My Dearest Levi x Oc

4.rész

Klara halála óta nyolc év telt el, Aurora már felnőtt nő.
Elköltözött egy kisebb városkába, nem messze ahonnan eljött. Muszáj volt eljönnie mivel nem volt képes fenntartani a házat, ez fájt is neki mivel ott nőtt fel Klaraval.
Mikor Klara meghalt, még ugye elég fiatal volt és árva házba akarták vinni, de szerencsére sikerült megoldania hogy ne kelljen.
Azóta sem találkozott Levial, bár néha eszébe jutott hogy vajon most mi lehet vele.

A lány egy benzinkúton dolgozik már három éve. Nem kap belőle túl sok fizetést, de más hely nincs nagyon ahova tudna menni, szóval ez maradt.
Nincsenek nagyon barátai, csak a munkahelyén néha beszélget kollégáival.
Szokott festegetni, általában lovakat.
Mindig is az volt az álma hogy legyen egy kisebb farmja lovakkal, de mostanra számára lehetetlennek tűnik. Így is alig-alig tudja megfizetni a mostani albérletét.

...
Reggel van.
Aurora fél nyolc körül érkezett meg munkahelyére, majd köszönt néhány kollégájának . Helyesbítek, egy kollégáját.
Úgy döntött hogy elkezd takarítani, vagyis csak letörli az ablakokat, mert a össze van tapogatva. Bár nem sok értelme, mivel mindig újra kézlenyomatos lesz.
Nem volt sok kedve hozzá, de amúgy se volt jelenleg semmi vevő.

..

Mire kész lett, pont kinyílt az ajtó és egy fickó lépett be.
Aurora a pult mögé sietett, majd egy erőltetett mosollyal fogadta a vásárlót.

-Jóreggelt!
-Jóreggelt!- köszöntek egymásnak.
A fiú csak mosolygott a lányra, már szinte para volt.
Majd oda adta Aurorának a tábla csokit amit válaszott.
-Rendben, akkor ez 899 Forint lesz. Készpénz, vagy kártya?- kérdezte.
-Készpénz, egy pillanat. -mondta a fiú nevetgélve, miközben pénztárcájába kezdett el kutakodni.
-Nem baj, tudok várni.
-Egyébként mi a neved ha szabad megkérdezném?- kérdezte a fiú. Aurorának kissé fura volt, de végülis kedvesnek tartotta.
-Aurora. A tied?
-Ethan.
-Szép neved van Aurora! -mondta egy mosoly kíséretében.
-Neked is, Ethan.

-Itt is van.- nyújtotta Aurora felé a pénzt.
-Köszönöm és viszlát!
-Viszlát!
Köszöntek el egymástól.

...

Idő elteltével Ethan gyakrabban jött, néha beszélgettek Aurorával, ami jól jött a lánynak mivel igen ritkán beszél valakivel.

...

Egyik nap Aurora éppen törölgette a kissé piszkos pultot egy ronggyal, mikor egy fekete hajú, alacsony férfi lépett be az ajtón.
Amint meglátta, kiesett kezéből a takarítóeszköz.

-Levi?- kérdezte meglepetten. Sose gondolta volna hogy egyszer még találkozik vele, de úgy szint Levi sem.

Levi egy pillanatig kérdően nézett a lány felé, majd rádöbbent hogy kicsoda is ő.

-Kölyök, mit csinálsz te itt?- kérdezte  meglepett arccal a férfi.
-Ahogy látja dolgozok. Inkább ön mit keres itt? Úgy értem hogy másik városban lakik nem?
-Nem kell tegezni, már nem a tanárod vagyok. De egyébként elköltöztem.
-És akkor ott hagyta, mármint hagytad az iskolát? Miért?
-Tch, nem tudom, csak így döntöttem és kész. Itt is iskolában fogok tanítani, csak sima általánosban.
-Értem. - majd egy kis csend telepedett közéjük.

-Kölyök, de miért dolgozol egy benzinkúton? Nem volt jobb lehetőség? - törte meg a némaságot Levi.
-Nagyon másra nem telik, most ez így jött ki. Egyébként megkérhetlek hogy ne szólíts kölyöknek? Tudod van nevem is, Aurora.
-Tch, persze. De akkor is, ez így nincs rendben. Miért nem foglalkozol a művészettel? Úgy értem régen szépen festettél, rajzoltál. Eladhatnád őket, ki tudja, akár lehet hogy nagy vagyonra teszel szert.
-Miért érdekel téged ez ennyire? Mármint oké gondolkoztam néha rajta, de sose voltam igazán biztos benne. Mi van ha azzal még kevesebbet keresnék mint amennyit itt?
-Figyelj, e- kezdett volna Levi a mondatába, de valaki félbe szakította.

Hamarosan jön a kövi rész! Remélem tetszett!