Dear my sweet actor <Aidan Gallagher ff>

Forgatás és vallomások

Aidan szemszöge

Reggel fél 8 fele keltem. Vissza akartam aludni de egyszerűen nem voltam rá képes. Kikászálódtam az ágyamból és elkészültem. Mivel nem volt itthon senki és semmi sem volt a hűtőben elindultam a boltba. Mikor visszaértem láttam, hogy Olivia megy el valahova a barátaival. Még csak felém sem nézett. Letörten baktattam be a házba és pakoltam ki. Utána nem volt semmi amit csinálhatnék ezért eldőltem a kanapén és elkezdtem átlapozni a forgatókönyvet mivel 2 hét és elkezdjük a forgatását az Esernyő akadémia 2 évadához. Miközben lapozgattam tűnt még csak fel, hogy még tartanak egy castingot azért, hogy találjanak valakit 8-as személyére. Vártam már a forgatást hiszen megint találkozhatok színész barátaimmal és nem fogok a Olivia-s ügyre gondolni. Miután már vagy 5 órája tanulom a szövegemet és sikerült pár oldalt átvennem ezért úgy gondoltam, hogy most már egy kicsit pihenek. Befeküdtem az ágyamba és lecsuktam a szememet. Úgy gondoltam nem árthat ha egy kicsit pihenek. De nem tudtam nyugodtan feküdni. Folyton az a dolog jár az eszembe ami Olivia-val történt. Ekkor rávettem magamat és írtam neki.

Üzenet:

Szia. Tudom, hogy most én vagyok az utolsó akivel beszélgetni akarsz de örülnék ha letudnánk ülni és meg beszélni a történteket. Ha az neked jó akkor átjöhetnél este olyan fél 7 körül.

Ezen is túl vagyok. Már csak az a kérdés, hogy eljön-e. Aztán csak bambultam a képernyőt. Pár perc bambulás után végül elolvasta az üzenetet. Megjelent az a bizonyos három pont a sarokba. Vártam és vártam. Gondoltam biztos hosszú lekoppintó szöveget ír. Majd egyszer csak eltűntek és soha nem tértek vissza. Szuper most már csak várnom kell 4 órát és kiderül mi lesz. Telt múlt az idő. Egyszer csak arra eszméltem, hogy 7-et ütött az óra. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem fog eljönni. Már indultam volna fel a szobámba amikor megszólalt a csengő. Gyorsan lefutottam és kinyitottam az ajtót. Sophia állt az ajtóban.

-Szia. Megkaptam az üzeneted. Bocsi, hogy későn jöttem.

-Semmi baj. Gyere beljebb- invitáltam beljebb. Ő lassan elhaladt mellettem és leült az egyik székre a konyhában.

-Szóval.. miről akarsz beszélni?

-Pontosan tudod miről. Figyelj tényleg sajnálom, de nem tudtam mit csinálok. Csak úgy jött.

-Jó figyelj. Rövidítsük le ezt az egészet. Ne azt mond el amit aznap este is leírtál. Azért nem jöttem volna át.

-Bocsi.

-Aidan ne kérj már egyfolytában bocsánatot! Megtörtént nagy kaland. És akkor mi van? Megáll az élet? Nem hiszem.- mondta ridegen.

Én csak lesokkolódva ültem ott. Nem hittem a fülemnek. Ez nem az az Olivia volt akit én meg ismertem. A kedves, szerény, szerethető Olivia. Ez a bunkó, lenéző Olivia volt.

-Szóval akkor ez nem jelentett semmit neked? Ami aznap történt?

-Jézusom! Persze, hogy nem. És remélem neked sem jelentett sokat mert nem akarlak összetörni.

Nem akartam hinni a fülemnek.

-Nekem sokat jelentett. Azt hittem te is érzel valamit irántam.

-Mért hitted ezt?

-Nem tudom. Nem is hittem csak reméltem.- válaszoltam lehajtott fejjel.