I don't believe anymore ^jikook^

Part 1

-Hogy vagy mostanság Jimin?

-Jól vagyok Jennie. Miért vagy itt?-nézek rá az ál mosolyommal. Nem láthatja hogy tönkretették az életem.

-Csak erre jártam és megpillantottalak.-mosolyog egy kissé gúnyosan.-Szokj le a cigiről, elég káros szokás.-kacsint egyet, majd a haját hátradobva indul tovább egy köszönés nélkül.

Már csak ő hiányzott. Fel fogja kavarni az állóvizet, ha ismét az életembe lép. Teljesen boldog voltam nélküle eddig is és nem szeretném hogy ez megváltozzon. Épp hogy kezd az életem egyenesbe jönni.

Elnyomtam a cigimet és visszamentem dolgozni. Ismét kaptam pár szobát ismét kaptam, ahová nagy adagokat kellett felvinnem. Még szerencse, hogy van lift máskülönben megszakadnánk Seoyeonnal.

Szokásosan kopogtam és megszólaltam, hogy a rendeléseket hoztam. Nagyon sokszor megfordulnak itt elég érdekes tipusú emberek de nekem nem az a dolgom hogy ítélkezzek, hanem hogy mosolyogva teljesítsem a kéréseiket.

Néha unalmas ezt csinálni, de egyébként szeretem és a pénz is jó és már van egy új autóm is, szóval nincs okom a panaszra.

Az idő gyorsan eltelt és hamar elérkezett a munkaidő vége. Elköszöntem mindenkitől és siettem az öltözőbe, hogy minél hamarabb haza érhessek. Rosé írt nemrég egy üzenetet, hogy siessek haza, mert van valami amiről beszélni szeretne velem. Tudom, hogy nincs baj, mivel akkor már hazarángatott volna régen, de azért jobb félni mint megijedni.

A kocsimhoz siettem, ami kissé messze parkolt, mivel a hotel előtt mindig dugig van a parkoló és a dolgozóknak nincs külön parkolójuk.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit akarhat Rosé, ezért siettem de betartottam minden szabályt. Amint leparkoltam, Rosé meg is jelent egyből az ajtóban, Lisával az oldalán. Mit akarnak ezek tőlem?

-Na miért kellett ennyire sietnem?-kezd nekem gyanús lenni a helyzet.

-Jimin ne akadj ki nagyon kérlek, de van valaki aki beszélni szeretne veled.-szólalt meg végül Lisa egy kis hezitálás után.

-Miért kell ezt ennyire felfújni? Ki az?-sétáltam be mellettük majd a nappaliba mentem de az ajtóban megtorpantam.

-Szia Jimin.-állt fel a kanapéról Jungkook, majd felém kezdett el sétálni.

-Nem! Ezt felejtsétek el!-néztem rá és a lányokra, akik időközben megjelentek.-Nektek elment a józan eszetek.

-Csak 5 percet adj neki Min.-mondta a húgom. Nem hiszem el, hogy ő is az ő oldalán áll.

-Én ebből kimaradok. Örülök, hogy láttalak de elég volt.-néztem Jungkook szemeibe és elindultam a szobámba.

Még hallottam, ahogy próbálnak rábeszélni de én ebből nem engedek.

Eleget szenvedtem én miatta és nem vagyok hajlandó előröl kezdeni azt, amin végig kellett mennem miatta.

Nem tagadom, valamit még érzek iránta de a fájdalom hatalmasabb volt, mint ez a kis borsónyi kis érzelem. Nem bírnék a közelében maradni egy percet sem.

Én értem, hogy a lányok jót akarnak de ne ilyen áron. Én képes vagyok a boldogságra nélküle is és vannak barátaim rajta kívül is, tehát nem értem mi itt a probléma.

Nagyon sok idő kellene ahhoz, hogy én újra bízni tudjak benne.Nem tudom, hogy mi tévő legyek.

Szerintetek, mit kellene tennie Jiminnek?

Próbálkozzon megbarátkozni a ténnyel, hogy Jungkook újra bemászik a mindennapjaiba, vagy álljon ki az elvei mellett, miszerint Jungkooknak már semmi keresnivalója az életében?

Írjátok meg, hogy mit gondoltok és ha tetszett és kéritek a folytatást, akkor VOOOTEE!!
Puszi🫶🏻