Sziasztok! Hamarosan hozom az új részt a könyvbe, ami ennek a folytatása, most viszont két dologgal kapcsolatban szólalnék fel. (mi ez a költői mondat? Xdd)
Ha gondoljátok, kövessetek be, több könyvemből is lesz benne mindenféle idézet, vagy, hogy mondják.
Kérdés: Mit szólnátok, ha lenne egy Messenger/Discord csoportunk? Tudnánk beszélgetni, megismerni egymást, új helyzetjelentéseket tudnék írni nektek. Néhány idézetet, videókat küldözgetni, ilyeneket. Értitek, na! Reggel van, ilyenkor nem tudok jól fogalmazni!
Ui.: Nagyon, de nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvassátok és vote-oljátok a könyve(i)m!
"Arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ablakomon. Felkeltem, és felhúztam a redőnyt. Kawara rám mosolygott, mire megrázva a fejem, nyitottam ki az ablakot. Bemászott, és levette a havas haoriját, majd ráterítette a székemre.
- Te nem vagy komplett. - öleltem át hátulról, homlokom a hátának döntöttem
- Súlyos Mei hiányom volt, ezt pedig muszáj volt orvosolni. - kuncogott
- És apám?
- Vállalom a veszélyt."
Egy kis idézet a következő részből. Remélem tetszik.
(Szerintem, ha Giyuu rájön erre a kis
"kalandra", rendezhetjük Kawara temetését)
Én, amikor kipuskázom a töri témazárót, és nem bukok le egyszer sem (az előzőnél sikerült):
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A Legidősebb Kamado
Фанфик~ Alapszituáció ~ Kamado Kasumi, a család legidősebb gyermeke. Az öccse, Tanjirou, és húga Nezuko közt egy eltéphetetlen kötelék fonódott az évek során. Mindig együtt voltak, addig a napig, míg Kasumi el nem határozta, hogy apja nyomdokaiba lép, és...