I don't believe anymore ^jikook^

Part 5

Jimin:

-Ez lehetetlen. Most meg mi a bajod?-nézek rá mérgesen.

-Nagyon hiányzol Jimin. Nagyon hiányzol.-mondogatja ez az egy mondatot folyamatosan.

-Hagyd abba, kérlek. Ez nem mehet így, ennek nem így kell lennie.

-Pontosan ezt mondom, nem így kell. Mi tökéletesek vagyunk együtt. A legtökéletesebbek.-sír és én úgy érzem hogy elgyengülök, de nem szabad.

-Voltunk.-mosolygok keserűen majd hátat fordítok és elsétálok.

Még a távolból hallom, hogy a nevemet mondogatja, de tartanom kell magam az elképzelésemhez és nem feladni.

Másnap

-...és ő ott volt. Ő mindenhol ott van.-mesélem a húgomnak a tegnap estét, aki figyelemmel hallgatta végig a mondanivalóm.

-Jimin. Nem gondolod, hogy ő tényleg jóvá akarja tenni a múltat? Megbánta amit tett és ez szemmel látható és vissza akar kapni téged.

-Te is tudod hogy mennyire szenvedtem akkor...-Emlékszem vissza arra az időszakra.

-Tudom Jimin. Én veled voltam végig és végig is néztem ahogy szenvedsz és összetörsz, de te is tudod hogy a boldogságod az ő kezében van és nem tagadhatod meg magadtól örökre.-Néz rám aggódó szemekkel.

-Most felmegyek.-Köszöntem el, majd egy csésze kávéval a kezemben el is indultam a szobám felé.

A húgomnak talán igaza van és beszélnem kellene Kookkal, de nagyon félek az újabb csalódástól és a bizalmam is már nagyon megingott. Nem csak az ő irányába, hanem minden és mindenki felé.
Nagyon félek az újrakezdéstől Jungkook nélkül, de attól is félek hogy vele mi lenne ha megenyhülnék. Nagyon nehezen nyíltam meg és nem gondolom hogy előröl kéne kezdenem a folyamatot.

A kezembe vettem a telefonom és hosszas gondolkodás után írtam Kooknak.

Jungkook:

Nagyon meglepődtem amikor megláttam hogy Jimin üzent nekem. A szívem hevesebben kezdett verni és egyből pattantam is fel az ágyból hogy minél hamarabb oda érhessek.

Beszélni akar velem. Ez jelenthet jót de rosszat is és nem tudom hogy mire gondoljak.

Amint a házukhoz értem be is kopogtam egyből. Minél hamarabb látni akarom Jimint, már nem sokáig bírom nélküle.
Tudom hogy én hibáztam, de azt gondolom hogy jár második esély. Vagyis nagyon remélem hogy Jimin is így gondolja.

-Ó, szia Kook.-Nyit ajtót Rosé.

-Bemehetek?

Rosé csak arrébb áll és nem mond semmit, csak azt közli, hogy Jimin a szobájában van. Megköszönöm neki, majd el is indulok.

Megtorpanok Jimin szobája előtt egy pillanatra, de hamar kopogok. Amint engedélyt ad be is lépek és amikor meglátom még a lélegzetem is megáll egy pillanatra.

-Ülj le Kook.-mutat maga elé az ágyán és én egy szó nélkül teszem amit mond.

-Azért hívtalak át, mert beszélni szeretnék veled egy fontos dologról.

-Itt vagyok Jimin, beszéljünk.-mosolygok rá óvatosan.

SAJNÁLOM HOGY ENNYIT KÉSTEM ÉS AZT IS HOGY ILYEN RÖVID LETT A RÉSZ DE NAGYON IGYEKSZEM!!Remélem nem okoztam nagy csalódást🫶🏻🫶🏻