I don't believe anymore ^jikook^

Part 2

Belülről felemészt a tudat, hogy visszajött. Neki nem kellene itt lennie.

Az emlékek széttiporják a lelkem megmaradt darabjait.

Legbelül tudom, hogy egy esélyt adhatnék neki, hogy meghallgassam de valahol félek is attól, hogy mi fog történni és mi lesz a magyarázata.

A lányok este még próbáltak kicsalogatni, de nekem nem igazán volt hangulatom hozzájuk, még azután sem hogy ő elment.

Talán ennek így kell lennie, talán nem kell szerepelnie az életemben. Sétáljon ki belőle, mint azon az ajtón tette.

Hiába gondolom így, azért talán 5 percet megérdemel. Írtam egy üzenetet neki, amiben annyi állt, hogy "5 perc".

10 perc elteltével sem látta. Lehet megint egy lány társaságában van. Talán Jennie és ő azóta is együtt vannak, hiszen egy napon bukkant fel mind kettő.

Egy halk kopogás szakítja félbe a mély csendet a szobámban. Elkap egy reménysugár, hogy talán ő jelent meg. Megszólalok és belép rajta ő. A kinézete az eddigiekhez képest még tökéletesebb, viszont a szemei alatt karikák bújnak elő. A tekintete szomorúságot és reményvesztettséget áraszt. Legszívesebben egy hatalmas ölelést adnék neki, de most hagynom kell. Nem biztosít semmi arról, hogy én vagyok a fájdalmának az oka.

-Szia-suttogja halkan, de nem mozdul az ajtóból.

-Szia-összezuhanok legbelül ha továbbra is így kell lássam.-Gyere, ülj le.

Leült mellém, de még mindig csak hallgatott és nem nézett rám. 5 percig körülbelül hallgattam a csendet és a szapora levegővételét.

-Nem mondasz semmit?-bököm meg a vállát.

-A szavak ide kevesek Jimin.-nézett végre a szemeimbe és láttam, hogy sír.

Kitártam a két karom és ő megdöbbentem nézett rám.

-Ez nem a békülés jele, csak rossz nézni ahogy szenvedsz.-jelentettem ki, mire ő azonnal jött, én pedig a két karomba zártam.

Az illata, a közelsége, az érintése, mindene hiányzott.

Elkezdtem simogatni a hátát és perceken belül csak a mély szuszogását hallottam. Elaludt.
Lassan próbáltam kimászni alóla, nahát az elején ez lehetetlennek bizonyult, de végül sikerült.

Leballagtam, hogy rágyújthassak és egy kicsit lenyugtassam a testem. Túl hevesen reagáltam Kook közelségére, ami nem jó jel. Nem szeretném túl közel engedni magamhoz, viszont eltaszítani sem szeretném teljesen. Ezt a két dolgot még valahogy a köztes helyzetébe kell összehangoljam.

Jó érzés volt újra hozzáérni és a karjaimba zárni. Egyrészt feltöltődés volt a lelkemnek, másrészt pedig csak jobban fáj. Nem tudom hogy mi legyen. Hiába agyalok ezen tovább, nem fogok rájönni a helyes megoldásra.

Elnyomtam a cigim és a konyhába mentem egy üveg borért és egy pohárért. Jól esne egy kis lazítás és holnap úgysem dolgozom.

Ismét kimentem, hogy a borozgatás közben cigizhessek. Kiöntöttem az első adag italom és meggyújtottam egy újabb cigit.

A sokadik pohár bor után már éreztem, hogy a fejem kicsit nehezebb.
Hamarosan a bor is elfogyott és a cigimből sem volt már sok.

-Roséééé, hugocskááám-kiabálok fel, hogy jöjjön ide.

-Mi történt Jimin?-futott le a lépcsőn az emlegetett.-Mi a baj?

-Elmondok egy titkot. Szeretem még Jungkookot de valószínű, hogy megint egy nőt dönget.-nevetek el magam a mondat végére.

-Jimin te berúgtál, légyszives mosakodj meg és ülj le egy percre. Mindjárt keresek nekem valami kekszet enni.

-Jungkook már nem szeret engem.-sírom el magam-Szerinted is Jennievel van megint?

-Jimin én itt vagyok-hallom az emlegetett hangját a lépcső felöl.

-Miért vagy itt és mióta?-fordulok felé felhúzott szemöldökkel.

-Te hívtál.-néz rám ő is értetlenül.-Beszélni akartál velem de még nem történt meg.

-Akkor hajrá.-mosolyogva húztam magam után a szobámba.

Ahogy beléptünk, egyből rávetettem magam. Most úgysem fogom fel a helyzetet, szóval nem érdekel hogy mi lesz ennek a végkimenetele.

-Jimin, várj.-szólalt meg de én már a nadrágot hámoztam le róla.

Próbálta lefogni a kezem, de rajtam most nem fog ki.

-Kook, kérlek. Annyira kívánlak.-csókolok a nyakára.

Na mit gondoltok? Mi lesz ennek a helyzetnek a vége?🫣🥳