Szememfénye

20.

Két hete vagyok Németországban. Mindennap átmegyek a nagyszüleimhez, és találkozom az unokatestvéreimmel is. Egyik nap elmentünk biciklizni, aztán sátraztunk, igaz csak nagyiék kertjében, de akkor is szuper volt. Elmeséltem nekik miért is jöttem haza valójában, és velem sírtak, nevettek. De összességében, jobb lelki állapotban vagyok, mint voltam. Sokkal felszabadultabb vagyok, és nem csak Eriken és a miérteken kattog az agyam. Az is jó, hogy nem kell nap mint nap látni, akkor biztosan nem tudnék túllépni rajta. Marcellel mindennap beszélünk, órákat, Ádámmal is rengeteget chatelünk, és kérésemre nem beszél Erikről. Valójában még mindig nem tudom, meddig leszek itt, egyenlőre jól érzem magam, és nem érzem, hogy vissza szeretnék menni. Ma én napot tartok, nem találkozok senkivel, hanem elmegyek vásárolni, elmegyek fodrászhoz, körmöshöz, és csak relaxálok.
Felvettem egy fekete testnadrágot és egy sima fehér pólót, majd útnak is indultam.
Először körmösnél voltam, aki egy rózsaszín, egyszerű körmöt készített nekem, a fodrász pedig egy picikét vágott a hajamból, és megmosta, kivasalta azt.
Ezután jöhetett a vásárlás. A plázában bementem néhány ruha boltba, vettem néhány ruhát, majd haza is indultam.
Egész délutános program volt, le is fáradtam, ezért otthon csak ledőltem a kanapéra, és elkezdtem egy tetszőlegesen kiválasztott filmet. 

A film közepe felé már elbóbiskoltam, amikor a telefonom éles hangja törte meg az eddig halk filmet. Kómásan vettem telefonom a kezembe, amin Roli nevét láttam. Nocsak, úgy látszik eszébe jutottam. Felhúztam a zöld jelet, és a fülemhez tartottam a készüléket.

-Igen?-szóltam bele.

-Szia Inez. Hogy vagy?-hangján kellemetlenség hallatszott, mint aki nem is tudja mit mondjon.

-Köszönöm, megvagyok. És te?-kérdeztem akárcsak egy idegentől, aki leáll velem beszélgetni.

-Én is. Figyelj, csak bocsánatot szerettem volna kérni az eltűnésemért. Nem volt szép tőlem, hogy eldobtalak egy lány miatt, aki mellesleg egy idióta.-mondta. Sejtettem, hogy nem azért hív, hogy megkérdezze hogy vagyok.

-Semmi baj. Megbocsájtok.-mosolyogtam, mégha ő ezt nem is látta.

-Voltam ma nálatok, apukád mondta hogy visszamentél. De miért? Mikor jössz haza? Olyan jó lenne találkozni.-kérdezte.

Ezután egy igen hosszú, több órás beszélgetés vette kezdetét, amiben elmeséltem a történteket, és ő is elmesélte, velük mi történt.
Mint kiderült, a lány mindenkit utált, akinek köze volt Rolihoz, beleértve még az anyját is. Ebbe unt bele barátom, és szakított a lánnyal.
Telefonálás közben fel s alá mászkáltam a házban, és egy ajtó előtt mindig összeszorított szemekkel mentem el.

Malvin szobája.

Azóta nem tettem be a lábam. Képtelen vagyok rá. Abban reménykedem, hogy ha egyszer majd kinyitom azt az ajtót, ott vár bent. De még nem állok rá készen, hogy lássam a dolgait. A harmadik évfordulója az eltűnésének hamarosan bekövetkezik, és tudom, hogy az nagyon nehéz nap lesz számomra.

Miuttán befejeztük a hívást elmentem fürdeni, majd le is feküdtem aludni, hiszen eléggé elfáradtam.

Reggel kipihentem ébredtem, készítettem reggelit, majd összepakoltam, mert ma egy pizsi partit tartunk az unokatesóimmal, és két barátjukal, Corvinnal és Annával. Szeretnék új barátokat szerezni, és róluk csak jót hallottam.
Takarítottam, zenét hallgattam, és pizzákat sütöttem az estére. Elmentem a boltba, vettem pár üveg italt, gyümölcsleveket, és némi nasit.
Otthon mindent előkészítettem, és már csak várnam kellett a többieket.

Lezuhanyoztam, és már is a pizsim vettem fel, hisz ez egy pizsi parti.

Csengetés után már ki is nyílt az ajtó, és Nadine szaladt hozzám, hogy megöleljen.

-Szia, Corvin vagyok. Köszönöm a meghívást.-nyújtotta kezét a magas, szőke, fiú.

-Szia, én pedig Anna vagyok, Corvin barátnője, örülök, hogy megismerhetlek.-ölelt meg a meseszép lány.

-Sziasztok, örülök hogy eljöttetek. Gyertek csak beljebb, érezzétek otthon magatokat!-invitáltam be őket.

Iszogattunk, eszegettünk, és Axel kitalálta, hogy készítsünk képeket. Mindannyian pózoltunk, és rengeteg hülye képet készítettünk.
Elő került a klasszikus ki nevet a végén is.

-De ne már, miért ütöttél ki már megint?-nevetett Anna, és lehúzta a kötelező felest. Akit kiütnek, annak innia kell.

-Mert még keveset ittál.-nyújtottam ki nyelvem, mire az én bábum is repült, ugyanis Axel kiütött.

-Hé!-löktem meg vállát.

-Kevesett ittál!-utánozta előbbi mondatom, majd kezembe nyomta a felest.

Annyira jól érzem magam, de azt hiszem, részegen hiányozni kezd Erik.

Mi lenne, ha írnék neki?