Az öt nővér

Bevezető

A tinta szépen száradt a papíron, az írása ugyan nem volt elegáns, de olvashatónak tartotta. Igyekezett az összes betűt Proenia-i írással kanyarítani, ami többé-kevésbé sikerült is. A Greytho-iak csúnya, egyenetlen vonalai annyira berögzültek neki, hogy szinte teljesen elfelejtette az eredeti kézírását.

Letette a pennát a papír mellé, ügyelve arra, hogy a toll végén ottmaradt tintacsepp ne csöpögjön rá a levelekre. Amint a fekete-arany csillámos tinta beleívódott a pergamen anyagába, szépen összehajtotta őket és mindet egyesével beborítékolta. Lepecsételte őket egy gyengén hamisított királyi pecsétgyűrűvel. A fakósárga viaszt vörösre festette a vérével, ezzel is igazolva kilétének valóját a testvérei előtt. A borítékok hátuljára ráfirkantotta a jeleket, és alájuk, a jól begyakorolt Greytho-i írásképpel, felírta a címeket, amelyekre a leveleket kell kiszállítani.

Saját maga is mehetett volna, de még akadt egy kis dolga itthon, ezért egy hű barátjára bízta a legnagyobb titkát. - Hű barát. - kuncogott magában. Kevin még soha nem árulta el, ez igaz, de hogy hűséges lenne, éppen hozzá? Nem, Kevin egy valamihez hűséges, a pénzhez, és ő igazán jól megfizeti Kevint.

Kopogtak az ajtón, egy magas, elegáns ruhákba hanyagul öltözött, fekete hajú, húszas évei közepén járó, enyhén meghízott ficsúr lépett be a sötét szobába, ahol csak a pecsétviasz olvasztásához szükséges gyertya lángja világított.

- Tessék - nyújtotta át a leveleket Kevinnek - aztán mind a négy célba érjen, vagy nincs fizetség.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte Kevin.

- Nem, de az édesanyánk így akarta, ezt az ő emlékéért teszem. - felelte habozás nélkül.

- Legyen hát. - Kevin kivette a kezéből a leveleket és elsétált.

Elfújta a gyertyát, beleburkolózott az őt körülvevő sötétségbe. Nagyon remélte, hogy tényleg jól döntött. Ha hibázik, az végzetes lehet. Ismételten önmagával vívódott, és vesztésre állt. Nem tudhatta, hogy a nővéri milyen emberek lettek, de hitt benne, hogy végül igaza lesz. Muszáj lesz kitisztítania a fejét, és ezt csak egy módon teheti meg.

Hátára vetette az asztal mellett heverő nyílpuskáját, az övére kötötte a tőreit és a kardját. Kinyitotta az ajtót, amit Kevin bezárt maga után. Elemelte a polcról a maszkját és egy, mostanra már teljesen természetes, mozdulattal felvette azt. A csuklyáját a fejére húzta, így csak a maszk vörösen világító fémszemei látszottak ki az arcából.

Ideje ölni.