29.rész (Epilógus)

129 6 3
                                    

Eltelt három év, s gyermekük, kit Serának neveztek el nagyra nőtt. Már a harmadik életévét töltötte.

Az anyuka éppen rajzoltatott, igen még most is. Tényleg nagyon szeretett alkotni. Bele volt mélyedve rajzába, de hirtelen meglökte valaki, s ezzel kizökkentette őt. Az a valaki a kis Sera volt.
-Óhh, kicsim mit csinálsz? Hol van apa? -kérdezte kedves mosollyal kislányától.
-Ebédet főz.
-Komolyan? Most hogy így mondod, érzem az illatát. Biztos finom lesz.
-Az biztos. - vigyorgott rám.
-Gyere, menjünk oda. - nyújtotta ki neki a kezét Aurora, amibe a kicsi egyből bele csimpaszkodott.
-Hahó, mit főzől? - szólította  meg férjét.
-Majd meglátod.
-Hát jó - s Levi megcsókólta az anyukát, miközben a kisgyermek nézte őket.
-Most mit csináltok? - kérdezte értetlenül.
-Ez olyan felnőttes dolog. - felelt a kérdésre Levi. Serát végül nem izgatta a dolog, le ült a kanapéra s kezébe vett egy képet, amit még az imént vett le a polcról. Csodálkozva nézegette a képet amin édesanyja és édesapja szerepelt. A kép az esküvőjükön készült. Aurora kislánya mellé ült, s rá pillantott a kezében lévő képre.
-Az ott te vagy anyu?-kérdezte Sera.
-Igen, én, mellettem pedig apa.
-Nagyon szép voltál itt anya! Most is az vagy!
-Köszönöm kicsim, te is gyönyörű vagy! Na de irány az étkező, már kész van az ebéd! -majd a kislány nagy energiával szaladni kezdett az asztal felé, s felmászott a székre.
Eközben a két szülő is leült, majd először egyikőjük mert a kislányuknak, s utána maguknak.
Egész hamar jól laktak, s Serát lefektették aludni egy kis időre.
A házaspár pedig ki ment az erkélyre, s élvezte a nyugalmat. Majd Aurora megszólal:
-Sosem hittem volna hogy eddig eljutok, azt pedig főleg nem, hogy veled. Most pedig nézz ránk! Egy család vagyunk! Nem tudom szavakba önteni hogy mennyire boldog vagyok. -csordult le egy örömkönny az anyuka arcán.
-Tch, ne sírj! -majd ölelésbe vonta Aurorát.
-Ez csak örömkönny Levi!
-Persze, tudom. - mondta a férfi, s lassacskán eltávolodtak egymástól.
-Egyébként, nem gondolod hogy Sera egy kicsit egyedül van?-kérdezte Levi.
-Hogy érted?-kérdezte értetlenül felesége, de hirtelen rájött.
-Szóval egy testvér...igazából én is gondolkodtam rajta.
-Akkor ez eldőlt.
-Igen, el.-kacagott a nő, s rá hajolt a férfi ajkaira, majd egymásba mélyedtek.

VÉGE

És eljött a vége! Remélem tetszett mindenkinek ez a történet, és nagyon hálás vagyok a sok vote-ért! A vége felé néhány rész kissé rövid lett, azért bocsánatot kérek! Mindenesetre köszönök szépen mindent!
<3

My Dearest  Levi x OcWhere stories live. Discover now