Dear my sweet actor <Aidan Gallagher ff>

Utolsó hét

Reggel felkeltem és elkészültem majd lementem enni de mikor megláttam a szüleim és egyből elment az étvágyam. Rögtön el is indultam suliba. Út közben a Woodkid-Run boy run című zenèt raktam be. Mivel gördeszkával mentem suliba ezért kerülőn mentem de szerencsére időben oda értem így is. Az én kis csapatom már a szekrényeknél várt.

-Sziasztok- köszöntem nekik.

-Na vègre itt vagy. Hol jártál? És mi a baj?

-Kerülővel jöttem és nincs semmi baj.- hazudtam.

-Ne hazudj látjuk, hogy bánt valami.

-Jó igazából tényleg van valami.

-Na had halljuk.

-Szóvaal... az van, hogy apukám új állást kapott...

-De hiszen ez szuper.

-Az lenne csak egy bökkenő van. Elfogunk költözni.

-MI?! Mégis hova?

-Los Angelesbe. - mondtam szomorúan.

-De hiszen az a földrész másik felén van!- kiabált Kiara.

-Ne kiabálj már!

-De hiszen ez....jó mindegy.- mondták lemondóan majd elsétáltak mindketten.

-Hát akkor sziasztok.

A nap további része unalmasan telt. Délután mikor hazaértem nem köszöntem a szüleimnek. Egyből felrohantam a szobámba. Bekapcsoltam egy lejátszási listát majd elkezdtem bepakolni a cuccaim a költözéshez. Pár doboz már tele volt amikor rájöttem, hogy kezdem élvezni a pakolást. Rájöttem, hogy inkább bele törődök a költözésbe minthogy haragba legyek a szüleimmel egész életemben. Kis idő után besötétedett majd elkezdtem a szokásos rutinomat majd lefeküdtem. Reggel a szokásos ébresztőre keltem. Kimásztam az ágyamból majd miután felöltöztem egy szürke pulcsi, melegítő kombóba nekiláttam a szokásos rutinomnak majd mikor végeztem elindultam a suliba. Még félúton sem voltam mikor elkezdett cseperegni az eső majd rá 5 percre elkezdett szakadni mintha dézsából öntötték volna. Rohanni kezdtem de véletlenül beleléptem egy hatalmas pocsolyába ezért az egész cipőm csurom vizes lett bár ha belegondolok már eleve csurom víz vagyok mindenhol. Miután beléptem a suliba gyorsan nyugtáztam magamban, hogy nem csak én áztam el. Odasétáltam a szekrényemhez ahol kivettem a tornacuccom és elmentem átöltözni. Ezután visszamentem és elővettem a tanszereim és elmentem órára. Ez a nap is hamar eltelt mint ez az egèsz hét. Utolsó matek órán ültem amikoris ráeszméltem hogy én jövő héten már elköltözök innen.

-Úristen- mondtam talán a kelleténél kicsit hangosabban majd minden szem rámszegeződött.

-Tán valami probléma van Mrs. Johnson?- kérdezte a tanár.

-Nem Mrs. Montgomery.- vágtam rá szinte rögtön.

-Akkor megtenné, hogy nem zavarja a többieket a tanulásban és csendben marad. Köszönöm.

-Elnézést.

Órák után rohantam haza az sem érdekelt, hogy szakadt az eső továbbra is. Hazaérve szinte felszabtam a bejárati ajtót. Szüleim ijedten néztek rám miközben én semmivel sem törődve rohantam a szobámba. Mikor felértem becsaptam a szobám ajtaját, és ledobtam magam az ágyamra és elővettem a telefonomat. Gyorsan megnyitottam a csoportot és beírtam.

Groupchat

-Sziasztok. Tudom, hogy az elmúlt egy hétben nem nagyon beszéltünk és sajnálom de találkoznunk kell fél 6kor a kávézóban.😟

Valóság

Átöltöztem és elindultam a kávézóba de ezúttal vittem esernyőt is. Mikor odaértem leültem egy asztalhoz és vártam. Háromnegyed 6-ot ütött azóra és már kezdtem beletörődni, hogy úgyse jönnek el mikor beléptek. Integettem nekik majd leültek hozzám. Egy ideig kínos csend volt. Muszály volt megtörnöm a csendet.

-Szóval igazából azért hívtalak titeket ide mert muszáj beszélnünk.

-Miről akarsz beszélni? -kérdezte Noah.

-Tudjátok pontosam jól. Higgyétek el nekem, hogy nem én akartam ezt a költözést. Velem is azelőtti nap este közölték kész tényként. És csak annyi, hogy..- itt Kiara a szavamba vágott.

-Tudjuk, hogy nem te akartad. És sajnáljuk, hogy olyan parasztok voltunk.

-Én nem akarok innen elköltözni és mindent magam mögött hagyni.- mondtam és utat engedtem a könnyeimnek.

Mindketten közelebb jöttek és átkaroltak és én is őket.

-Tudjuk szívem, tudjuk.- mondta Kiara.

Még pár óráig elüldögéltünk majd elköszöntünk és mindenki ment a maga útjára. Mikor hazaértem szüleim aggódva néztek rám, hogy mégis hol voltam ilyenkor. Ekkor látták csak, hogy sírtam.

-Jajj kicsim. Mi történt?- kérdezte anyukám aggódva.

-Nem akarok elköltözni innen és mindent itthagyni- mondtam zokogva.

-Jajj édesem. Hidd el, hogy mi sem akarunk de csak jobb életet akarunk teremteni neked. És ez csak akkor válhat valóra ha oda költözünk és elfogadom az állást. Hidd el, hogy ott is lesznek majd barátaid és jó lesz ott is. Nem lesz ugyan olyan mint itt de ott is jó lesz.

Ezután még sirdogáltam egy kicsit szüleim ölelésébe utána felmentem és bekuporodtam az ágyamba. Sírás közben nyomott el az álom is.
Az elkövetkezendő pár nap minden percét a barátaimmal töltöttem. Majd eljött a költözés napja. Könnyek között búcsúztam el legjobb barátaimtól és szálltam be az autóba. Elindultunk L.A-be. Beraktam a fülhallgatómat és elimdítottam egy lejátszási listát. Nekidöntöttem fejemet az autó ablakának és néztem ahogyan a táj elsuhan. Elővettem a pakolás közben megtalált kis napló szerűségemet és elkeztem írni. Megfogadtam, hogy nyitott leszek az új élet felé és megpróbálom a legtöbbet kihozni az új helyzetemből...

Ez a rész kicsit rövidebbre sikerült de azért remélem ez is tetszeni fog.
Szavak: 787 db