Dear my sweet actor <Aidan Gallagher ff>

Még én sem tudom

Másnap reggel rettentő kómásan keltem fel. Mintha semmit nem aludtam volna tegnap este. Nem is volt kedvem kikelni az ágyból de végül kínszenvedések között kimásztam és lecaplattam a konyhába, hogy igyak egy kávét. Bevallom soha nem volt szokásom, hogy reggelente kávézok de most szükségem volt rá. Lefőztem majd a bögrével a kezemben visszacaplattam a szobámba, kiültem a teraszomra majd lassan megittam miközben a felkelő napban gyönyörködtem aminek sugarai beterítették az egész várost. Miután megittam a kávémat nagy nehezen rávettem magamat arra a döntésre, hogy elmegyek futni mivel ha most visszafekszek az ágyamba egyből vissza is aludnék és magamat ismerve kábé úgy fél 1kor kelnék fel legközelebb. Elkészültem és elindultam. Kellemes viszonylag hűvös idő volt ezért nem izzadtam úgy mint egy ló. Mikor hazaértem letusoltam majd felöltöztem az aznapi ruhámba. Ami annyiból állt, hogy felkaptam egy fekete melegítőt meg egy egyszerű spagetti pántos fehér felsőt. Mivel apa ma is dolgozik ezért anyával ma egy ilyen anya&lánya napot tartunk. Azzal kezdtünk, hogy megfőztük az ebédet, majd elindultunk biciklivel a városba, hogy vegyünk pár dolgot majd elmentünk körmöshöz mert hagyjuk is milyen állapotban voltak a körmeim. Anya egy egyszerű sötét és világos kék színkombót választott. Míg én csak egy bordó matt körmöt. Mikor végeztünk hazamentünk és elindítottuk a közös sorozatunkat a Szívek szállodáját. Minden hétvégén együtt leülünk és megnézünk legalább 5 részt. Már megnéztünk 3 részt is amikor valaki csengetett.

-Maradj csak. Majd én kinyitom- mondtam anyának.

Ezzel a lendülettel indultam meg az ajtó felé. "Ki lehet az ilyenkor?" kérdeztem magamtól. Mikor kinyitottam az ajtót egyből meg is kaptam a választ. Lefagyva álltam az ajtó előtti küszöbön.

-Szia- köszönt a szomszéd fiú széles mosollyal az arcán.

-Szia. Öhhm.... mit keresel itt?- kérdeztem még mindig lefagyva.

-Öhmm... jöttem, hogy elvigyelek arra a jó kis helyre amit tegnap este megbeszéltünk.- mondta tök nyugodt hangon közben kíváncsian fürkészte a tekintetemet azokkal a csodaszép zöld íriszeivel.

-JÉZUSOM!!- kiáltottam fel. Hiszen teljesen megfeledkeztem erről. Jézusom ez annyira kínos.

-Oh.. elnapolhatjuk ha szeretnéd- mondta majd egy vonallá préselte két ajkát és a küszöböt pásztázta közben néha-néha felnézve íriszeimbe.

-Nem dehogyis napoljuk el. Gyere be kérlek. 5 percet kérek és indulhatunk is.

-Okké.

-Ülj le és akkor mindjárt jövök. Addig egy pohár vizet?

-Nem, Nem kérek semmit köszi.

Bejött majd szinte becsaptam a bejárati ajtót és rohantam fel a lépcsőn egyenesen be a szobámba. Gyorsan felkaptam egy bordó spagettipántos felsőt és amit egy egyszerű fekete rövid nacival párosítottam. Feldobtam egy kis szempillaspriált, hajamat felfogtam egy kontyba majd lerohantam a lépcsőn.

-Mehetünk- mosolyogtam kicsit kínosan.

-Rendicsek- mondta majd felállt az asztaltól és a bejárati ajtó felé indult.

-Örültem a találkozásnak Mrs. Johnson.

-Én is Aidan.

Elköszöntem anyától majd elindultunk. Séta közben kínos csend telepedett közénk amit muszály lett volna megtörnöm de nem tudtam mivel.

-Baj van?

-Nem, nincs baj. Mért?

-Mert feltünően csendes vagy.

-Nincs semmi baj csak gondolkozok, hogy hova viszel.

-Ne agyalj rajta annyit. Majd meglátod- mosolygott édesen.

"MI?? Olivia Johnson ezt most azonnal felejtsd is el!" mondtam magamnak. Még egy ideig sétáltunk majd behúzott a susnyásba. Aidan előre ment, hogy utat törjön. Pár ág így is végig karcolta a kezemet meg valószínűleg belenyúltam egy csallánba is. Mikor végre kiértünk a bozótosból egy csodaszép tisztásra értünk, ahonnan az egész várost belehetett látni.

-Na? Hogy tetszik.- kérdezte érdeklődve.

-Csoda szép- ennyit tudtam kinyőgni, mivel a szám még mindig tátva maradt a látványtól.

-Azt látom- mondta kis kuncogás kíséretében majd kezét az enyémmel kulcsolta össze és elkezdett húzni.

Mikor felértünk a dombtetőre ámultam csak el igazán. A lemenő nap és a kissé ködös erdő kereszteződése által nyújtott látvány csoda szép volt. Leültem a puha kissé nedves fűbe és csak bámultam a tájat olyan gyönyörű volt. Aidan is leült mellém én meg a vállára döntöttem a fejemet, fejemre meg ő hajtotta a saját fejét. Így üldögéltünk ott egészen addig amíg Aidan felnem húzott mivel kezdett besötétedni és aligha találunk ki az erdőből sötétben. Mikor kiértünk az utcára amin elindultunk. Az esti sötétséget megszakító utcai lámpák fényében sétáltunk be a városba. Mikor beértünk Aidan ismét összefonta kezünket és elkezdett húzni az egyik épület felé ami kívülről egy átlagos helynek tűnik de kicsit sem az volt. Mikor beljebb értünk egy nagy bowling pálya mellett találtam magunkat. Nagyon kis takaros és hangulatos volt. Majd kértünk két pár cipőt és elindultunk az egyik pálya felé. Már egy jó ideje játszottunk mikor végre sikerült elsőre eldöntenem az összes bábut. Ugrándozni kezdtem örömömben majd Aidan karjaiba vetettem magamat. Ha Aidan nem kap el és tart meg mindkettőnket a földön találtuk volna magunkat másodperceken belül. Mikor realizáltam, hogy mi is történik hamar ki is másztam a karjaiból. Mindketten elpirultunk és kicsit távolabb léptünk egymástól. Még egy kis ideig elvoltunk ott majd hazaindultunk. Útközben sokat nevettünk és beszélgettünk. Kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk. Mikor befordultunk a mi utcánkba kicsi szomorúság öntött el mert nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. De sajnos minden jó egyszer véget ér. Mikor már a tornácunkon voltunk épp elköszönni készültem Aidan-től mikor ő hirtelen rátapadt az ajkaimra. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem ezért csak álltam ott mint egy darab fa. Gondolom ez neki is feltűnt mivel hamar el is húzódott tőlem.

-Jézusom annyira sajnálom! Ne haragudj nem akartam ezt tenni csak..- és itt elakadt a mondatában majd idegesen hajába túrt. Én csak megszeppenve álltam ott és néztem rá kikerekedett szemekkel.

Pár másodpercig még álltunk ott majd szólásra nyitottam a számat, de nem tudtam semmit mondani mivel szónélkül ott hagyott. Még pár percig álldogálta a tornácon, gondolataimba temetkezve mikor végre magamhoz tértem és bementem a házba. Még megvoltam szeppenve mert nem tudtam, hogy mi is történt pontosan az előbb. Miközben sétáltam fel a szobámba láttam, hogy anya és apa már alszanak a kanapén ezért minél csendesebben próbáltam feljutni. Tervem sikeresnek mondhatom mivel semelyikük nem kelt fel. Nem volt már energiám letusolni ezért csak átöltöztem a pizsamámba majd fogat mostam. De még mielőtt bedőltem volna az ágyamba kimentem a teraszra hátha látom még mit csinál a szomszéd fiú aki körübelül 15 perce kapott le. Nem láttam semmit ezért visszasétáltam és erőtlenül zuhantam az ágyamba de bármennyire is álmos voltam egyszerűen nem voltam képes elaludni. Csak forgolódtam és forgolódtam semmi. Már szerintem 110 perce csak forgolódtam mikor megszólalt a telefonom. Mikor magamhoz vettem csak Aidan chatfejét láttam és az üzenetét.

Üzenet:

Csak szeretnék bocsánatot kérni amiatt amit tettem. Szörnyen sajnálom még én sem tudom, hogy mi volt. Csak úgy jött. Mindenesetre élveztem a mai napot remélem azért valamennyire te is élvezted és sajnálom. Jó éjt

Újra meg újra végig olvastam az üzenetét de egyszerűen nem tudtam mit válaszoljak ezért csak annyit reagáltam, hogy:

Élveztem a mai napot én is. Jó éjt

Ekkor éreztem azt először, hogy hiányzik. Az, hogy magához húzzon és megöleljen. De a mai este után aligha fog ez megint megtörténni. Ekkor letettem a telómat az éjjeliszekrényemre és behunytam a szemem. Egyből el is aludtam bár kicsit sem voltam nyugodt most jól esett aludni egyet a mai napra, majd holnap mindent átgondolok. Ekkor már nyugodtan szundítottam a párnáim között.

Szavak: 1130 db