Beginning of the end I. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

16. Háborgó tenger

- Luna? – Nathan? – Eleanor! Ébredj fel, kérlek!

 Nem tudtam kinyitni a szemem. Fuldokoltam saját elmém végtelen tengerében. Ezúttal azonban nem bikiniben lebegtem a víz felszínén. Egy befagyott tenger mélyében kapálóztam, és eszeveszettül kerestem a kiutat, de a fölöttem húzódó jégtakaró nem engedett szabadulni fogságából. Ütöttem az alját, kiáltottam, de a hűvös víz elnyelte minden próbálkozásom.

 - Eleanor! Könyörögve kérlek! – Nathan, te vagy az?

 Szólni szerettem volna hozzá, meg akartam nyugtatni, de a szám nem mozdult. Kétségbeesetten kalimpáltam, de egyre csak süllyedtem. Az energiám teljesen elfogyott.

Lemerült akkumulátorként húzott magába a mélység. Nem volt már semmi, csak én, és a lágy sodródás. Mellettem halak úszkáltak és néhány medúza. Megijedtem, mert féltem, hogy megcsíp, aztán eszembe jutott, hogy már amúgy is meghaltam. A tenger örökre magába zárt. Egyek lettünk. Én lettem Ő, Ő pedig én.

 - Nem! Eleanor! Ne hagyj el, kérlek! – Semmi baj. Minden rendben van már.
Nathant nem érzékeltem többé, teljesen elnémult aggódó hangja. Megszűnt a kapcsolatom a külvilággal.

 Elengedtem magam, és csak vártam, hogy végre megfulladjak. Ajkam mosolyra húzódott.

 - Ne add fel! – Jayce arca úgy jelent meg előttem, mintha valóban ott lett volna mellettem. Meleg kezét az arcomra simította. Éreztem minden felém irányuló szeretetét, és a testéből áradó fényt. Jóságot, kedvességet, törődést. El akartam tőle köszönni. Hálás voltam, amiért megtehettem.- Hallod Nora? – Gyűlölt becenevem kizökkentett átmeneti nyugalmamból. – Küzdjél!
Agyam újra oxigénhez jutott, mintha ismét tudtam volna gondolkodni.

Minden erőmet összeszedtem, majd nagy lendületet vettem, és áttörtem az áttörhetetlent. A felszínen voltam. Tüdőmet teleszívtam levegővel.

Szemhéjam felpattant, egyenes háttal ültem fel, mint egy gép.

- Eleanor! Köszönöm! – Nathan szinte kiszorította belőlem az életet, olyan szorosan ölelt meg. Eltoltam magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem. Mellettem térdelt, szeme sarka könnyes volt.

 - Te sírsz? – kérdeztem zavarodottan. Egyelőre azt sem tudtam, hogy mi történt körülöttem. Összezavarodtam teljesen.

 - Luna – nyögte, miközben megtörölte az arcát. – Megállt a szíved!

 - Mi? – suttogtam nagyot nyelve.

 - Legalább három percig nem lélegeztél! – Nathan aggódó pillantása engem kémlelt. – Nem hiszed el, mit csináltam! Fohászkodtam, hogy mentsenek meg!

 - Kik?

 - Akárki!

 - Láttam Jayce-t. Arra kért, hogy ne adjam fel – motyogtam még mindig kábán. Nem tudtam hova tenni a jelenetet. Vajon csak az agyam vetítette őt elém?
Nathan kifújta a levegőt, közben szüntelenül rázta a fejét. Hitetlenkedve pislogott rám.

 - Megpróbáltalak újraéleszteni – kezdett bele. – De nem sikerült! – mondta.

Lehuppant a fenekére, térdét felhúzta, majd átkarolta karjával. Állát rátámasztotta térde tetejére, majd előre-hátra kezdett himbálózni, mint egy bolond. Alig ismertem rá. Sosem láttam még ennyire lesokkolni őt. Mindig annyira nyugodt volt és magabiztos, most pedig romokban hevert előttem.

 - Egy ideig hallottalak – közöltem. – Aztán már nem. Mi történt?

 - Megölted az angyalt – fakadt ki. Kezével hajába túrt idegességében. – Aztán elájultál, hiába ébresztgettelek, leállt a légzésed.
Bassza meg! Megöltem az angyalt.

 - Hol van? – kérdeztem összeszorult torokkal. Látnom kellett, mit tettem, de hiába kerestem pillantásommal, nem volt korábbi helyén.

 - A teste felszívódott – felelt Nathan, de a ringatózást még mindig nem hagyta abba.

 - Nagyon elbasztam – suttogtam összehúzott szemekkel.

- De legalább élsz! – folytatta Nathan a lelkizést. – Azt hittem, téged is elvesztelek. Szerintem nem éltem volna túl.

Mondatai komolyan csengtek. Tényleg elhittem neki, amit két héttel ezelőtt mondott nekem. Úgy tűnt, hogy tényleg gyengéd érzései voltak irányomba. Egy apró mosoly szaladt végig az ajkamon. Jól esett, hogy valaki ennyire aggódott értem.
Aztán hamar eszembe jutott az apja, és Gabriel öntelt beszéde.

 - Szerinted igazat mondott? – hoztam fel elképedve.

- Nem tudom, Luna. De oda kell mennem. Meg kell néznem, hogy életben van-e.