Dear my sweet actor <Aidan Gallagher ff>

Elszakítva egymástól?

Másnap reggel arra keltem, hogy Aidan a szoba másik felében levő íróasztalomnál ül.

-Szép jóreggelt hét alvó kisasszony.

-Neked is. Mióta ülsz ott? És még jobb kérdés. Minek ülsz ott?- ránézett az órájára majd vissza rám.

-Kérdésedre a válaszom az, hogy pontosan 1 óra és 23 perce vagyok itt. És azért ülök itt, hogy több időt tölthessek veled. Van még kérdésed hercegnő?

-Igen. Miért ülsz ott én nem pedig fekszel itt mellettem?- paskoltam meg a mellettem levő helyet.

-Hát látod. Ez már egy jó kérdés.- válaszolta majd feküdt be mellém és nyomott egy puszit a fejemre.

-Neki kell állnom pakolni különben sosem végzek.

-Nem akarom, hogy elmenj.

-Tudom. De el kell mennem.

-És biztos ma nem tudunk csinálni semmit sem a pakoláson kívül?

-Biztosan. Holnap elmegyek és szeretnék kész lenni, hogy reggel csak, bekelljen ülnöm a taxiba és kimennem a reptérre.

-Hát jó. Akkor kezdjünk neki.

Kimásztunk az ágyból és neki álltunk. Még rengeteg mindent összekellett szedni a ház, különböző zugaiból. Hogy őszinte legyek hálás voltam azért, hogy Aidan segített. Egyedül biztosan nem ment volna. Már bőven délután fél 2 fele járhatott az óra mikor Aidan elment. Azt mondta vissza jön majd. Addig amíg ő távol volt én folytattam a pakolást, hiszen már csak 2 doboz maradt. Az éjjeli szekrényemet pakoltam, mikor is egy összehajtogatott papírra lettem figyelmes a fiók legmélyén. Elővettem és szétnyitottam. Megdöbbenve láttam, hogy ez az a lap amire Aidant rajzoltam miközben ő gitározott. Még pár percig némán néztem a műalkotást, de Aidan megtörte a csendet.

-Min mosolyogsz annyira?

-Semmin.- mondtam majd összehajtogattam a papírlapot és zsebre vágtam.

-Hát jó. Hoztam ebédet.- nyújtotta felém az étellel teli zacskót. Amihez elővettem 2 tányért és evőeszközt. Megebédeltünk és folytattuk a pakolást. Este 7-re végeztünk is. Eléggé elfáradtunk az egész napos pakolásba így hát úgy döntöttünk, hogy veszünk egy forró fürdőt. Meg engedtem a csapot és kellemes meleg víz kezdett el folyni. Levetkőztünk és beszálltunk. Aidan neki dőlt a kád falának én pedig háttal az ölébe feküdtem. Köröket rajzolt a fejem búbjára néha keresztezve eme tettét egy puszival. Imádtam a pillanatot és őt is. Azt kívántam bár sose érne véget ez a pillanat. Jó ideig lehettünk a kádba, mert arra lettünk figyelmesek, hogy lement a nap. Kimásztunk, fogat mostunk és elindultunk az ágyba. Útközben felkapott az ölébe menyasszony pózban és bevitt a szobába. Letett az ágyra majd mellém feküdt. Én szorosan odabújtam hozzá és megcsókoltam. Ő egyből visszacsókolt majd szorosan átkarolt. Aidan előbb aludt el, mert én még agyaltam. Édes szuszogására aludtam el végül én is. Reggel 6-kor szólt az ébresztőm. Kinyomtam és átfordultam a másik oldalamra azért, hogy még utoljára lássam alvó szerelmemet. Csak mosolyogva, de ugyan abban a percben szomorúan néztem a szuszogó fiút. Egyik rakoncátlan hajtincse az arcába lógott és én nem bírtam ki, hogy ne tűrjem azt el. A fiú elkezdett mocorogni majd reked hangon megszólalt.

-Már ilyen korán van?

-Igen édesem. Lassan fel kell kelnem, mert a taxi egy órán belül itt lesz.

-Hagyd csak a taxit. Majd én kiviszlek a reptérre.

-Komolyan megtennéd?

-Természetesen. Amúgy is kimentem volna veled.

-Köszönöm. És minden mást is köszönök.

-Mégis mit köszönsz?

-Hát, azt, amiket értem tettél. Mindent. Az egész itt létemet és azt, hogy rész voltál az életemnek.

-Továbbra is az életed része maradok. Csak majd egy kicsit messzebbről.

-Az is igaz.

-De ha azt szabadna megkérdeznem hová is fogsz költözni? Mert ezt a kis részletet nem közölted velem.

-Azt nem mondhatom el. Sajnálom.

-Gyere, kezdjünk el készülődni.- kihúzott az ágyból. Felöltöztem és elkészültem. Aidan a konyhában kávézott mikor én lementem.

-Én elugrok valahova. mindjárt jövök. Szeretlek.

-Hova mész?

-Boltba.

Mondtam és kimentem az ajtón. Igazából nem boltba mentem, hanem Aidan házához. Mivel bekereteztem a képet, amit rajzoltam neki és szépen becsomagolva egy levéllel benne letettem az ágyára. Majd hazamentem.

-Megjöttem.

-Szia hercegnő. Indulhatunk?

-Mehetünk.- beszálltunk az autóba és elindultunk a reptérre. Engem kisebb szorongás fogott el mivel itt kell hagynom a szerelmemet. Mikor megérkeztünk kerestünk egy parkolóhelyet és elindultunk becsekkolni.

-Hát itt a vége.

-Óó édesem nem kell sírnod. Látjuk még egymást. Csak az a kérdés mikor.

-Nem akarlak elveszíteni.

-Nem is fogsz. Gyere ide.

Mondta majd egy szoros ölelésbe húzott majd szenvedélyesen megcsókolt. Ebbe a csókba minden érzelmet belesűrített, amit szavakkal nem tudott volna kifejezni. Elváltunk egymástól és én elindultam beelé. Sokszor hátra néztem még. Ő csak integetett zsebre tett kézzel. Felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyemet. Felszálltunk. Az ablakon keresztül bámultam kifelé és elmélkedtem. Tudtam, hogy bár nem árultam el neki, hogy hova költözök. Tudta, hogy megtalál engem. Mert igaz, hogy több ezer mérföld fog minket elválasztani egymástól, azok az emberek, akik egymásnak lettek teremtve, mindig visszatalálnak egymáshoz. És ez alól mi se vagyunk kivételek.

Szavak: 737 db

Utolsó előtti rész emberek. Remélem érdekelni fog a befejezés is. Ha igen akkor nyomjatok egy csillagot.❤