Szememfénye

3.

Csütörtök reggel.

Holnap éjjel lesz a buli, és mostmár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy el akarok menni. A bátyám megbízik bennem, nem ronthatom el azzal, hogy megszököm. Inkább megkérdezem újra, és ha nemet mondd, hát nem megyek el.

Éppen fogat mostam a fürdőszobában, amikor a földszintről hangos beszédet, már-már kiabálást hallottam. Megálltam a lépcső tetején, és hallgatózni kezdtem. A hangokat felismertem. Erik és Marcel az.

-Hogy engedheted meg neki? Még nem lehet szerelmes! Még nem!-kiabált Erik.

-Haver, te is tudod, hogy nagyon szigorúak voltunk vele. Mindig mindent betartott. Hallgatott ránk. Bízik bennünk. Tudod, hogy mennyire szeret minket, téged, Ádámot, és mindig hallgat rád is. Talán rád a legjobban. Te voltál mellette amikor Malvin lelépett. Te tudod a legjobban, mit érzett akkor. Mindig veled akart lenni, te voltál a mindene. Mert Te segítettél neki. Most ezt elakarod rontani? Azt akarod hogy elveszítse irántad a bizalmát? Azt akarod hogy azt érezze nem bízol benne? Ideje lenne Erik, 16 éves!-Marcel hangja nyugodtabban, és határozottabban csengett, mint Eriké. Nagyon jól estek a szavai. 

Igaza van, Erik volt mellettem, amikor Malvin eltűnt. Amikor összeomlottam, Ő felállított. Egésznap velem volt. Bármit megtett, hogy megnevettessen.

Tudom, hogy Ő is szeret engem, és nem rosszból teszi azt, amit.

-Tudom Marcel, de én féltem. Olyan törékeny. Nem akarom még egyszer úgy látni, mint Malvin eltűnésekor. Nem hagyhatom.-hangja már nyugodt, és aggodalmas volt, és mosolyogni kezdtem. Annyira aranyos dolgokat mondott.  Úgy éreztem, itt az ideje lemennem.

-Mi folyik itt?-kérdeztem úgy, mintha semmit sem hallottam volna.

-Megbeszéltünk néhány dolgot Erikkel.-pillantott rám, majd rá.

                                                                     Később

-Hali hali fiúk, szia kincsem!-rontott be a békés csendbe Ádám.-Mikor jönnek a barátnők? Meg akarom ismerni őket!-vetette magát vigyorogva a kanapéra.

-Milyen barátnők?-váltogattam tekintetem a három fiú között értetlenül.

-Öhm, hát, megismerkedtem valakivel, én is és Erik is. Még semmi komoly, csak be szeretnénk mutatni őket.-magyarázta testvérem.

-Nem nem, nekem nem a barátnőm. Én csak lefekszek vele.-javította ki Erik érzéketlenül.

-Igaz, te mindenkivel csak ennyit teszel.-nevetett Ádám, nekem pedig nagyon rosszul estek a szavak, bár nem tudom miért.

Na jó, de tudom. 

Mindig is olyan fiúval akartam együtt lenni, aki olyan mint Erik. Aki ennyire határozott, aki ennyire félt, és aki ennyire szeret engem, mint Ő.

Aztán rájöttem, hogy vele akarok együtt lenni. De ez hülyeség, mert ő a családunk tagja már, Marcel biztosan nem engedné, és Eriknek ez eszébe sem jutna.

Rengeteg barátnője volt már, általában mindegyik csak 1-2 éjszakára kellett neki. Rossz látni, hogy így bánik a lányokkal, ezért tudom, hogy velem is ezt tenné. Vagyis azt hiszem.

-Merre kalandozol?-lóbálta kezét szemem előtt Erik.

-Bocsi, csak elgondolkodtam.-ráztam meg fejem, hogy visszatérjek a valóságba.

Tovább már nem figyeltem a beszélgetésükre, hanem elővettem a telefonom.

Inez Nachtwein: Szia! :)

Király Richárd: Szia, miújság? 

Inez Nachtwein: Unatkozom, és te? Suliban vagy?

Király Richárd: Igen, sajnos.. Annyira unalmas. Alig várom hogy végezzünk..

Inez Nachtwein: Haha, sajnállak. Azért itthon azt hiszem jobb lenni. :D

Király Richárd: Nincs kedved elmenni sétálni délután? Csak mert mondtad, hogy unatkozol, és is kiszellőztetném a fejem. :)

Inez Nachtwein: Persze, legyen. :)

Király Richárd: Háromkor, a suli melletti parkban?

Inez Nachtwein: Tökéletes!

Király Richárd: Ott várlak! 😘

Wow. Egy puszit adó emojy. Szokatlan ez számomra, de úgy néz ki, hogy ma megtörténik az első randim.

-Marc, délután elmegyek itthonról, lenne egy kis dolgom.-néztem testvéremre, aki csak egy olyan mosollyal bólintott, hogy "tudom, fiúhoz mész".

Ez könnyen ment. Úgy látszik tényleg meg fogja engedni, hogy ismerkedjen.

-És mi is megtudhatjuk a kisasszony dolgát?-nézett Ádám, és Erik is felkapta a fejét.

-Öhm...Hát. Randim lesz.-mosolyogtam zavarba jöttem, de láttam, hogy mindkét fiú feszült lesz.

-Jaj, nem gondoltam, hogy ennyire hamar eljön ez a pillanat.-mondta Ádám.-Ki az, mutasd meg!-erre már Marcel is közelebb jött.

Mutattam pár képet róla, amit a facebookján találtam.

-Nem tűnik rossz embernek.bólogatott Marc és Ádám.

-Nem tudom, nekem nem szimpatikus.-hallottam Erik hangját.-Mikor és hol találkoztok? Mindent mondj el. És bármi van írj! Bár jobban szeretném ha nem mennél el.-mondta még, amire Ádám rászólt.

-Erik, nyugi. Tudod, megbeszéltük. Nem lesz gond!-tette a fiú vállára a kezét.

 Valamit mormogott az orra alatt, de azt már nem értettem. 

A fiúkat otthagyva indultam a szobámba, hogy elkészüljek életem legelső randijára.