A Legidősebb Kamado

19.

~ Mei szemszöge ~

Mikor felébredtem, egyből anyáék szobájába szaladtam. Kopogás nélkül bementem, de azonnal ki is jöttem. Apa szorosan ölelte magához anyát, és mind a ketten aludtak. Visszamentem a szobámba, ám kintről hallottam, hogy Uzui-san kiabál.

- Így soha nem fog sikerülni! - kiabálta

Kinéztem az ajtón, ami résnyire nyitva volt. Mindenki kint ült a teraszon, miközben nézték, ahogy Uzui-san gyepál egy szegény fekete hajú, lila szemű fiút. Megakadt a szemem a fiún, aki a földön ült a sarkán.

- Tengen, ez sok lesz neki! - mondta Rengoku-san - Csak nyolc éves, ne várj tőle annyit, mint egy Pillértől.

- Rengoku-san-nak igaza van. - értett egyet Tokito-san, ám annyira kihajoltam, hogy kiestem az ajtón - Hát te?

- Én csak... - mondtam a fán feküdve

- Nem, hogy segítenétek neki felállni! - rázta meg a fejét Himejima-san, majd a hónom alá nyúlva, felállított - Minden rendben?

- Igen, Himejima-san! - vágtam rá egyből - Ki ez a fiú?

- Ő? Ő Ubayashiki Kawara, Oyakata-sama legidősebb gyermeke. - világosított fel Shinazugawa-san

- Értem. - mondtam, majd intettem a fiúnak

Kawara-kun mosolyogva visszaintett, majd felpattant a földről, és támadóállást vett fel. Körülnéztem, de nem láttam Tanjirou-bátyust.

- Hol van Tanjirou-bátyus? - kérdeztem

- Edz Sabito-val. - mosolygott Tokito-san, majd felállt - Gyere, elmegyünk hozzájuk.

- Előtte átöltözök, Tokito-san. Nem pizsamában szeretnék kimenni az erdőbe. - mosolyogtam, mire mindenkiből kitört a röhögés

Mikor átöltöztem, felcsatoltam az oldalamra a katanam, majd egy utolsót benéztem anyáékhoz. Még mindig aludtak, ahogy az öcsém is. Tokito-san az ajtóban állt, hátát az ajtófélfának döntve, karjait a mellkasa előtt összefűzve.

- Mehetünk, Pöttöm Panna? - kérdezte mosolyogva, mire játékosan felfújtam az arcom

Elindultunk. Bent az erdőben Tanjirou-bátyus edzett, vele szemben apáék régi barátja, Sabito-san. Neki csupán csak egy fakardja volt, mégis jobb volt mint a nagybátyám. Tanjirou-bátyus egy fának esett, Sabito-san pedig a nyakához szegezte a kardját.

- Figyelj jobban, különben a legelső Démon Holdnál meghalsz. - oktatta ki, majd leengedte a kardját

- Igazad van! - állt fel - Tényleg jobban kéne figyeljek.

- Szia, Tanjirou-bátyus! - integettem neki mosolyogva, majd elkezdtem felé rohanni

Mikor elértem hozzá, a nyakába ugrottam.

- Anyádék hol vannak? - kérdezte Sabito-san

- Alszanak. - adtam az egyszavas választ

- Megyek, felébresztem őket! - indult meg a ház irányába, ám Tokito-san visszahúzta - Haa...?

- Akarsz még egyet a fejedre? - kérdezte jogosan

- Áhh, akkor hagyjuk a pics... - kezdte, de Tokito-san fejbe csapta

- Ne beszélj csúnyán a gyerek előtt! - kiáltott rá, ami a nagybátyámból és belőlem is nevetést váltott ki

- Hol van Zenitsu-san és Inosuke-san? - kérdeztem, de mielőtt Tanjirou-bátyus válaszolhatott volna, mind a ketten fejvesztve menekültek ki a fák közül