Anyja lánya

Búcsú

Reggel Rhaenys kedvese karjaiban ébredt fel, ki már őt nézte. Mikor meglátta, hogy szerelme felnyitotta szemét elmosolyodott.
-Jó reggelt életem virága! Hogy aludtál?-lehelt csókot a leány ajkaira.
-Hmm. Ezekhez a reggelekhez hozzá tudnék szokni. Életemben nem aludtam még ilyen nyugodtan, mint most veled..
-Látod! Most is azért mert őriztem az álmod-kacagott fel a herceg, mire Rhaenys is felnevetett.
-Igen biztos, én álmaim lovagja.-ezzel kiszállt az ágyból majd egy könnyed selyem kis zöld ruhát fogott meg, amit még Alicenttől kapott nászajándéknak.

-Anyám örülne, ha felvennéd, direkt neked készítette, hogy tudj benne harcolni. Tett bele feketét is a kedvedért..-nézett rá a herceg, mire Rhaenys elvette a ruhát és elment a paraván mögé.
-Első és utolsó alkalom, hogy zöldet viselek. Jegyezd meg.-kukkantott ki, mire férje elmosolyodott.
-Valahogy sejtettem..
Rhaenys nem sokkal később kifáradt a paraván mögül s megpördült férjura előtt.
-Na? Hogy nézek ki?-kérdezte.
-Elképesztően.-pattant fel az ágyból s megcsókolta hercegnőjét.
-Kiemeli a szemeidet..
-Köszönöm, imádom a bókjaid, kedvesem.-nézett fel rá Rhaenys, majd nyakláncáért sietett.-Segítenél feltenni?
-Örömmel.-átvette kezébe a láncot, megvárta míg felesége elől összefogja a haját, majd összekapcsolta a nyaklánc két végét. Rhaenys hatalmasat sóhajtott.
-Baj van, szerelmem?-suttogta a herceg, mire a lány feléfordult.
-El kell búcsúznom a családomtól. Ők visszamennek Sárkánykőre én meg itt maradok Királyvárban. Nagyon fognak nekem hiányozni..
-Akármikor láthatod őket, nem vagy eltíltva tőlük, ezért kezeskedtem-csókolt kezet férjura.
-Aemond.. Csodálatos vagy, viszont most megyek el kell tőlük búcsúznom, s még edzenem kell. Olyan rég volt már.
-Rendben, hamarosan én is utánad megyek..-nézett a lány után, ki addigra már az ajtón kivül volt.

A hercegnő könnyes búcsút váltott családjával, megvárta, míg elhagyják az udvart, majd elindult a pálya felé

Rhaenys már a gyakorló pályán lépdelt, mikor megpillantott egy íjat és mellette néhány nyílvesszőt. Eszébe jutottak Aemond szavai, hogy elkezdte az íjászkodást, s hogy milyen jól megy neki. Egy kósza gondolat vezérelte cselekedeteit, hogy ő maga is kipróbálja magát ebben a harcművészeti formában. Megfogta a felszerelést, kinézett magának egy célt, tisztes távolságra állt tőle, megfeszítette az ideget és ellőtte a belehelyezett nyilat. Természetesen teljesen mellé ment. Háta mögül egy kuncogást hallott, a hang irányába fordult. Szemeit azonnal összehúzta, mikor megpillantotta a hang tulajdonosát. Nem volt más, mint jó férjura, Aemond.
-Széphölgyem, pöppet félre ment.-gúnyolta hölgyét, mire Rhaenys olyan dühösen nézett rá, hogy még jobban elnevette magát.
-Ne nevess már. Nem tudok így koncentrálni.-ezzel ellőtt egy másikat, ami persze meg a cél alá ment. Mérgesen fordult Aemondhoz, ki védekezően maga elé tette kezeit.
-Egy hangot sem adtam ki.-lépett a lányhoz közelebb.-Segítsek kedvesem?
-Úgy utállak.-nyavajgott a hercegnő.
-Ezt igennek veszem.-ezzel elindult teljesen felé, majd mikor odaért derekánál megfogta feleségét.
-A lábad rossz helyen van. Az egyik lábad tett kicsit előrébb. A hátad legyen teljesen egyvonalban a derekaddal, most tedd bele a nyilat.-fogta meg kedvese kezét miután a lány az íjba helyezte nyilát.- Feszítsd, most mély levegő. Célozz, és lőj!-Rhaenys így tett, a nyíl telibe a cél közepébe ment. Örömmel ugrott bele szerelme ölébe.
-Sikerült Aemond!
-Láttam hercegnőm, büszke vagyok.-ölelte szorosabban.
-Meg fogsz fojtani, ha így szorítasz-mondta Rhaenys mire a herceg elengedte. Kapkodott kicsit a levegőért meg kell hagyni
-Azt azért nem akarom..Nem lenne több olyan csodás éjszakám, mint a tegnapi. Selyemutca közelébe sem megyek többé..-mondta Aemond, mire egy pofont majd csókot kapott Rhaenystől.

A csókot Alicent szakította meg.
-Aemond fiam, azonnal jönnöd kell velem!-a herceg meg akarta fogni Rhaenys kezét, de anyja nem engedte, hogy vele menjen.
-Elmegyek addig Kaidaval repülni, kedvesem. Intézd el a dolgod és repülj utànam-simított az arcára.
-Vigyázz magadra, nem sokára én is megyek.-búcsúzott el asszonyátol, majd anyja mellé sietett. Rhaenys bámulta egyre kisebb alakjaikat, majd mikor már nem látta őket elindulta megkeresni Kaidat. Nem kellett sokaig keresnie, hisz pontosan tudta, hogy ott lesz, ahol Vhagar is. A két sárkány úgy szerette egymást, mint lovasaik.