Megtalállak (Stray kids - Felix)

Tizenharmadik rész

Fényképek. Lent a fal felületének nagy részét fényképek borították. Azonban úgy tűnt, a legtöbbjük semmit sem ábrázol, egyszerű feketeség volt az összes. A többin sem tudott felfedezni semmilyen konkrét alakot, csak néhány fényes villanás szakította meg a feketeséget.

Vajon mit akar ez jelenteni?

Hirtelen valami élesen megvillant a szobában, ezért Felix reflexből a szeme elé kapta a kezét, majd ijedten nézett körbe.

-Üdvözlöm! – Mondta egy fiatal, szemüveges férfi komoran, egy kamerával a kezében, ami az előbbi villanás forrása is volt.

-Kim Seungmin… - Motyogta Felix, aki szinte már meg sem lepődött.

-Igen, én vagyok. – Bólintott a férfi. – Maga pedig a rendőrségtől van.

-Lee…

-Felix. Tudom. – Bólintott Seungmin. - Be kell vallanom, őszintén meglepődtem, hogy két nap után már jelentették az eltűnésemet. Nem hittem volna, hogy bárkinek is feltűnt… Bár Mrs. Kwan mindig is a kötelességének érezte, hogy szemmel tartson.

-Mit művelnek maguk mind itt? – Kérdezte Felix teljesen értetlenül. – Miért nem mennek haza?

-Nem úgy megy az. – Sóhajtott fel a férfi, majd egy tálcát nyújtott Felix felé. – Tortát? – Felix habozott, ezért folytatta. – Ó, igaz. – Nevetett fel gúnyosan. – Hiszen egy mérgezett torta okozta a halálomat, érthető, ha vonakodik megenni.

-A… a halálát? Hát ezek szerint tényleg…?

-Igen. – Bólintott Seungmin. – Meghaltam. Innen már nincs visszaút. Bár nem, mintha vágynék rá…

Felix már tényleg nem értett semmit. Kezdte azt hinni, hogy csak álmodik vagy hallucinál.

-Itt a kép, amit az előbb készítettem magáról. – Nyújtotta felé Seungmin.

Felix félig sokkos állapotban már éppen automatikusan a képért nyúlt volna, de ekkor megpillantott a férfi mögött egy kanapét és egy azon fekvő alakot. A feje egy széthajtott újsággal volt letakarva, így nem látszódott az arca.

-Ő ott…? – Kérdezte remegő hangon, mire Seungmin megrántotta a vállát.

-Nézze csak meg.

Felixnek már a keze is remegett, amikor megpróbálta elvenni az újságpapírt a kanapén fekvő alak elől. Azonban épp hogy csak megmozdította, az hirtelen felült. A srác szíve kihagyott egy ütemet, és ijedten hőkölt hátra.

-Ó, csak nem a rendőr bácsi az? – Vigyorgott rá gúnyosan a fiatal fiú.

-Yang Jeongin. – Suttogta Felix.

-Lee Felix. – Hajolt egészen közel az arcához Jeongin. – A rendőr, akinek három hetébe telt, hogy megtaláljon engem. Bár nem hibáztathatlak érte, Hyunjin elég jól elrejtett minket a világ elől.

-Ki az a Hyunjin?

-Nézd, Seungmin, nem emlékszik. – Nevetett fel harsányan Jeongin. – Ejnye, ejnye, rendőr bácsi, hát nem tetszett figyelni, amikor a kis Minseo barátnője előadást tartott róla?

Felix nem igazán tudott most tisztán gondolkozni, ennek ellenére erősen próbált kutakodni a memóriájában. Hyunjin? Minseo? És ekkor beugrott neki.

„Kábé két hónapja eltűnt Busanban egy fiatal férfi, Hwang Hyunjin, akit azóta sem sikerült megtalálni.”

-Hwang Hyunjin? – Kérdezte motyogva. – Mi köze van neki ehhez?