A Legidősebb Kamado

4.

Igaz nagy nehezen, de sikerült mindkettőnknek negyed óra alatt felöltözni, így viszonylag hamar el tudtunk indulni. Egy utolsót benéztem Tanjirou-ékhoz, majd adtam egy-egy puszit a fejükre, és elindultunk. Amikor beértünk a faluba, már észrevettünk 1 ismerőst, akinél meg fogunk szállni, addig amíg nem lesz saját házunk. Közelebb mentünk hozzá, majd intettünk neki, amit észre is vett.

- Sziasztok! - köszönt Kyojuro - Tengen is itt van, csak ő most Iguro-val beszél.

- Kik vannak még itt? - kérdeztem

- Csak mi öten. Te, Giyuu, Tengen, Iguro és én. - magyarázta, miközben egy ismerős károgásra lettünk figyelmesek, mire én ijedtemben Giyuu-ra ugrottam

- Még mindig utálom, amikor ilyet csinálnak a varjúk! - mondtam, és lemásztam a barátomról, eközben az az istenverte állat rászállt Kyojuro kinyújtott karjára - Nekem is van, de ő nem szokott ilyen hirtelen megjelenni.

- Iguro és Tengen hamarosan megérkeznek a házhoz, szóval induljunk... Kasumi, minden rendben? - kérdezte Kyojuro, a pszichopata fejemre célozva

- Én egyszer elkapom ezt a varjút, és egyenként fogom kitépkedni a tollait, hogy direkt szenvedjen! - kezdtem el felvázolni a "Hogyan fogom kinyírni ezt az átokverte madarat" terveimet

- Ezt majd este is el tudnád mondani, úgyhogy indulás! - sürgetett Kyojuro, mire végre elindultunk

Amikor a házához értünk, a kapuban már ott volt a másik 2 személy. Nekem eközben "Lerohadnak a lábaim" érzésem lett, így az én egyetlen szerelmem, Giyuu cipelt a hátán. Mikor már majdnem ott voltunk, Giyuu letett a hátáról, majd Tengen-hez szaladtam, és a nyakába ugrottam.

- Az a lendület! - mondta nevetve Tengen, és pár másodperc múlva visszaölelt - Na, sikerült meghódítani Giyuu-t?

Tengen nekem mindig is a második testvérem volt, amióta Hashira lettem. Mindig mellettem volt, még akkor is amikor nem kellett volna. Neki mindent elmondtam, még azt is, hogy beleestem Giyuu-ba. Ezért kérdezte amit, mire én mosolyogva bólintottam.

- Igen! - mosolyogtam, miközben elengedtük egymást

- És lesz gyerek? - kérdezte, mire elvörösödtem, mint egy paradicsom, amin Iguro jót nevetett

- Mi ez a jó kedv? - jött közelebb Giyuu és Kyojuro

- Csak annyi, hogy a mi kis Giyuu-nkat elcsábították. - legyintett Tengen, akit most legszívesebben pofon csapnék

- Valóban? - kérdezte Kyojuro, mire Giyuu-hoz léptem, majd átölelte a derekam, és a fejem a mellkasára döntöttem - Sikerült? Gratulálok, mikor lesz az esküvő, és a gyerek?

- Ne kezd te is! - könyörögtem, mire védekezően feltette a kezét

- Jó, oké abbahagytam! De egyáltalán megtörtént köztetek? - mutatott ránk, mire éreztem, ahogy az arcom színe kezd hasonlítani egy paradicsoméra - Szóval igen.

- Egyszer? - kérdezte Tengen, mire fejbe csaptam - Abbahagytam, csak ne bánts!

- Na azért! Nem röhög, együtt érez! - fordultam Iguro felé

- Ne haragudj! - hagyta abba a röhögést

Bementünk a házba, majd a nappali felé vettük az irányt. Levágódtam a kanapéra, és a többiek is leültek. Giyuu szorosan mellém ült, és összekulcsolta ujjait az enyémekkel. Pár perc múlva megérkezett a varjam, és rászállt a karomra. Kivettem a csőréből a levelet, és elkezdtem olvasni. Felismertem, hogy Tanjirou írta.

Kedves Kasumi!

Ha jól sikerül az edzésem, és elsajátítom a víz stílust, megyek a Végső Kiválasztásra. Remélem büszke leszel rám, és végre tudunk segíteni egymásnak. Nezuko-val minden rendben van, és mint kiderült, rengeteget alszik, azért, hogy ne emberhúsból szerezze az energiáját. A faluban majd találkozunk, ha túléltem a Végső Kiválasztást.

Ölel: Tanjirou és Nezuko

Mikor a végére értem a levélnek, elmosolyodtam. Örülök, hogy mind a ketten jól vannak, és nem esett semmi bajuk. Mondjuk most nagyon aggódok, hiszen 5 hónap múlva lesz a Kiválasztás, az idő alatt, pedig keményen kell edzenie, hiszen 5 hónap nem olyan sok. Tengen mellettem ült, és aggódva fürkészte az aggodalmas fejem.

- Minden rendben? - simította meg a hajam - Kicsit nyugtalannak tűnsz.

- Tanjirou 5 hónap múlva megy a Végső Kiválasztásra, és aggódok érte, hiszen az öcsém, és nem akarom, hogy baja essen, hiszen szeretem. - hadartam el egy szuszra, mire mindenki csodálkozva nézett rám

- Ki az a Tanjirou? - kérdezte Iguro, Kyojuro és Tengen

- Az öccse. - vont vállat Giyuu, majd felém fordult - De mi az, hogy 5 hónap múlva?

- Hidd el, én sem értem. - nyugtattam meg - Más téma!

- Oké! - csillant fel Kyojuro szeme - A lánykérés meg volt már?

- Te nekifutásból ilyen hülye vagy? - néztem rá fura arckifejezéssel

- Jó, oké! - tette fel a kezét védekezően, mire sóhajtottam - Amúgy azt terveztem, hogy este elmegyünk ramenezni!

- Tényleg? - mosolyogtam, mire Giyuu nevetve magához húzott a derekamnál fogva

- Először pihizünk, és majd utána megyünk enni. - motyogta Giyuu, miközben a fejét a nyakamba temette

- Ez az első normális ötleted! - húztam el a szám mosolyogva, mire a férfi belebökött az oldalamba

- Amúgy, Obanai! - bújt ki Giyuu a nyakamból, és ránézett az említettre

- Hm?

- Egyik nap amikor lementem a faluba, láttalak Mitsuri-val...

- És? - tette a hülyét

- És amikor odapillantottam láttam, ahogy te kezdeményezel egy csókot. Van erre valami magyarázatod? - mondta Giyuu, miközben próbálta visszatartani a mosolyát

- Nem tudom, hogy miről beszélsz! - vörösödött el Iguro, mire a 2 csendben figyelő fiúval, nevettünk

- Aha, persze! Én meg most jöttem le a falvédőről. - mondta Giyuu, de már alig bírta visszatartani a nevetését

Pár perc beszélgetés után, kellemes vendégek érkeztek, Mitsuri és Kanao személyében.

~ Time skip - 1 hónappal később ~

Az ágyamban feküdtem, és gondolkodtam, miközben bámultam a plafont. Giyuu elment küldetésre, én meg Rengoku-val, Mitsuri-val és Kanao-val itthon maradtam. Pár perc múlva mind a két lány bejött, így felültem. Valami nagyon fúrta az oldalam. Bele is csaptam a lecsóba, ezzel a hírrel fogadtam őket, amint beléptek az ajtón.

- Lányok, 2 hete késik. - néztem rájuk segélykérő tekintettel, mire Mitsuri a táskájához rohant, majd azzal jött vissza, és keresett benne valamit - Mit keresel?

- Megvan! - vett ki egy dobozt, és a kezembe nyomta - Csináld meg!

- Ez hülyeség! Biztos nem vagyok terhes! - akadtam ki, de azért bementem a fürdőbe, és megcsináltam

Lefagyott fejjel mentem ki hozzájuk. Anyám borogass...! Ha Giyuu megtudja... Tényleg! Mi lesz, ha... Elhagy, emiatt...? Nem akarok belegondolni!

- Na, mit mond? - érdeklődött Kanao mosolyogva, mire leültem közéjük, és úgy tettem a kezembe a terhességi tesztet, hogy ők is lássák - 2 csík!

- Ez nagyon szuper! - rázta meg a vállam finoman Mitsuri - Giyuu ráadásul ma ér haza!

- És a szülinapja is ma van. - mosolyodtam el, majd a szekrényhez léptem, és kivettem belőle egy ajándék tasakot - Már megvan az ajándéka, ez csak egy kis plusz lesz.

- Mit vettél neki? - kérdezték egyszerre