Szeress.. (Slenderman × Reader)

1.rész

A Találkozás

Nem tudom mi történt és hol vagyok. Nagyon sok mindenre nem emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy egy sötét erdőben futok. Nagyon fáradt vagyok, csak az adrenalin hajtott idáig. Nem állhattam meg vagy a zsaruk utolérnek. A nap már nyugovóra tért és akármerre néztem a sötétségen és a sűrű erdőn kívül mást nem láttam. Az üvöltöző zsaruk és az ugató kutyák hangja kezdett halkulni mögöttem.
Gyorsan egy fa mögé bújtam, majd a fának neki dőlve rogytam össze, a lábaim már nem bírják tovább.
Zakatol a szívem és a légzésem sem egyenletes. Persze mit vártam, most futottam le egy maratont, de még nem állhatok itt meg. Hallom, hogy jönnek, úgyhogy indulnom kell.
Felálltam és teljes erőbedobással folytattam a futást.
-"Csak még egy kicsit, csak még egy kicsit"-ismételgettem magamban ezt az egy mondatot.
Puska dörrenést hallottam magam mögött. Ezek tényleg nem vicceltek, meg fognak ölni, még az sem érdekli őket, hogy csak most töltöttem be a 18at.
Még egy dörrenés hangzott el, majd ezt követve éles fájdalom nyilalt a bal lábamba.
-Baszki..- estem össze. A sebre néztem, amiből ömlött a vér. A szoknyám alját elszakitva kötöttem be a nyílt sebet.
-Nem érek most erre rá.- motyogtam.
Felálltam és vérző lábbal próbáltam tovább futni. A fájdalom viszont nagyon rossz volt igy megint bebújtam egy fa mögé.
-Nem fogom így sokáig bírni, el fogok vérezni.- kapkodtam a levegőt.
Nem tehettem mást minthogy össze húzom magam a fa tövében és várok. De...mire is? A halálra? A börtönre? Vagy egy csodára ami kihúz ebből a bajból? Ezen elmélkedve lámpák fénysugarát vettem észre. Nem mertem odanézni, de éreztem, hogy erre jönnek. Mozgást hallottam elöttem, felnézve pedig...egy...magas fickóval néztem szembe. Kezét "szája" elé tette, ezzel jelezve, hogy maradjak csendben. Leguggolt elém és megnézte a sebem. Közben a kutyák ugatása egyre közelebbivé vált.
Az idegen, menyasszony pózba felkapott, majd futásnak eredt. A rendőrök észre véve ezt, utánunk eredtek. Az idegen egyszer csak megállt egy tisztás előtt.
-Ez most kicsit csípni fog.-mondott ennyit, majd ismételten futni kezdett és mintha valami láthatatlan mezőn léptünk volna át, egy óriási palota termett elénk.
A zsaruk pedig futottak tovább a mezőn át az erdőbe. Mintha...nem látnának minket...
-Mi a....-szólaltam meg, de ezzel gyorsan a számra is tette a kezét.
-Nehogy meghalljanak minket- suttogta.

A kastélyba belépve egyből egy nappali fogadott minket. A kanapéra rakott le ahol egy kékmaszkos idegen ült.
-Jack, rád bízhatom?- nézett rám az arctalan
-Öhm.. persze Slendy, de...ki ez a csaj?-mutatott rám ezek szerint Jack.
-Az erdőben találtam, a rendőrök üldözték, úgyhogy megmentettem, de meglőtték, ezért kérlek lásd el a sebeit.- ezzel bevonult egy szobába a megmentőm.
Most hogy így látom, így megvilágítva, már tudom ki ő... Ö Slenderman egy kitalált lény. Öt egy ember találta ki valami horror rajzversenyre, de akkor hogyhogy most itt van előttem és él? Mondjuk a férfi kép bizonyítékokat is mutatott még akkoriban róla, fel is kapták egyböl ezt a témát...Mikor az a két tini meg ölte egyik barátjukat és arra fogták, hogy Slenderman utasította őket, úgy gondoltam túlságosan fanatikusok és csak beképzelik, de ezek után semmit sem fogok megkérdőjelezni.
Gondolkodásom közepette Jack szólalt meg.
-Hogy hívnak kislány?- kérdezte.
-Y/n vagyok, de hívj csak (Becenév)-nek,nak-mosolyogtam rá.
-Én Jack vagyok, biztos hallottál már rólam. Nagyon jól bánok a szikével- húzta elő pulcsijából az előbb említett tárgyat.
-Naneee, te vagy hasfelmetsző Jack? A vese evő?- néztem rá tátott szájjal.
-Igen- emelte fel picit maszkját ezzel látva szürkés börét. Az arcán egy öntelt vigyor ült, majd ezzel gyorsan fel is pattant, vállára vett és át segített egy hosszú folyosón, majd egy fehér ajtós szoba előtt állt meg.
Becsukva az ajtót vettem észre, hogy ez egy komoly orvosi szoba minden felszereléssel.
-A biztonság kedvéért, hogy elkerüljük a félreértéseket, én is kiteszem a késem és te is tedd le a tiédet oda az asztalra.- kezdte.
Kiszúrta egyből a szoknyámba rejtett kést.
-Ugylátszik tényleg profi vagy.-nevettem majd dobtam az asztalra az éles eszközt.
Ezután felültem az orvosi ágyra Jack pedig neki kezdett a sebem össze varrásának.
-Ez lehet nagyon fog fájni, ugyanis már egy ideje nincs érzéstelenítőnk.
-Ne aggódj bírni fogom.-mosolyogtam majd neki is kezdett.

...

-Nagyon szerencsés vagy...-szólalt meg fájdalmaim közepette.
-Miért is?-szorítottam a lepedőt.
-Slenderman megmentett. Még soha senkit sem hozott haza. Pillanatra meg is lepődtem. Sally volt az egyetlen szerintem akit megmentett, a kislány úgy is tekint rá mintha az apja lenne, de például a proxyait Tobyt, Hoodiet és Maskyt azért mentette csak meg, mert kelettek neki emberek akiket tud ugráltatni ahogy kedve tartja.
-Megfogtok ölni?-tettem fel hirtelen a kérdést.
-Szerintem te sem azért menekültél a zsaruk elöl mert annyira ártatlan vagy. Biztos megtudnád magad védeni. De ne aggódj Slenderman megmentett és semmi kézjelzést nem adott, hogy öljelek meg itt, vagy ilyesmi.- merültünk bele a beszélgetésbe és így kevésbé fájt a sebem varrása.
-Azért a késem majd vissza kapom?
-Persze, bár nem hinném, hogy sok mindent tudsz majd vele kezdeni egy gyilkosokkal teli házban. Ééés... ezzel készen is vagyunk.-vágta el a madzag végét.
A lábamra álltam, de nem tudtam rá helyezni a teljes súlyomat, így Jackbe kapaszkodva ugráltam ki fél lábon a szobából vissza a nappaliba a kanapéig. A bútoron egy kislány ült rózsaszín szoknyában.
-Szia, leülhetek melléd?-álltam fél lábon a kanapé előtt míg Jack elment szólni Slendermannak.
-Szia, persze.-válaszolt mosolygósan.
Ő lehet az a kislány Sally akit meg említett a szobában Jack.
-Hogy hívnak?-kérdeztem meg tőle azért a biztonság kedvéért.
-Sally vagyok. Te ki vagy és mit keresel itt?-tűnt el a mosoly az arcáról és teljesen komolyan nézett vissza rám.
-Hát...Y/n vagyok, és Slenderman mentett meg engem a zsaruktól.-hallgatott végig szúrós szemekkel majd újra vidáman folytatta.
-Ja, akkor okés.
Persze maga a kislány kinézete már megrémített, de ezt igyekeztem titokban tartani. A haja kicsit kócos volt a feje a ruhája pedig véres.
-nem akarsz velem teázni?-szólalt meg hirtelen.
-De persze.-mosolyogtam.

...

Valamin nevettünk, nem nagyon érdekelt mi volt az, számomra az volt a legfontosabb, hogy jól kijöjjek a kislánnyal.
Jack meglepődve jött oda hozzánk.
-(Becenév), Slendy vár téged.-mutatott az ajtó felé.
Sally átölelve jelezte, hogy nem enged sehova.
-Mindjárt visszajövök addig maradj itt, okés?-erre bólogatva engedett el, így kiszabadultam és sétáltam az ajtóhoz.

Kopogtam, majd egy "tessék,, után benyitottam. Egy kis irodának kinéző szoba volt.
Slenderman előtt volt az asztala az előtt pedig egy szék amin helyet foglaltam.
-Én...-kezdtem neki.- Köszönöm, hogy megmentett a zsaruktól.-néztem egyenesen rá.
-Erről szerettem volna beszélni veled. Nem volt ingyen ez a mentő akció, a zsaruk észre vettek, valszeg a neten megint menni fognak a posztok, hogy ismételten feltűnt az erdő réme, meg ilyesmik. Tehát az ajánlatom neked, hogy itt maradsz velünk és beköltözöl a házba. Mert ugye valszeg vissza már nem mehetsz, vagy elkapnak. Illetve, Jack mondta, felvoltál készülve ha esetleg megtámadna- gondolt itt Slendy a késemre.- Gondolom a rendőrök nem azért üldöztek, mert elvettél egy nyalókát egy kislánytól, biztos csináltál valamit, a semmiért nem üldöz egy tucatnyi zsaru. Tehát, vissza térve szeretném, ha nekem dolgoznál, Kedves.- fejezte be.
-Hát...mivel haza tényleg nem mehetek, és mivel szerintem úgy sincs más választásom..... Legyen! Benne vagyok!.-nevettem. Slendermen meg csak oldalara billentett fejjel nézett.
-Dolgoznod kell majd valahol, ugyanis mindenki hozzájárul ehhez a nagy kastély működtetéséhez.
-Rendben-csillantak fel a szemeim.
Úgy láttam mintha még mondani akarna valamit, de hang a száján nem jött ki.
-És... hogy van a lábad
....Kedves?- kérdezte meg halkan.
- Köszönöm, már sokkal jobban vagyok, magának hála. Valszeg elvéreztem volna, ha a zsaruk nem találnak rám az erdőben. Annyit futottam idáig, hogy a korházig már nem jutottam volna el.-Álltam fel és botorkáltam az ajtóhoz.
-Y/n.-szólított meg Slenderman.
-Hm?- fordultam hátra kérdőn.
-Kérlek, tegezz, és nyugodtan szólíts Slendynek.-nézett oldalra.
-Okés,-mentem volna ki, de visszafordultam.-Várj.-kapta fel a fejét.- Engem szólíts (Becenév)-nak,nek..-mosolyogtam.