Anyja lánya

Vacsora csata

Előzmények: Vaemond fejét vesztette. Az istenek irgalmazzanak Daemon hercegnek..

Otto Hightower bejelentette, hogy a király úgy rendelkezetett, hogy a mai vacsorán mindenki ott legyen a családból. Rhaenys egy vörös bársonyruhát viselt fekete szegéllyel. Na meg persze a szeretett Aemondtól kapott nyakláncát viselte. Családjával érkezett, mikor belépett a terembe Aemond tekintetét érezte magán. Mindenki elfoglalta a számára kijelölt helyet, minő meglepő Rhaenysnek a helye nagybácsija mellett volt.
-Látom mégse dobtad el a nyakláncod.-suttogta a leány fülébe, ki rátette a kezét bácsikája kezére. -Aemond Targaryen, hogy dobtam volna el? Utolsó ajándékom volt tőled-nézett mélyen a herceg szemébe, ki ezt egy elégedett mosollyal díjazta.

A katonák behozták a királyt, Rhaenys rámarkolt bácsikája kezére, így kéz a kézben ültek az asztalnál.
A teremben síri csend lett. Viserys körbe nézett majd felàllt székéből.
-Milyen jó látni titeket, együtt. A két család, csodálatos. Tudom, már nem leszek sokáig itt, de jó rátok nézni. Főleg Aemond fiamra és Rhaenys unokámra.-fordult feléjük, mire mindenki rájuk nézett. Azonnal elengedték egymás kezét és máshová kezdtek pillantgatni.
-Kisded korotok óta elválaszthatatlanok vagytok, voltatok, csodás rátok nézni. Az a feltétlen szeretet, mi köztetek van, azokra az évekre emlékeztet, mikor Aemma még köztünk volt. Drága fiam Aemond, pont olyan szemmel nézel az unokámra, mint ahogy én néztem réges-rég Rhaenyra édesanyjára. Tudom milyen érzés, mikor különváltok, de szívetek így is, úgy is egymásért dobog..-a hercegnőnek gombóc nőtt a torkában, de ezzel nem volt egyedül, a mellette ülő férfi is hasonlót érzett.
-Ezért is szeretném ezt kérni tőled, Aemond fiam, mint utolsó kívánságom, hogy vedd el nőül Rhaenys unokámat. Azt szeretném elérni, hogy a két család egyesüljön s mivel tudom, ti mindennél jobban szeretitek egymást, ezért tudom, úgy mint házastársak is jó párost fogtok majd alkotni. Megteszitek ezt a családjaitokért.??

A két fiatal, hol egymásra, hol az asztal körül ülőkre néztek. A teremben az arcokon lehetett örömöt leolvasni, lesokkoltságot, de legfőképpen dühöt.
Rhaenys testvérire nézett, kik mérgesen bámultak Aemondra. Baela, Rhaena és Helaena örömmel az arcukon figyelték őket. A többi Hightower, Alicent, Otto és Aegon sokkolt arccal bámultak egymásra. Daemon és Rhaenyra gyilkos tekintettel bámulták hol Aemondot hol magát a királyt. Rhaenys megfigyelését nagybácsija suttogása zavarta meg.

-Hajlandó vagy, Rhaenys Velaryon nőül jönni hozzám, hogy velem élj itt Királyvárba, hogy gyermekeinket közösen neveljük fel igazi Targaryenekké?-nézett bele a lány szemeibe. Rhaenyst egyszerűen megbabonázta nézésével, sosem èrzett még ilyet. A szive környékén régóta nem volt melegség, de most mintha szive lángralobbant volna.
-Igen, Aemond. Hozzád megyek. A tiéd leszek boldogságban s szomorúságban.-a herceg homlokon csókolta, majd egy mosolyt intett felé.
-Remek remek, akkor három eljegyzést is ünnepelünk!-szólt Viserys-Kezdődjék hát a lakoma!
-Előtte egy imát, kedvesem?-simított az ura kezére Alicent, mire a király bólintott.
-Ohh, hogy ennek állandóan imádkozni van kedve-jegyezte meg halkan Rhaenys, hogy csak nagybácsija hallja, mire Aemond felkacagott. Minden szem a hercegre szegeződött.
-Khm elnézést.-köszörülte meg a torkát.-Folytasd anyám kérlek.-az anyja folytatta az imát a herceg odasúgott valamit Rhaenysnek.

-Ha tudnád mennyire unom ezt, minden reggelinél, ebédnél vacsoránál ugyan ez a beszéd. Legszívesebben a falra másznék tőle.-Rhaenys csak kuncogott.
-Miért nem keresel jobb szórakozást az imánál?-suttogta a hercegnő.
-A szórakozásom Sárkánykőre költözött, messze tőlem. Azt hittem sosem látom, s hamarosan a feleségem lesz.-búgta a fülébe a félszemű, mire Rhaenys a férfi hosszú hajába simított. Alicent mérgesen fejezte be az imáját, hisz a hercegnő ő szerinte elvonta Aemond figyelmét..