Dear my sweet actor <Aidan Gallagher ff>

Miért?

Olivia szemszöge

Szombat reggel Aidan édes szuszogására keltem. Minél halkabban próbáltam kikelni az ágyból. Pizsimbe lesétáltam a konyhába és lefőztem 2 kávét majd gondoltam meglepem Aidant egy kis reggelivel. Végül amerikai palacsintára esett a választásom. Kikevertem a tésztát megkerestem a serpenyőt és elkezdtem őket kisütni. Már egy ideje sütöttem amikor hirtelen 2 kar ölelt át hátulról. Kicsit megijedtem és ledobtam a palacsintát.

-Bocsi ha megijesztettelek.

-Semmi baj. Csináltam neked palacsintát reggelire.- majd átnyujtottam neki egy tányért.

-Imádlak de tudod, hogy vegetáriánus vagyok ugye?

-Igen épp ezért csináltam vegán recept alapján.

-Imádlak. Ugye tudod?

-Igen tudom. Na irány reggelizni.

-Isteni finom lett.

-Köszi. -mosolyogtam. Nem volt túl izgalmas napunk. Leginkább filmeztünk, nasiztunk a kanapén és aludtunk. Eltelt 2 hét. Semmi nem történt hála isten. Meg maradt a nyugodt kis környezet. Vasárnap este volt. Aidan már édesen aludt miközben engem karolt át. De én nem tudtam aludni bárhogyan is próbáltam. Lassan és óvatosan kibújtam karjai közül és kimentem a nappaliba. Felkapcsoltam az állólámpát a kanapé mellett és elővettem a naplómat. 1 hete kezdtem el írni. Amióta nem tudok aludni. Egész este görcsölök. Fáj a hasam és néha émelygek. De leginkább arról szoktam benne írni, hogy milyen érzéseim vannak amióta a szüleim elmentek. A pszichológusom ajánlotta ezt. Erről még Aidannak sem meséltem. Elkéne neki mondanom de nem tudom, hogy fogadná. De nem akarom, hogy Aidan megtudja és aggódjon miattam. Pár napja Hanna rám írt, hogy találkozzunk. Belementem de nem kellett volna. Elmondta, hogy mi történt Aidan és közte. A csókot is ami az egyik este történt. Ez azért szíven ütött de tudom, hogy Aidan nem tenne ilyet és, hogy csak Hanna akarta. Ezt inkább nem hoztam fel előtte de nehéz volt hallgatni is róla. De inkább elhallgattam mint kb mindent mostanában. A hazudozás a mindennapjaim részévé vált. Már hajnali fél 4 lehetett amikor meghalottam, hogy valaki jön. Gyorsan lekapcsoltam a lámpát és eldugtam a naplómat a párna alá és alvást tettettem. Egy kezet éreztem a vállamon. Kinyitottam a szememet mintha aludtam volna.

-Kicsim tudom, hogy nem aludtál.- mondta álmos hangon. Alig bírta nyitva tartani a szemeit. Én csak lesütöttem a szemeimet és gyűrögetni kezdtem a pizsamapólóm szélét.

-Nekem elmondhatod. Mért nem alszol?

-Mert nem tudtam elaludni.

-Na gyere. Próbálj meg.

-Egy pillanat és megyek.

-Nem mert ha most nem jössz fel velem, akkor itt alszok a kanapén veled.

-Jó megyek.- megfogta a kezemet és felhúzott. Még a szobaajtóból visszanéztem mert nem hozhattam a naplómat és féltem, hogy valaki megtalálja. Az este további részében sem aludtam de nem akartam Aidant megint felkelteni szóval csak néztem ki az ablakon. Valahogy azért sikerült elaludnom. Reggel mikor felkeltem Aidan nem volt mellettem. Lementem de nem találtam sehol sem. Már délután volt mikor hallottam, hogy kinyitódik a bejárati ajtó. Aidan lépett be rajta csurom vizesen mert egész nap szakadt az eső, de valahogy nem volt ugyan az. Szemei vörösek voltak mintha sírt volna. Odamentem hozzá, hogy megöleljem de ő csak állt mint egy darab fa és megse szólalt. Eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.

-Beszélnünk kell.- komolynak tünt ezért elkezdtem félni egy kicsit.

-Oké de mégis miről.

-Gyere üljünk le a nappaliba.