Anyja lánya

Találkozás

Egy holló érkezett Sárkánykőre, hogy Vaemond Velaryon megtámadta Luke örökségét. Magának követeli Driftmarkot. A Tengeri kígyót, Rhaenys férjét betegsége miatt már temette. Így a nagy családnak muszáj volt Királyvárba utaznia. Rhaenys könyörgött anyjának, hogy ne kelljen menni, hisz nem akart Aemonddal találkozni, legalábbis ezzel álltatta magát. Nagyon is akarta magát újra nagybátyja karjaiban találni. Sokat gondolkodott, hogy vajon most, hogy is nézhet ki a herceg. Már ő is felnőtt. A levél érkezését követő napon már indultak is Királyvárba. Rhaenys testvérivel együtt sárkányháton érkezett. Várta már a találkozást nagyatyjával, hisz, ahogy a kismadarak csiperegték, a király már a végét járja. A Békés Viserys hamarosan hamuvá lesz..

Délutánra meg is érkeztek az uticélukra. Jace és Luke elhelyezték sárkányaikat a Sárkányveremben, míg nővérük elengedte. Rhaenyra és Daemon indultak is a találkozóhelyre, míg a testvérek elmentek edzeni.

-Kisebb, mint emlékeztem.-nézett körbe Luke a pályán.
-Talán azért mert még a Sárkánytojáshéj a seggeden volt.-nevetett Rhaenys mire öccse vállon csapta. A hercegnő felidézte a közös edzéseket nagybátyjával. Furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon, hogyan nézhet ki? A nyaklánc, amit Aemondtól kapott elhozta magával. Arra gondolt majd visszaadja neki, hogy szabaduljon bácsikája emlékétől. Ekkor kard csattogtatásra lett figyelmes, a hang irányába nézett és látta, ahogy éppen Ser Cristont alázza az egyik tanonca. Közelebb ment, majd hirtelen megállt, felismerte a harcost a szemkötőjéről. Hisz ez Aemond herceg. Rhaenys idegességébe ezüstös, gödör furtjeit csavargatta az ujjávval

Aemond legyőzte Ser Cristont mire a lovag így szólt. :
-Hamarosan tornákat nyersz hercegem-hajolt meg előtte.
-Mit érdekelnek engem a tornák. Unokaöcséim edzeni jötettek?-fordult feléjük.
-Nem csak ők!-lépett hozzá közelebb Rhaenys hercegnő.
-Üdvözletem hölgyem, sajnálattal közlöm, de a vívást nem az úrihölgyeknek találták ki-lépett nagyon közel a hercegnőhöz nagybátyja.
-Mikor én edzettem veled, nem így vélekedtél.-lépett Rhaenys is közelebb. Már csak pár centi volt arcaik között.
-Rhaeny.-suttogta.
-Aemond.-válaszolt az unokahúga.
-Rhaenys, fel sem ismertelek.. Csodás meglepetés, hogy láthatlak. Nem válaszoltál a hollóimra, amiket küldtem neked..
-Nem kaptam tőled levelet Aemond. Én voltam az, aki küldött neked.. és te nem válaszoltál.-nézett félre a lány.
-Rhaeny.-fogta meg a kezét nagybátyja, ez az érzés most más volt mint azelőtt.-Hiszen én nem kaptam tőled levelet.-simított a hercegnő hajába.
-De hiszen én..-elcsuklott a hangja, mire észrevette, hogy Luke és Jace tarisznyájukból több, mint 900 levelet húztak elő volt közöttük olyan levél is melyett a hercegnő írt bácsikájának, csak nem ért el hozzá. Aemond is hátra pillantott, mikor meglátta haragra gerjedt, de Rhaenys visszafogta.

-Ezt meg mire véljem?-várt választ öcséitől a hercegnő.
-Mi csak meg akartunk védeni ettől a baromtól. Ezért nem adtuk oda, nem akartunk, hogy összetörjön.-válaszolt Jace.
-Ehhez nem volt jogotok. Nincs szükségem arra, hogy védjetek. Azt hittem Aemond elfelejtett, ezzel nem segítettetek, csak rosszabbítottátok a helyzetet.-nézett el Rhaenys mert könnyek szöktek a szemébe. Nagybátyja nem felejtette el.
-Sajnáljuk.-mondták egyszerre a földet bámulva. Aemond olyan arckifejezéssel bámult rájuk, hogy inkább elmentek a helyszínről.

-Rhaeny.. Sosem tudnálak elfelejteni, ha akarnám se..-karolt a hercegnőbe bácsikája.
-Aemond.. sajnálom én azt hi..-mondanivalóját nem tudta befejezni, mivel bácsikája az ujjait Rhaenys ajkára helyezte.-Shh kedves unokahúgom..Ez nem a te hibád volt. Bár az érdekelne, hogy az én leveleim akkor hová keveredtek el.-sóhajtott..Rhaenys átadta azt a pár levelet, amit még ő írt Aemondnak csak testvérei miatt nem értek célba. A herceg hálája jeléül lehajolt és egy kézcsókot adott a hölgynek.
-Hiányoztál, bácsikám..
-Te is nekem, kedvenc unokahúgom. Ha megengeded körbevezetnélek, már úgy is rég voltál itt, de csak akkor, ha szeretnéd.
-Szeretném!-hajtotta fejét Aemond vállára, majd ketten elsétáltak. A herceg nem mutatta ki mennyire rosszul esett neki, hogy Rhaenysen nincsen rajta a nyaklánc, amit adott neki réges-rég, de örült annak, hogy újra vele lehet.

-Képzeld, kedvesem.! Elkezdtem íjászatott tanulni.-fordult Rhaenyshez a herceg.
-Megy fél szemmel?-húzta fel a szemöldökét a hercegnő mire bácsikája minden izma megfeszült.
-Magas labda volt mi?-kérdezte nagybátyja.
-Igen, nem hagyhattam ki-érintette Rhaenys a kezét Aemond mellkasához. Meglepődött. Nem hitte volna, hogy bácsikájának ilyen felsőteste lett. A herceg a lányra nézett, majd megfogta a hercegnő kezét, ami eddig mellkasán pihent, majd csókot lehelt rá.
-Megváltoztál unokahúgom. Már igazi nő lettél. Szépséged biztos sok kérőt hív Sárkánykőre.-Rhaenys arca hirtelen olyan színben pompázott, mint nagyanyja sárkánya Meleys.
-Igen.. vannak páran, de egyik sem felel meg nekem. Mellesleg az előbb szépnek neveztél?-szorította össze szemeit a lány.
-Mhm.-hümmögött.
-Te is sokat változtál bácsikám. Szerintem hosszabb a hajad, mint az enyém!-hajolt hozzá közelebb, hogy kisimítson egy hajtincset Aemond arcából.
-Nem tartom kizártnak. Most, hogy így rádnéztem eszembe jutott egy ősi nemes valyr szó..-nézett bele a lány szemébe.
-Kíváncsivá tettél.-mosolygott, mire bácsikája jelzett neki, hogy jöjjön közelebb. Mikor már elég közel volt Rhaenys a füléhez hajolt és belesuttogta.
-Gevei..(Valyrul, a legjobb tudásom szerint gyönyörűt jelent.)
Rhaenys csak felpillantott nagybátyjára, ki úgy nézte mint soha senki más azelőtt. Majd homlokon csókolta. Ez a homlokcsók más volt, mint régen. Sokkal másabb..
-Köszönöm.. kedves vagy..-lábujjhegyre állt és óvatos csókot adott Aemond sebhelyére.
-Gyere menjünk. Szerintem nagyapád szeretné, hogy meglátogassuk. Tudod ez titok, de te vagy a kedvenc unokája.
-Mindig is sejtettem, hogy én vagyok a kedvenc. Ami azt illeti tényleg örülnék neki, ha ott lennél miközben találkozom vele.-Aemond tartotta a karját, Rhaenys belekarolt ès elindultak a király hálóterme felé.

Mikor a király ajtaja elé értek a hercegnő megtorpant egy pillanatra. Rég nem látta már nagyatyját, sajnálja, hogy annyi idő ment kárba nélküle, hisz már csak napjai vannak hátra. Viserys király mindig megnevetette és az ágya mellett olvasott neki Balerionról, kinek ő maga volt az utolsó lovasa. Hála neki az egész Targaryen dinasztiát kívülről fujta. S most az a jó kedvű ember ott fekszik egyedül, már a fájdalomtól eszét is vesztette. Belemerült az emlékek felhozásába, de egy kezet érzett meg a vallán.
-Gyere.-lépett az ajtóhoz Aemond majd kinyitotta az ajtót. Rhaenys nagybátyja jobbja után nyúlt és úgy lépett be a hálóterembe. Meglepetésére éppen egy bemutatás zajlott. Anyja öccseit mutatta be atyjának s Daemon mögöttük állt. Daemon vette észre őket előbb majd gyilkos tekintettel nézett Aemondra, de neki még csak a szeme sem rebbent. Hamarosan anyja is észrevette őket és a királyhoz szólt.
-Atyám! Itt van Rhaenys is.-nézett lányára, ki visszahátrált, hogy inkább elmegy, de bácsikája nem hagyta neki. Kicsit meglökte, jelezvén, hogy menjen oda nyugodtan.
-Nagyatyám.-hajolt meg illedelmesen majd hozzá lépett.
-Rhaenys.. Te vagy az?-kérdezte a király.-Hogy megnőttél mióta nem láttalak. Igazi hölgy lettél. A hajad most pont úgy áll, mint Rhaenys ősanyádnak volt. Hasonlítasz rá!
-Köszönöm nagyapám. Hogy vagy?-ült a király ágya szélére és megfogta a férfi kezét.
-Fáj, drága unokám. Nagyon fáj. Haszontalan vagyok. Rólam nem fognak dalokat írni, mint a többi királyról...
-Ugyan már. Hisz te vagy Békés Viserys, ez már magában csoda, hogy létezik békés természetű Targaryen-vigasztalta nagyatyját, ki egy halvány mosolyt próbált unokája számára ejteni.
-Mindig megmosolyogtatsz te engem. Rhaenys, nincs már sok időm, de szeretném, ha a tiéd lenne a makettem. Tudom mennyire szeretted, és tudom, hogy te majd tovább adod a tudásod a saját gyermekeidnek. Kérlek fogadd el tőlem!
-Megtisztelő nagyapa! Köszönöm, ígérem tovább viszem örökséged.-mikor kimondta Viserys csak mosolygott, hol rá hol Aemondra nézett, aki le sem vette a szemét Rhaenysről. Ekkor rátört a köhögőroham és halálhörgések hallatszodtak szájából. Aemond herceg azonnal a döbbent, sírás határán álló Rhaenyshez lépett és kezénél fogva felállította apja ágyáról. Szoros ölelésbe fogta, míg a hercegnő könnyeivel áztatta ruháját. Daemon és Rhaenyra máktejért kiálltottak.

Viserysnek már nincs sok hátra, de valamit még muszáj neki megtenni és ott lenni.! A király minden erejét beleadva küzdött sebeivel...Hogy megéri-e azt a csodás kalandot, ami Aemondra és Rhaenysre vár az már csak a jövőn és az erőn múlik.

~Néha jó ERŐSNEK lenni~