Megtalállak (Stray kids - Felix)

Hetedik rész

Március 11. - kedd

Másnap Felixet és Minseót is behívták a rendőrségre.

-Új feladatot fogtok kapni. – Közölte velük flegmán Choi, mire azok ketten értetlenül néztek össze.

-Új feladatot? – Kérdezett vissza felháborodva a lány. – Hiszen éppen nyomon vagyok! Megtaláltam, hogy hová ment be a nő, akit Yangék utcájában láttunk elsétálni a felvételen. Ma akartam odamenni, és…

-Yang, nem tudtad teljesíteni a neked kiszabott feladatot, ezért ezt felsőbb utasításra megtagadjuk tőled. – Magyarázta a főnök.

-Már elnézést, de most mondtam, hogy hamarosan megtalálom a fiút! – Amikor igazán ideges volt, Minseo szeme szinte valódi szikrákat szórt. Ilyenkor még Felix is félt tőle egy kicsit. – Nem vehetik el tőlem pont most az ügyet!

-Mint mondtam, felsőbb utasítás. – Morogta Choi. – Ha akarsz, beszélhetsz Kim Jiuval, de engem ezzel ne zaklass többet.

Minseo egy pillanatig habozott.

-Mi lenne az új feladatom?

-Iratrendezés.

-Megyek, és beszélek Jiuval. – Indult meg határozottan, így Felix egyedül maradt főnökével annak irodájában.

-Elnézést kérek, hogy nem tudtam megtalálni az eltűnt férfit, én… reményeim szerint én is jó úton haladok. – Motyogta.

-Te megtarthatod az ügyedet, csak kapsz mellé egy másikat is. – Sóhajtotta a főnök.

-Hogy… hogy tessék? – A srác őszintén meglepődött. Hiszen Kim Seungmint sem képes megtalálni, hogy tudna egyszerre két ügyet vinni?

-Az összes információt, amit eddig gyűjtöttél a pasasról, átadtuk egy kisebb csoportnak, így utána már többen is nyomoztok tüzetesebben. – Magyarázta Choi. – Tegnap este viszont érkezett egy újabb jelentés. – Vett elő egy aktát az asztala fiókjából. – Még valaki eltűnt. Hogy a fene enné meg ezt a várost, amilyen gyakran köddé válnak mostanában az emberek. – Vakarta meg a tarkóját gondterhelten. – És mi, a francos szöuli nyomozók egyiket sem vagyunk képesek megtalálni.

-Még mindegyikük megtalálására van remény. – Közölte nézeteit Felix. – Én továbbra is keményen fogok dolgozni azon, hogy megtaláljam Kim Seungmint. – És biztos vagyok benne, hogy Minseo is megtalálta volna Yang Jeongint. – Gondolta, de azért ezt nem mondta ki hangosan. – De… ha szabad kérdeznem: Miért pont én kapom ezt az új ügyet?

-Meg fogsz lepődni: felsőbb utasítás. – Közölte Choi. – Na de most eredj, sok dolgom van még mára!

Felix sóhajtva lépett ki főnöke irodájából, majd lepillantott a kezében lévő aktára. Miért bíznak rá most egy újabb ügyet, és miért hívják vissza Minseót, amikor a lány sokkal jobban haladt, mint ő? Vajon kitől származnak az utasítások? Azt biztosra vette, hogy nem Jiutól, hiszen fölötte is állnak még egy jópáran a ranglétrán. Valahogy ez az egész helyzet nagyon gyanús volt neki…

De most akkor mit kellene tennie? Foglalkozzon innentől fogva az új üggyel, és csak néha nézzen rá a Seungmint kereső csoportra, hogy hogy haladnak? Elővette a jegyzetfüzetét, és átfutotta a Kim Seungminnel kapcsolatos jegyzeteit:

Egy – Seungmin nincs otthon. – Igen, ez azóta sem változott sajnos.

Kettő – Látszólag nem vitt magával semmit.

Három – A mobilja nincs a lakásban. – Felixnek a napokban sikerült felvenni a kapcsolatot a férfi szüleivel, akiktől megszerezte a magántelefonszámát is, viszont sem ezt a készüléket, sem a szolgálati telefonját nem sikerült lenyomozni. Mintha a föld nyelte volna el.

Négy – A félig megevett szelet torta nagyon gyanús. – A szomszéd néni éppúgy állította, ahogy Seungmin szülei, hogy a férfi szinte sohasem evett süteményt, kivéve ha valaki ajándékba adott neki. Akkor soha nem utasította el. Felix arra a következtetésre jutott, hogy valamelyik ügyfelétől kaphatta, de feltételezése egyelőre még nem nyert megerősítést.

Öt – Az ügyfelek végigtelefonálása. – Beszélt mindenkivel a kérdéses napokról. Az utolsó, aki látta Seungmint, egy anyuka volt, aki az ötéves kisfiának születésnapi buliját akarta minőségi fényképekben megörökíteni. Azonban a nő egy kissé szégyenkezve bevallotta, hogy eszükbe sem jutott a fényképészt édességgel kínálni. Seungmin a szülinapi buli után hazament, és senki nem hallott többet felőle. Ezen kívül volt még egy ügyfél kicsit korábbról, akit nem tudott felhívni, mert nem csöngött ki a telefonja – valószínűleg megszűnt a telefonszám…

Hát ezekkel az információkkal aztán igazán jól járt az újabb nyomozócsoport... – Gondolta magában Felix, aki azért egy kis megkönnyebbülést is érzett, hogy már nem csak az ő vállát nyomja ez az ügy. De itt volt az ideje munkához látni!

***

-És nem volt este az ágyban, vágod? – Nyávogta a csajszi, miközben a műkörmével idegesen dobolt a konyhapulton. – Pedig mindig mindenhol másodpercre pontosan ott volt. De komolyan, a pontosság volt a mániája! Ki is idegelt vele rendesen… Amikor hazaértem hajnalban, és nem találtam itthon, az első gondolatom az volt, hogy megcsal engem ez a gyökér! Hogy képes lenne rá… De amikor másnap sem jött haza, akkor már kezdett nagyon gyanús lenni a dolog. És akkor vettem észre, hogy a telóját leszámítva konkrétan minden cucca itthon van. Hívtam vagy ezerszer, de a világért sem venné fel! Melózni se megy be két napja, tudom, mert… jóban vagyok a főnökével. – Itt alig észrevehetően pír szökött az arcába. - Hová a fenébe tudott így eltűnni, most komolyan?!

Han Jisung barátnője nem igazán tett jó benyomást Felixre. Igaz, még csak néhány perce találkoztak, de a srácnak fura módon a hideg futkosott a hátán tőle. Flegma volt, hebrencs, és Felix mérget vett volna rá, hogy nagyon hisztis is. Dekoratív volt, azt el kellett ismerni, de egyelőre más jó tulajdonságot nem tudott volna hozzárendelni. Egy ilyen barátnő mellől én is elszöknék. – Futott át hirtelen az agyán, de aztán emlékeztette magát, hogy senkit nem ítélhet meg ilyen rövid ismeretség után.

-Ha szabad kérdeznem. – Köszörülte meg a torkát. – Hol voltál aznap éjjel, amikor Jisung eltűnt?

-Nem mindegy? – Fintorította el csinos kis orrát a lány. - Ez magánjellegű dolog!

-Mégis jó lenne tudni. – Közölte Felix. – Azt mondtad, aznap reggel láttad utoljára, amikor munkába ment, hajnalban pedig nem volt otthon. Hol voltál, ahonnan csak hajnalban értél haza?

-Dolgom volt. – Jelentette ki a csaj. – Üzleti jellegű dolgom.

Az előbb még magánjellegű volt.

-És pontosan hánykor értél haza?

-Hajnal kettő körül. És nem volt itt!

-A munkából elindult hazafelé?

-Igen. – A lány úgy beszélt, mintha elvárná Felixtől, hogy minden információval tisztában legyen már előre. – Beszéltem a főnökével, ő megerősítette… Meg mondom, itthon van minden cucca.

-Hmm… van esetleg bármi ötleted, hogy hová mehetett?

A lány lesajnáló pillantást vetett rá.

-Te vagy a szakember, ezt neked kéne tudnod.

Kéne… Ha ezt az ügyet Minseónak adták volna, ő rendesen helyre tenné a csajt.

-Nos, mivel nem ismerem az urat, ezért nem tudhatom, hogy hová mehetett. – Jelentette ki tárgyilagosan. – De mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megtaláljam.

-Nyilván, hiszen ez a dolgod. – Közölte a lány. – Na, ha gondolod, nézz szét a lakásban, ha ez segít, nekem nincs semmi rejtegetnivalóm, szóval… csak tessék. – Tett a karjával invitáló mozdulatot.

Felix nagyot sóhajtott. Ez egy újabb jó nagy falat lesz.