Beginning of the end I. - 𝔅𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱

14. Lilith fia... vagy mégsem?

Összehúzott szemekkel fordultam Nathaniel felé, ahogy arcomon végigkúsztak a hideg vízcseppek. Kezét elengedve hátráltam pár lépést, majd megráztam a kobakom.

- Miért mondta ezt? – érdeklődtem nagyot nyelve. Nem akartam szembesülni az igazsággal, ami atyai pofonként készült arcon csapni.

- Nem tudom – jött a kissé sem kielégítő válasz. Nathan széttárt karokkal araszolt felém, de én vele párhuzamosan haladtam hátrafelé. - Most mi van?

- Te vagy az!

- Mi van? – Nathan úgy csinált, mintha nem tudná miről beszéltem.

Végtelen haragra gerjedtem, ahogy felfogtam, mi is történt pontosan az előbb.
Nathan volt Lilith nyolcadik fia, én pedig naivan követtem minden lépését ez idáig. Az egész meg volt tervezve, míg én bután belesétáltam a csapdájába.

Megbabonázott az ámulatba ejtő tekintetével és indokolatlan kedves tetteivel. Végig ő irányított mindent a háttérből. Úgy mozgatta a szálakat, ahogy ő szerette volna. Mi pedig mit sem sejtve bólogattunk Jayce-szel, mint a jó birkák a nyájban.

Az éjszakai beszélgetéseink alkalmával nem árulta el mi célból állt szándékában feláldozni az életét értem, vagy akár kedvesnek lenni, de mostanra minden világos lett, mint a nap.

Az imént megmentettem az életét, így a prófécia beteljesedett. Én lettem Lilith nyolcadik fiának az élete. De még lehettem akár a halála is...

Az ég szüntelenül sírt, öntötte magából a könnyeket. Tökéletes nap, egy démoni prófécia beteljesítésére.

- Te rohadt szemét! – ordítottam rá.

- Luna! – Ismét megpróbált közeledni, de nem hagytam neki. – Most mi történt?

- Nem kell tovább játszanod! – feleltem remegő szájjal. – Már rájöttem mindenre!

- Mire jöttél rá? – sürgetett. – Kérlek, mondd el!

- Tudod te jól! – szóltam vissza ingerülten. – Végig tudtad!

Nathan nagyokat pislogott, majd megrázta a fejét, és visszaváltozott emberi alakjába.

A csodálkozó kék szempár tanácstalanul kémlelt engem. Úgy tűnt, tényleg nem tudta, miről beszéltem. Nem mertem hinni reakciójának. Nem tudtam eldönteni, hogy éppen újra átverni készült-e.

- Őszintén nem tudom, miről beszélsz – jelentette ki meglehetősen hihető módon. Ártatlan boci szeme csak úgy csillogott, ahogy egymást néztük az esőben.

- Te vagy Lilith nyolcadik fia! – Úgy döntöttem elég lesz a játszadozásból, és egyből belevágtam a közepébe. – És egész végig csak szórakoztál velem!

Nathan először nem tudta hova tenni az információt, majd végül felkacagott. Olyan tisztán, hogy még a fákon megbúvó madarak is felröppentek tőle.

Lesokkolva toporogtam, és csak bámultam, ahogy hasát fogva nevetgélt.

Még mindig szabadon lévő szárnyaimmal köröztem a levegőben. Furcsa volt pillekönnyű mivoltuk, ahhoz képest, mekkorák voltak. Legalább két méter hosszúak és gyászosan feketék.

- Eleanor! – Kacagva mondta ki a nevemet. – Nem én vagyok az!

- Ne hazudjál már! – ordítottam rá teljes erőmből. Éreztem, ahogy eluralkodott felettem haragom, mint a méreg, ami lassan, de gyilkosan kúszott fel az ereimbe.

Remegő tenyeremet ökölbe szorítottam, éreztem, hogy arcom eltorzult a bosszúságtól.

- Tényleg nem! – Karjait széttárta, majd hagyta őket visszazuhanni combjához.