Anyja lánya

Esküvő

Ma van a nagy nap. Hihetetlen. Rhaenys hamarosan Aemond Targaryen asszonya lesz.. Nagybátyja hitvese lesz. Az oldalbordája.

Rhaenys kopogásra ébredt, ki nem várt meg a választ, hanem belépett. Ő nem volt más, mint nagyanyja kiről nevét kapta.
-Unokám!-kiáltott jókedvűen a nő.-Kis szépségem, hát nem kéne már készülődnöd?-majd a ruhához lépett-Káprázatos. Csak nem bársony?
-De az nagyanyám-kelt fel az ágyból majd megölelte az idős asszonyt. -Corlys nagyapa, hogy van? Javult már az állapota?-érdeklődött másik nagyatyja iránt a leány.
- Keveset tudok róla, de üzent neked! Sajnálja, hogy nem tud itt lenni ezen a csodás napon..De sok boldogságot kíván neked és Aemond hercegnek.-adta át a Tengeri kígyó jókívánságait.
-Kérlek! Mondd meg neki, hogy köszönjük és reméljük felépül eme csúf korságból, ami gyötri.
-Átadom!-simított a hercegnő névrokona arcára.

Nem sokkal később Rhaenyra is megérkezett, hogy segítsen lányának az előkészületekben. Csodás volt Rhaenys esküvői ruhája. Teljesen fehér rajta ezüstös sárkánypikkelyek. Egy sárkánytű tartotta a fátyolját a hajában. Csodálatosan kiemelte ezüstös göndör fürtjeit.

-Gyönyörű vagy drága lányom. Aemond fivéremnek le fog esni az álla.-ölelte magához leányát.
-Bárcsak Corlys is láthatná, hogy felnőtt már a kisunokája.-nézett rá könnyes szemekkel nagyanyja, majd átadta neki a mennyasszonyi csokrát, mely csak úgy pompázott a színektől.

-Bejöhetünk?-kopogtatott Daemon a hercegnő öccseivel együtt.
-Gyertek csak!-kiáltott ki Rhaenys hercegnő majd beléptek az ajtón az úriemberek.
-Nahát Rhaenys.. Egyszerűen káprázatos vagy.. Aemond nem érdemel meg téged.-sóhajtozott Jace, mire a hercegnő csak a fejét rázta mosolyogva és nyakláncához ért.
-De szeretem..-suttogta maga elé, hogy csak ő maga hallja. A hercegnő egyszerre izgult és volt ideges. A lány tudta mi lesz az esküvő után. El kell hálni a nászt. Anyja már beavatta tegnap este, hogy pontosan mi is zajlik le akkor. Tudta, hogy Aemond biztosan sokszor csinálta már, ellentétben a jegyesével, ki még hajadon.

Daemon itt-ott Rhaenyrara nézett. Olyan volt mintha valamit ki szeretett volna mondani csak nem tudta, túl sok volt ott az ember. Feleségének feltűnt és kivezetett mindenkit a teremből. Így csak Rhaenys és Daemon maradtak bent. Sokáig csak nézték egymást majd nevelőapja így szólt.

-Leányom, van valami, ami már régóta nyomja a szivem. Veled kapcsolatos. Szinte láttam, ahogy érett nővé értel és szívem összecsavarodott, hogy mennyi mindent kihagytam az életedből. Én tanítottalak vívni illetve néhány különleges valyr szót.. Ajándékokat küldtem neked kalandjaim során. Nem azért halmoztalak el meglepetéssekkel, hogy lásd milyen jó hozzád a te "Daemon bácsid". Hanem mert.. mert én vagyok az apád..-ezzel félre nézett. Életében nem félt még soha ennyire, mint most. Megszámlálhatatlan ellenséget győzött le, de reszketett saját lány reakciójától..

Rhaenys csak állt. Figyelte Daemon mozgását. Ideges volt.. Remegett, mint a nyárfalevél. A hercegnő nem várt sokáig átölelte édesapját és azt suttogta neki.:

-Valahogy mindig is tudtam. Éreztem. És örülök neki. Tudom sok mindent elmulasztottál az életemből, de most itt vagy velem-fogta meg apja két kezét és a szemébe nézett.-Te fogsz átadni jövőbeli férjuramnak. Ez az egyik legfontosabb feladat egy apa életében. Eddig te óvtál meg mindentől mostantól meg Aemond fog. S tudom, hogy szeretni fog. Nagyon sokat köszönhetek neked Apa.-Daemon szeme az "apa" szó hallatán tágranyílt.. Nem hitte volna, hogy egyszer ezt a szót Rhaenys Velaryon vagyis inkább Rhaenys Targaryen szájából fogja hallani..

-Köszönöm leányom. Egy igazi kis csoda lettél..Na gyere gyermekem had kisérjelek jegyesedhez.-tarotta ki karját Rhaenysnek, ki rámosolygott majd belekarolt és elindultak a ceremóniára.