23.

42 1 1
                                    

Inez szemszöge

Csendesen álltam a többiek mellett, ahol épp Marcel fordította Nadine mondanivalóját Ádámnak. Erik tekintetét folyamatosan éreztem magamon, de nem néztem rá.
Írtam Rolinak egy üzenetet, hogy itthon vagyok, és esküszöm, nem telt el 10 perc, és olyan fékcsikorgással állt meg mellettünk, hogy a szomszéd megyében is hallották.
Kiugrott a kocsiból, és szó szerint lerohant. Felkapott az ölébe, lábaimat összekulcsoltam derekán, és hosszasan ölelkeztünk.

-Istenem, annyira hiányoztál nekem. Soha többet nem csinálok ilyet.-hajtogatta.

-Meddig enyelegtek még?-hallottam meg Erik rekedt hangját, majd Roland le rakott a földre.

-Neked is szia, szívtörő.-vigyorgott rá Roli, mire Erik idegesen választa nyitotta a száját, de közbeszóltam, mielőtt bármi veszekedés kerekedne.

-Gyere, hagy mutassalak be az unokatesóimnak, imádni fogod őket.-húztam oda hozzájuk, ők pedig értve a látottakat, beszélni kezdtek Rolihoz.

Némi segítséggel ugyan, de teljesen megértették egymást. Visszapillantottam Erikre, aki már Ádámmak és Marcellel röhögcsélt valamin, vagyis csak a két fiú, Erik ugyanis rám figyelt, nem rájuk.
Amíg németországban voltunk, vettünk olyan poharakat, aminek teteje, és aranyos szívószála van. Rászoktunk, hogy ezt félig feltöltjük narancslével, majd felöntjük vodkával.
Természetesen Axel táskájában minden kellék ott volt, de most csak én és ő akartunk inni. Megcsinálta úgy, hogy Marcelék ne lássák, és kezembe adta.

-Nos, el kell mondjak valamit. Nagyon nagy hülyeséget csináltam, ami életreszóló lehet.-mondta Roli, mire félrenyeltem az éppen említett italt. Köhögni kezdtem, ő pedig hátam ütögette.

-Minden rendben?-szólt oda Erik, mire Roli válaszolt neki hogy persze.

-Mit csináltál?-kérdeztem miután nem fulladoztam már.

-Lecsuknak?-érdeklődött Nadine, mire úgy néztem Rolira, mint aki mindjárt kinyírja.

-Pár napja lefeküdtem valakivel.-kezdte.

-És? Ez nem újdonság.-nyugodtam meg, de sajnos folytatta.

-Nem védekeztünk.-szorította össze szemeit, és olyan hangosan mondta, hogy a három fiú is közelebb jött.

-Édes istenem.-mondtam, és kínomban elkezdtem szívni a szívószálat, ehhez már több alkohol kell.

-Miért nem védekeztetek?-kérdezte Ádám, én pedig újra beleszívtam az italba.

-Részeg voltam, pont nem arra gondoltam, hogy hol a gumi.-aggodalmaskodott.

-Hát akkor, gratulálok apuka.-mondta neki Erik, és megveregette a vállát.

-Utállak.-mosolygott rá Erikre.

-Én jobban.-mosolygott Erik is.

Ez nagyszerű. A két fiú, akiket nagyon nagyon szeretek, utálják egymást.

-Miért is utáljátok egymást?-kérdezte Marcel, Nadin és Axel Ádámmal röhögtek a történteken.

-Szerintem ezt ők sem tudják, tereltem el a szót, Marcel pedig kivette poharat a kezemből, hogy igyon. Jaj ne...

-Mi a...-mondta, miután beleivott.-Te most komolyan vodkázol? Nappal? Mennyit ittál te amíg nem voltál itthon?-akadt ki, és láttam, hogy kezd dühbe gurulni.

-Hát.. ami azt illeti..-vakargattam tarkóm.

-Ezt nem hiszem el. Nem. Hiszem. El. Drogozol, iszol, miket csináltál te kint még? Jó tudod mit, nem is akarom tudni.-kiabált velem. Megint kezdődik. Nem tudom mikor fogja már fel végre, hogy nem parancsolhat nekem.

-Marcel, állj le. Ne kiabálj vele.-állt meg mellettem Erik.-Kérlek, nem ezt érdemli.-nézett Marcelre.

-Jó. Oké. Most megnyugszom. De még számolok veled!-mondta idegesen, és a földre borította a pohár tartalmát.-Vissza térve rád Roli. Reméljük nem lesz baj.-veregette meg vállát bíztatóan.

Egy ideig még beszélgettünk, de mi Axelékkel elég fáradtak voltunk, ezért Roland hazavitt minket.

-Láttad, hogy megvédett Marceltől Erik?-kérdezte Nadine, a szobámban ücsörögve.

-Igen. Nagyon kedves volt tőle.-mondtam miközben a bőröndömből pakoltam ki.

-Remélem lesz köztetek valami. Összeilletek.-szólalt meg Axel is.

Csak elmosolyodtam. Eldöntöttem, hogy mostmár nem zárkózom el tőle. Ha nyit felém, én is nyitni fogok. Nem akarok Marcel szabályai szerint élni, a saját szabályaim szerint akarok.

A többiek elmentek aludni, majd egy hosszú fürdő után én is így tettem. Tudom, hogy holnap egy lecseszés vár Marceltől, de legalább apa hazajön, és talán Erik is szeretne beszélni velem. Hiányzik.

SzememfényeWhere stories live. Discover now