem, és valószínű, sajnos nem Erik által fogom megtapasztalni.

Gondoltam, hogy Erik keresni fog engem, ő nem bírja, ha őt pattintja valaki.

Kirsch Erik: Ne haragudj rám a maiért, nagyon sajnálom, hülye voltam!

És most újra kedveskedni fog velem, amivel megint összezavar, és azt nagyon nem akarom.

Kirsch Erik: Kérlek, válaszolj. Addig nem állok le, míg meg nem bocsátassz nekem!!

Na jó. Ennek véget kell vennem. Nem csinálhatja ezt velem.

Inez Nachtwein: Nem szeretnék veled sem beszélni, sem találkozni veled. Csak hagyj békén, és tartsd magad távol tőlem! Szia!

Annyira fájt ezt leírni. De ezt még csírájában el kell folytani.

Kirsch Erik: Nem..az nem fog menni..ne csináld ezt kérlek..

Inez, erősnek kell lenned! Gyerünk! Muszáj a következő lépés. Tiltás.
Megnyomtam a gombot, és csak sírtam. Nagyon fáj, nagyon utálom magam, amiért hagyom ezt. Nem kellett volna ebbe többet lássak, akkor ugyanolyan lenne minden mint régen volt.

Hogy fogom elkerülni? Hisz mindenhol ott van.