Oneshots /Kérést elfogadok/ ÁTMENETILEG ZÁRVA!

Blacknek születve 4.

Kérte: _Sophiesworld_

Lyra most ötödéves és a tavaszi szünetre megy haza a Potter házaspárhoz, de nem egyedül.

Jól láthatóan ez egy folytatás szóval ha nem olvastad az első három részt akkor hess és kezd azzal!

A ládáját maga előtt lebegtetve Lyra mosolyogva sietett az expresszhez. Az elmúlt egy évben ugyan nem adta fel teljesen, de kevesebb időt fordított Sirius és Peter ügyére. Miután a családja helyre tette a benne kavargó érzelem kavalkádot és Gideon ismét árnyékként követte mindenhová kicsit kiszakadt a könyvtárból és nyitottabb szemmel járta a világot. Remek megfigyelő képességének hála nem sokáig maradt titok előtte, hogy mire utalt Marlene. Alig két hétbe se telt és Lyra is rendezte magában az eddig kavargóérzéseit és rá kellett jönnie, nem csak hálát érzett a Graham fiúval szemben amiért sosem hagyta magára, magának is nehezen ismerte be, de-ki tudja mióta-szerelmes a fiúba. Lyra fejébe alig fért bele, hogy egy annyira jólelkű és odaadó fiú mint Gideon tudja őt szeretni, a családi hátterét figyelembe véve még annyira sem. Gideon ugyan aranyvérű lett volna, ha a fiú nagyszülei nem lesznek vérárulók és törik meg a fiú családfájában uralkodó mugli gyűlöletet, de ez megtörtént így ők teljesen más neveltetésben részesültek. Ugyan Lyra valóban kilógott a Blackek sorából akkor sem tudta elhinni, hogy a fiú nem ítéli el, de Gideon kitartó volt, egyfolytában bizonyított majd végre nem Lyra legjobb barátjának hívhatta magát hanem a pasijának. Az előző tanév végén lett hivatalos a kapcsolatuk, a nyarat még nem találták alkalmasnak arra, hogy a Potter házaspár elé álljanak, ősszel nem mentek haza és a karácsonyt is a Roxfortban töltötték így a tavaszi szünetet vált alkalmassá-nyárig már nem nagyon húzhatták. Az állomásra érve aztán egy széles mosoly jelent meg Lyra arcán, Gideon annak ellenére is a peronon várta, hogy Lyra kijelentette; Nem muszáj rá várni. A Black lány nem habozott, ahogy tudta felrakta ládáját majd a fiú mellé sietett. A várt ölelés azonban elmaradt és a sugárzó mosoly is eltűnt Lyra arcáról ahogy Gideon aggódó arcára tekintett.

- Miért nézel rám így? - értetlenkedett Lyra miután némi bátorságot összeszedve feltette az őt leginkább foglalkoztató kérdést.

- Nem olvastál ma Reggeli Prófétát? - kérdezte Gideon.

- Nem, már nem kérem - ráncolta szemöldökét Lyra. - Miért? Mit ír?

- Tegnap éjjel a bátyád megszökött az Azkabanból - adta át a napilapot Gideon melyen Sirius elfoglalta az egész címlapot.

- A titokgazda aki nem tart titkot úgy látszik újra szabad - állt meg a pár mellett Violet Parks, egy hatodéves Mardekáros akinek a szülei valahogy elkerülték az Azkabant. - Ugye te nem mondtál neki semmi fontosat Lyra? - játszotta az aggodalmast Violet.

- Reméljük nem őrzi a szüleid egy mocskos titkát sem Parks - vágott vissza egy angyali mosolyt villantva  a lányra Lyra, különösebben sosem hatotta meg a Mardekárosok ítélkezése, utálták őt elegen a kígyós ház tagjain kívül is, néha saját háztársai között is kívülállónak érezte magát. A Mardekáros lány végül nem felelt, vonallá préselte ajkait majd egy metszőpillantás és sértett orrfelhúzás mellett otthagyta Lyrát és Gideont a peronon. Ahogy a lány felszállt a vonatra Lyra barátjára nézett és bár igyekezett tartani magát kirobbant belőle a nevetés. 

- Nem félsz, hogy hasonló megjegyzések várnak rád? - kérdezte végül Gideon.

- Ugyan, az elmúlt évek megedzettek - vont vállat Lyra. - Az emberekben mindig ott lesz az előítélet, mindenki vállára ránehezedik egy sztereotípia azzal kapcsolatban, hogy milyennek kéne lennie.