Anyja lánya

Fájdalom

A hír sokként érte Királyvárat. Laena Velaryon életét vesztette. Rhaenys imádta nagynénéjét. Felnézett rá, hisz Vhagar lovasa volt. Nő volt, de mégis volt ereje!
Ő tanította neki a sárkányok múltjáról szóló történeteket. Legyünk őszinték, Laena többször foglalkozott vele, mint a saját atyja, Laenor. Nagynénijével sokat repültek együtt, akkor mindenről is beszéltek. A fájdalma lyukat ütött a lány szívébe, de mindig mutatta mindenkinek, hogy erős, hisz a nagymamája meg a leányát vesztette el. Mégis hű maradt magához.
Rhaenys csak egy ember előtt mert teljesen önmaga lenni. Az nem volt más, mint Aemond. Nagynénje temetése napjáig minden éjjel felkereste nagybátyját a hálótermében és kisírta magát karjaiban.
Ez az utolsó este előtt sem volt másképp.

-Annyira hiányzik, Aemond! Mi lesz most Baelaval és Rhaenaval? Elvesztették az édesanyjukat. Mi van ha én is egyedül maradok?-motyogta bácsikája mellkasába sírva.
-Sshhh. Itt vagyok neked!-simította ki egy könnyektől áztatott hajtincset a hercegnő arcából..
-A sírás nem megy a szép orcádhoz. Szemeid vérpirosak lesznek és dúzzadtak, pedig tudod, hogy különleges szemeid vannak, akár a smaragd.-simogatta a lány hátát nyugtatásként.
-Köszönöm bácsi.. ma éjjel maradhatok itt.. Nálad?-kérdezte a hercegnő kiskutya szemekkel.
-Rhaeny.. Már a 3. napja alszol itt.. Már az udvar fele is tudja, hogy én őrzöm az álmaidat. Anyám lovagias gesztusnak tartja tudom, ahogyan a te anyád is. Kérdeznék valamit, válaszolj őszintén.. Te félsz?-nézett a hercegnő zöld íriszeibe.
-Nos.. Aemond igen, igen félek. Félek attól, hogy elalszom és nem kelek fel többé.
-Értelek, kedves unokahúgom, de a te időd még nem jött el. Majd csak jó sok év múlva.
-Köszönöm nagybátyám. Hálás vagyok, de ugye ma még aludhatok veled? Légyszi!-biggyesztette le a száját és csillogó szemekkel nézte a herceget.
-Haj. Nem lehet neked nemet mondani. Legyen, de utoljára.-mosolygott rá a kisherceg.
-Köszönöm köszönöm!-ölelte át gyorsan bácsikáját Rhaenys.

-Mint mondtam nincs több ilyen. A fene se tudta, hogy ilyen kemény az a kanapé!-mondta nevetve.
-Alszom ma én ott, ha ennyire fáj miatta a szivecskéd-kacagott fel Rhaenys. Aemondnak megnyugvás volt, hogy unokahúgát ismét nevetni látta.
-Milyen úriember az olyan, ki meggátolja egy hölgytől a nyugodt alvást.-érvelt, ám ekkor egy párnát érzett az arcához csapódni.
-Ha mégegyszer hölgynek nevezel kirúgom a lábad.-erre Rhaenys is kapott egy párnát az arcába.
-Aucs.. Ez fájt...-erre újra megcsapta unokabátyját a párnával. Hamarosan az egész szoba tollaktól lett tele. Ám ekkor nyílt az ajtó s beléptek 3-man a szóbába. Alicent királyné, Viserys király illetve Rhaenyra hercegnő. Csak álltak az ajtóban és nézték a két rokon párnacsatáját. Aemondot még senki nem látta ilyen önfelettül nevetni.
-Pff.. Toll ment a számba-köhögött a leány majd Aemondra nézett ki csak nevetett.
-Khm!-köszürülte meg a torkát a király.-Fiam, unokám.. Nektek nem ágyban lenne már a helyetek? Holnap indulunk hajnalban Driftmarkba(sorry én nem tudom a magyar nevén hívni). Fáradtak lesztek aludjatok. Az egész vár tőletek zeng.
-Rhaenys gyere szépen! Hagyd aludni féltestvérem-szólt az anyja neki.
-Anyám, a ma éjjel is szeretném  Aemondot testőrömnek!-nézett nagyon kedvesen anyjára.-Csak még ma éjjel-fordult Alicent felé.
-Ha a királynénak megfelel akkor nekem is-fordult az örökös, apja felesége felé, ki csak bólintott egyet.
-Nos akkor-csapott a tenyerébe a király- szép álmokat nektek!
-Köszönjük, szép álmokat-mondták közösen. Ezzel Viserys kilépett a szobából és a két asszony követte. Mikor az ajtó becsukódott a király így szólt:
-Ki tudja mit hoz még a jövő, de van egy olyan királyi 8. érzékem, hogy a fiam, hamarosan nem csak a testőr és álomfogó szerepét fogja betölteni.-fordult a két nő felé, kik rémülten összenéztek.-Persze ez csak egy kósza gondolat.-nevetett a király, majd hàlótermébe vezette az útja.

Màsnap hajnalban el is indultak. Rhaenysnek nem tartott sokáig, hogy rájöjjön, nagyapja a király nem bírja a hajózást.
-Látom te jobban bírod az utazást, mint a király-lépett mellé az anyja.
-Szeretek hajózni, anyám. A tengeri levegő mindig kitisztítja a fejem.
-Ebben nem vagy egyedül.. Az utóbbi időkben egyre kevesebbet beszélgetünk, mint anyja lánya.
-Igazad van anyám.. Csak tudod, amióta történt az az eset, hogy Aemond bácsikámat fivéreim megalázták, illetve tervezünk elmenni Sárkánykőre Ser Harwin miatt már nem szívesen beszélgetek a családom többi tagjával.
-Ugye tudod, hogy Alicent csak a hajad miatt tűr meg a fia mellett?
-Igen anyám tudom.. Ne is emlékeztess rá, mert elkap a röhögőgörcs, hogy valaki ez alapján ítél meg.
-Igazad van. Eléggé szomorú-helyeselte Rhaenyra, majd tovább állt a hajón. Rhaenys felnézett az égre és látta Kaidat fent repülni a magasban Sunfyre mellett. Rég nem látta már Vhagart a sárkánya, így talán nem lesz magányos nagynénije sárkánya.